Olvasmány: 2Sámuel 11
Alapige: 2Mózes 20,15

• Ne lopj!

Testvérek! Itt a következő vasárnap, jöjjön hát a következő parancsolat. Rövid, könnyen megjegyezhető szabály a mai: Ne lopj. Rövid, egyszerű, de lehet rövid és egyszerű a reakciónk is rá: „Ez könnyű, nem szoktam leszedni a szomszéd fájáról az almát éjjel, amikor alszik!” vagy „Nem szoktam a munkatársaim jegyezeteiből, terveiből átemelni a saját munkámhoz a tudtuk nélkül!”, „Nincs olyan, hogy az osztálytársam táskájából elemelek egy neki kedves és értékes dolgot!” Nem vagyok enyves kezű, nem vagyok rabló, tolvaj, emberrabló (az eredeti szó ezt is jelentette) – akkor minden rendben, küldetés teljesítve!

Nem ilyen egyszerű ez a parancsolat, sokkal tágabbra vehetjük a kört. Ahogy a Heidelbergi Káté is teszi. Így hangzik a 110. kérdés-felelet:

Mit tilt Isten a nyolcadik parancsolatban?
Isten nem csak azt a lopást és rablást tiltja, amelyet a hatóság is büntet.
Lopásnak nevez minden olyan mesterkedést és cselfogást, amely révén – akár erővel, akár a jogszerűség látszatával – felebarátunk javait próbáljuk megszerezni. Ilyen a hamis súly és a hamis mérték, a hitvány áru és a hamis pénz, az uzsora, vagy bármi más eszköz, amelyet Isten megtiltott. 
Ideszámítjuk a fösvénységet és Isten ajándékainak tékozlását is.

Én is tágítom a kört (amin belül persze érvényes marad az is, hogy nem lopom el a mellettem ülő pénztárcáját). A mai igehirdetés üzenete: Ne rövidítsd meg a másik életét hanem tegyél hozzá inkább, így te is több leszel.

• Ne rövidítsd meg más életét

Szeretem ezt a magyar kifejezést: megrövidíteni valakit. Tényleg erről van szó. Ha valakinek ellopják a bankkártyáját és leemelik a havi fizetését, megrövidítették, kevesebbel rendelkezik, nem csak anyagilag, de a stressz, a bizonytalanság elég rossz hatással van az életére. Kevesebbel rendelkezik, rövidebb lesz terület, amit befolyásolni tud, amivel rendelkezik az életén belül, rövidebb a hatósugara. Jó szó ez a lopásra.

Jó szó, mert több van benne. Mert ezerféleképp meg lehet rövidíteni valakit. Például megrövidíthetem a másik ember idejét. Felesleges, apró-csepró ügyekkel a nyakára járok. Felesleges ügyekkel megakasztom a koncentrációját, a lehetőségeit. Kollégistaként éltem meg, voltak olyan társaink, akik sokszor figyelmetlenségből, nem tudatosan, beugrottak vizsgaidőszakban, a legnehezebb estéken, hogy filmélményeikről, szerelmi ügyeikről, vagy kedvenc focicsapatuk lebőgéséről meséljenek. És nekem csak fogyott az amúgy is kevés idő a tanulásból.

Lopni lehet a másik energiáját, úgy is meg lehet rövidíteni. Nem figyelek oda, és olyan dolgokban kérek segítséget, amiket amúgy is meg tudnék tenni, csak gyáva, esetleg lusta vagyok. Van erre egy kifejezés: energiavámpír. Figyeljek oda, figyeljek magamra és a másikra, hogy ne feleslegesen szaladjak valakihez, ne használjam ki a másik segítőkészségét. Ne rövidítsem meg.

Meg lehet rövidíteni a másik életét úgy is, hogy a bizalmát lopom meg. Épít rám a másik, ad a szavamra, az ígéretemre – és én kihátrálok, megcsalom vagy cserben hagyom, és annyi minden összedől! Előttem vannak fontos ügyekben dolgozó, de a célegyenesben egyedül maradó emberek. Vagy olyanok, akik a házasságukban ébredtek rá, hogy a társuk, egy ideje kettős játékot játszik. Vagy gyerekek, akiknek ott volt a szüleik felé az a magátóll érthető vágy, hogy bízni akarnak, de nem tudtak, elfogyott a levegő, nem kaptak elég biztos szeretetet, vagy ami rosszabb, pont az ellentétét kapták.

Folytathatnám a sort. Rágalmazással, hazugsággal el lehet lopni a másik becsületét. Szélhámossággal az egészségét. El lehet lopni a reménységet, az eredmény a megkeserdés. Ne tegyem, ne tegyük, ez is lopás. Legyen figyemeztetés Dávid és Úriás története, amit felolvastam. Nem csak a feleségét lopta el, de ezt úgy, hogy szó szerint megrövidítette az életét. A parancsolat határozott figyelmeztetés: ne rövidítsem meg a másik életét.

• Tegyél hozzá!

De több is kell ennél! Nem csak annyi a hívő ember feladata, hogy nem teszi azt, ami káros a másiknak. Jézus nem csak azt bízta ránk, hogy ne gyűlölködjünk, hanem, hogy szeressünk – mennyivel több ez így. Itt is valami hasonlóról van szó: nem csak arra kell figyelnünk, hogy a másik életét ne rövidítsük meg, hanem arra is, hogy – tegyünk hozzá. Ne lopjunk, hanem adjunk. Tegyünk hozzá a másik életéhez, legyen neki több, váljon mellettünk erősebbé, gazdagabbá, színesebbé, stabilabbá az élete. Ez a feladatunk.

