Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől a végéig, amelyeket megalkotott.
Prédikátor 3,11
Úgy láttam, hogy az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amelyek a nap alatt történnek. Az ember ugyan fáradozik azon, hogy kikutassa, mégsem tudja kiismerni. Még ha azt mondja is a bölcs, hogy már tudja, akkor sem képes kiismerni.
Prédikátor 8,17

Tegnap arról volt itt szó, hogy vannak tanulságok, amiket levonhatunk abból, ami a járvány alatt történt velünk, bennünk és közöttünk. Most legyen arról is szó, amit nem tudunk megmagyarázni, amit nem értünk, ami csak megtörtént, de érthetetlen maradt, megmagyarázhatatlan. Ahol nemhogy tanulság nincs, de át sem látunk mindent.

Néha irigylem a bibliai uralkodókat, akik a velük történt isteni beavatkozások, furcsa dolgok, érthetetlen álomüzenetek után rákérdezhettek egy prófétánál, hogy most akkor mindez mit is jelent. (Már amelyik rákérdezett, persze...) Jó lenne néha a szomszédban egy Ézsaiás, egy Jeremiás, egy Dániel, akit felhívhatok, hogy most akkor mi miért történt? De nincs.

Sok hét elmúlt már azóta, hogy a járvány ránk zárta a megszokott életet, most, hogy résnyire azért nyitogatjuk, ahogy szedjük össze a kint hagyott darabjainkat, kezdünk önkéntelenül is mérleget vonni, elemezni. Vannak kudarcok, vannak győzelmek, estünk el és álltunk fel, van, amiben megerősödtünk és van, amiben kudarcot vallottunk. És van az, amit nem értünk.

Csak azt elég végiggondolnom, hányszor lepődtem meg magamon az elmúlt hetekben. Volt, hogy összeomlottam ott, ahol minden elő volt készítve. Volt, hogy gyorsan és jól reagáltam ott, ahol a teljesen vakon repültem. Indokolatlanul bántottam meg azt, aki semminek nem volt okozója. Remegett meg lábam, amikor ki kellett volna állnom magamért. És nem értem, miért. Túl sok minden maradt, amit nem tudok felfogni, amiben csak tippelek vagy csak széttárom a kezem. És ez csak én magam vagyok.

Ott van még Isten is, akit végig éreztem, de legalább is sejtettem magam körül, de nem áll össze egy tiszta történet vele kapcsolatban sem. Csak töredékek, szilánkok.

Nem tagadom, sok minden van, amiben nincs tanulság, amit csak átéltem. De nem is szégyellem. "Csak" egy világjárvánnyi ismeretlen kellett az egyenletembe és megzavarodtam. Nem én léptem ki a komfortzónámból az elmúlt két hónapban, hanem a komfortzónám kirándult, míg én karanténban voltam. De ez nem baj. Alázatra nevel. A legtöbb titokra nem is lesz magyarázat. Csak átéltem, csak formált, hol így, hol úgy, de el kell fogadnom: nem kapok mindenhez használati utasítást, a világ nem ilyen. Isten sem. A pásztor nem ül le esténként a nyájhoz elmondani, mit miért tesz, a bárányok úgy sem értenék. De értik a farkasharapást, az utat lezáró botot, a vállravételt az eltévedés után, a zöld füvet, a forrásvizet, a nyáj melegét. És ismerik a pásztor hanglejtését, éneklését.

Megvagyok. Élek. Nem értek mindent, nem is fogok mindent érteni. De ez nem baj. Attól még, hogy én nem érem fel, Isten mindent szépen alkotott. A prédikátor sem csalódottan írta az idézett sorokat, hanem megnyugodva. Mert ismeri az Istent, még ha nem is tud mindent róla.

Bella Péter