Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. ...
Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!
Zsoltárok 139,1.23
Két mondat, ugyanannak a zsoltárnak két széléről, egyik az elejéről, másik a végéről. Nagyjából ugyanazok a szavak és mégis nagy a különbség. És ez a különbség az az egyik oka, amiért jó imádkozni. Az út pedig, az első mondattól az utolsóig maga a zsoltár (ha van egy kis időnk, érdemes elolvasni). Az ilyen belső utak miatt érdemes igazán imádkozni, ilyenkor más vagyok, amikor belekezdek és más, amikor kimondom az áment.
Az első mondat egy megállapítás. Kimondása egy ténynek. Hogy ő egy nyitott könyv az élő Isten előtt.
Hogy Isten előtt nyitott könyv vagyok, hogy minden pillanatomat ismeri, átlát rajtam, átvilágít. Ez nem csak egy igazság, hanem teher is, hisz ezzel az Istennel nem lehet bújócskázni. A zsoltár nagy része ennek a ténynek az elemzése, felsorolja a következményeket. Nyitott könyv vagyok, nincs rejtett fejezet, nincs titkosírás. Éjjelem és nappalom, múltam és jelenem, tettem és szándékom is nyitva van, felfelé, akkor is, ha mindenki másnak barikádokat emelek. Van, hogy ez az Isten menedék, de van, hogy én menekülnék kicsit előle. De nem lehet. "Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem." Nyitott könyv vagyok.
Aztán ahogy a zsoltár írója belelendül, ahogy elrugaszkodik a kimondott ténytől, úgy változik meg valami. A tényből vágy lesz.
Közben persze én is ráébredek, hogy ki is az én Istenem. Aki ezerszer bizonyította, nem meglesni akar. Minden rám vonatkozó ismerete a formálóm tudása, minden figyelme az aggódó szülő tekintete. Aki jót akar, megmenteni akar, még saját magamtól is. Nem csak értelme nincs a menekülésnek, de oka sem. Ha megtapasztaltam Isten szeretetét (márpedig megtapasztaltam), ha látom eddigi utamon jósága lenyomatát (márpedig látom), akkor eljutok az egyetlen logikus végeredményhez: nyitott könyv vagyok, hát olvass engem, Istenem. Sződd tovább a történetem. Fond bele a sajátodéba, Uram. Ha úgyis átlátsz rajtam, akkor tedd és mondd, milyen eredményt adott az átvilágítás.
A két mondat között nemcsak nyelvtani különbségek vannak, hanem egy igazi imádság emberformáló eredménye. Ahol belépek, az egy hitvallás. Ahová kiérek, az hitvallás és vágy, kérés, kívánság. Sok ilyent szeretnék magamnak is.
Uram, te megbocsátasz. ------> Uram, bocsáss meg.
Uram, te meg tudsz áldani. ------> Uram, áldj meg.
Uram, te képes vagy vezetni. ------> Uram, vezess engem.
Uram, meg tudsz tartani. -------> Uram, tarts meg.
Uram, te vagy a gyógyító. -------> Uram, gyógyíts meg.
Bella Péter