Tegyünk hozzá. Anyagiakban is, ha tudunk. Ha van miből adnunk, ha van feleslegünk, akkor éljünk vele, lássuk meg azt, aki szükséget szenved, a közelünkben elsősorban. Olvastam egy izgalmas mondatot Fekete Károly ide kapcsolódó kátémagyarázatánál: „A gazdagság, a javaink nem jutalom, hanem feladat.” Feladat, azért kaptuk, hogy másokat segítsünk. Hozzunk vissza a peremről, adjunk egy új lehetőséget, egy szusszanásnyi szünetet, hogy összeszedje az erejét. Vagy ruhát, ételt, van, akinek az hiányzik. Tegyünk hozzá az életéhez.

De túllátva az anyagiakon, van, hogy azzal tudunk hozzátenni az életéhez, hogy segítünk. Adunk az időnkből, az erőnkből, a tehetségünkből a másiknak. Nem ellopja, hanem mi adjuk. Pihennem is kellene, de minden második napon leülök a szomszéd gyerek mellé és matekozok vele egy órát, nehogy megbukjon. Vagy eszembe jut egy testvér, egy másik gyülekezetben, építészmérnök volt, felajánlotta, hogy a gyülekezeti tagoknak segít abban, hogy ha bármi építkezéssel, felújítással kapcsolatos problámájuk van, átnézi, tanácsot ad. De ide tartozik, amikor valaki fogja az autóját, és elviszi a szomszéd utcában lévő nénit az orvoshoz vagy az istentiszteletre. Adok az időmből, az erőmből, a eszemből – és a másik gazdagabb lesz, több lesz ettől.

De ha megfordítjuk az előző pontban elmondottakat, ugyanígy ideillik. Átveszek valakitől egy gondot, egy ügyet és több ideje és az energiája lesz magára vagy a családjára – mert most megtehetem. Melléállok, amikor teljesen padlóra kerül, bebizonyítom, hogy bennem meg lehet bízni, építhet rám, ott maradok mellette. Vagy megvédjük egymás becsületét. Ezt például nagyon egyszerűen el lehet kezdeni: nem pletykálunk, utánajárunk a híreknek, amik a barátainkkal, a gyülekezet tagjaival kapcsolatosak, figyelmeztetjük azokat, akikkel kapcsolatban valami suttogó vád felmerül, szembesítjük. Már ezzel sokat tettünk, hát még ha leállítjuk a pletykálkodókat! Már ezzel sokat tettünk hozzá a másik életéhez.

Tegyünk hozzá, gazdagítsuk – ez a feladatunk, nekünk, keresztyéneknek. Mert parancs, mert lehetőség, mert amúgy is azt adjuk tovább, amit mi is kaptunk az élet Urától, az értünk mindent odaadó Jézus Krisztustól!

• Te is több leszel

Van azonban itt még valami. Ne rövidítsd meg a másik életét hanem tegyél hozzá inkább - így te is több leszel. Több leszel! Hogyan? Miért?

Jézus elmondott egyszer egy példázatot a felebaráti szeretettel kapcsolatban, ami erre is jó példa. Az irgalmas samaritánus példázata ez. Ott van a félholtra vert utazó, akit cserben is hagynak. Aztán mellé lép egy samáriai férfi, felkarolja, borát arra használja, hogy a sebeit kimossa, idejét arra pazarolja, hogy elvigye egy fogadóba, hogy visszahoza az életbe, pénzét rákölti. Mégis több lesz ezáltal, gazdagabb lesz, egy másik síkon nézve.

Gondoljunk csak bele, azoknak az embereknek az emléke milyen maradandó, akik sokat segítettek másokon. Akik nem elvettek, hanem hozzátettek valamit a többi ember életéhez. Már ezért megéri. Ha valakivel jót tettünk, és így kap egy esélyt, megfordul az élete, annak a tekintete – még ha nem is tudja, hogy mi voltunk! – az olyan kincs, ami többet ér mindennél. Vagy az így élő házaspárok, akik nem megrabolják egymást, hanem hozzátesznek egymás életéhez. Az ilyen közösségek – többet nyernek, mint bármilyen pályázati összeg, pénznyeremény.

De van itt egy ennél is nagyobb dolog – aki nem hogy nem rövidíti meg a másikat, hanem hozzátesz az életéhez, önzetlenül, szeretettel, az betölti Jézus parancsát. Nincs ennél nagyobb az ember számára, aki Istentől távolról indul, és akit Isten szeretete billent vissza az eredeti pozíciójába (ez az üdvösség). A helyére kerül. A mennyben gyűjt elmúlhatatlan kincseket, hozzáépít valamit Isten országához. Nincs ennél nagyobb gazdagság az embernek. Jézus példaként emelte fel a samaritánust. Ha valódi történet volt – tudott róla, megdícsérte.

Így válunk többé, teljesebbé, mert Jézushoz kezdünk hasonlítani. Ha közösségként törekszünk erre – egymást szeretetből gazdagító emberek leszünk, egyre tisztábban jelenítjük meg őt itt a világban. És ezzel válunk többé, gazdagabbá.

• „Az teszi értékessé az életünket, amit szétosztunk.

Ne rövidítsd meg a másik életét hanem tegyél hozzá inkább, így te is több leszel. Ez hát az üzenet. Végezetül hadd tegyek hozzá valamit, amit tegnap egy temetésen hallottam az igehirdetésben. Azt mondta a lelkész, emlékezve az elhunytra: „Az teszi értékessé az életünket, amit szétosztunk!” Nem a harácsolás, nem a másik megrablása, a másik megrövidítése teszi értékessé az életünket, hanem az, amit szétosztunk, a szeretetünkből, az életünkből, a másiknak jut. Ne lopj! Adj, ajándékozz. Ne rövidítsd meg a másik életét hanem tegyél hozzá inkább, így te is több leszel. Ámen!

Bella Péter
Győrújbarát, 2015. január 18.