Ahogy a pár napja kutyával-gyerekkel sétáltam, teljesen feldobott mindaz amit láttam. Az egyik udvaron egy apuka a melós gúnyában épp a kislányát tolta taligában a telek egyik csücskéből a másikba, hogy a puha fűre kiborítsa és jót nevessenek. A másik utcában egy magas szakállas apuka a kétéves formával szökdécselt az úton és néztek meg minden fűszálat és bogarat és macskát. Eszembe jut, hogy a szomszédot se láttam még sose focizni a fiával, csak most két napja, amikor a hátsó utcánk elejét befoglalták a játéknak. De jó, ha van idő, tér, alkalom színezni, tisztázni, vagy épp újrarajzolni az apaképet. Írja a szakirodalom, az istenképünket sokban meghatározza az apaképünk.  

Az égbe dobálós- elkapós, reptetős, vad, apás játékok által tanulja a gyermek az életbátorságot. 

Az Atyával játékban tanulhatunk öröklét-bátorságot.

Sok kriminalizálódott, függőségben szenvedő, kallódó fiatal életében közös pont az apafigura hiánya, vagy megközelíthetetlensége. Az egyik fő irányadóé, visszajelzőé. A helyébe lép más.

Az Atya nélküli ember kiszolgáltatott, mert a helyére lép más.

Az érzelmi szabályozás megtanulásában - hogy nyugtatom meg magam, ha dühös vagyok, mihez kezdek a félelmemmel vagy a szomorúságommal... - az apák hatása a legnagyobb a gyermekekre. Nyomot hagy, ahogyan láttuk apát feszültséget oldani humorral vagy szesszel, kudarcot átvészelni, gyászolni, rossz hírt kapni méltósággal, vagy másokat ütve.

A mi Atyánk haragudott, mert gyermekei rávágták az ajtót. És méltó büntetést kért igazsága. A mi Atyánk félt, féltett, ezért odaadta Fiát mert tudta, a büntetés elpusztítana. Szomorú volt Fia fájdalma miatt, de tudta, miért történik. És örvendezik minden megtérő fölött. A mi tékozló Atyánktól lehet tanulni érezni. 

Talán ez az idő erre adatott: Apaidő. Atyaidő. Szemlélni, kérdezni, hagyni, hogy az égbe dobjon, leejtsen, elkapjon, megváltson.

Vagy ki az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle,  vagy amikor halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?
Máté 7,9-11

 Bella Violetta