„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.
Máté 18,23

Kedves Tesvérek! Hadd mutassak be egy családot. Ők az Ideális család (ez a nevük) és kicsit beletekintünk az ő karácsonyukba.

Ideálisék december 24-re rendben elkészülnek a házimunkával, a ház, az udvar csendben és rendben, minden úgy, ahogy kell. Azaz van egy kivétel, a terasz, de az a fa talprafaragásához kell, ami a megfelelő szerszámokkal nagyon hamar elkészül, és már itt is fel lehet söpörni.

Ideális anyuka az elmúlt két hétben gondosan beosztotta az idejét, így stresszmentesen tudja prezentálni az összes ünnepi menüadagot kora délutánra. Sőt, amit hűtőbe tesz, pont időben fog megkeményedni, vagy összeállni, amikor az asztalhoz ülnek majd. Ez az istentisztelet után lesz, amire időben érkeznek természetesen.

Ideális apuka az elmúlt két hétben gondosan beosztotta a pénzét, és alkalmat talált arra, hogy megvegyen mindent, amit feleségével kigondoltak. Ajándékokat, amik szükségesek és örömet is okoznak. Ideális apuka amikor kilépett az irodából huszonharmadikán, nem csak az ajtót csukta be maga után, hanem ezzel együtt az összes dossziét, e-mailt-t, mappát és ügyiratot.

Az Ideális gyerekek hangja megtölti a lakást, de soha sem csap át káoszba a dolog. Kíváncsiságuk és türelmük patikamérlegen van kiegyensúlyozva, így sem nem unatkoznak, sem nem mennek a szülők agyára.

Ideáliséknál nem dől el a fa, pont elég a szaloncukor, nem keveredik össze az ajándék. Nem törik szét a bejgli, mindig friss a vásárolt hal, a fa első tüskéje pontban vízkeresztkor hullik le az ágról.Az összes rokonhoz eljutnak vagy bárkit szívesen látnak. Ideálisék ha kinéznek az ablakon szenteste, hull a hó, a „Csendes éj”-t pedig mindig együtt, megfelelő hangon kezdik el.

Tudnék még mesélni Ideálisékról, de nem akarok. Mert Ideálisék nem léteznek. Ilyen értelemben vett ideális karácsony sem létezik, bármennyire is közelít az elképzelésünk ehhez a szürreális képhez. Vannak jobb és rosszabb karácsonyok, magányosan és együtt megélt ünnep, de ideális, „ahogy a nagy könyvben meg van írva”, na olyan nincs. Egyáltalán, látta valaki ezt a nagy könyvet?

Van azonban egy másik könyv, ami azt az első karácsonyt tárja elénk, és ami akkor ott volt, az minden, csak nem ideális.

Kezdjük a pásztorokkal, akiket Isten kiválasztott, hogy Izráel nevében köszöntsék a Messiást. Szedett-vedett népség volt, úgy,  az éjszakából belépve, a szegénységből, a kemény életfacsaró munkából beesve, a társadalom pereméről bezuhanva, minden volt az ő jelenlétük, csak megfelelő nem.

Aztán a napkeleti bölcsek. Félinformációk és sejtések mentén, pár megfigyelésre építve, Jeruzsálemet megjárva, Heródest beavatva összegubancolták a szálakat. Persze, odaértek, de minden volt az útjuk, csak pontos, szép és szervezett nem.

Vagy nézzünk a főszereplőkre. József és Mária elég távol van Ideáliséktól. Názáretiek, abban a városban laknak, ami akkoriban a porfészek szinonimája volt. Egy becsületes ács meg a megesettnek tűnő menyasszony, gömbölyödő hassal, mögöttük a megvető pillantások otthonról, előttük a sok kilométeres út, velük a bizonytalanság. Aztán egy istálló, egy jászol. Ennyi? Pont most kellett Augustus-nak ez a népszámlálás, legalább otthon a tiszta szobát megoldották volna!

Ami a karácsonyi történetben megjelenik az minden, csak nem ideális. Az időpont, a helyszín, a szereplők. Esetlen, furcsa és szegényes. És mégis működik. Mert megszületik, ott és akkor a Megváltó, a rég várt szabadító, akit épp ezért így is kell hívni, Jézusnak. Mindez úgy, hogy próféciák teljesednek be, összeáll a kép, akkor, amikor kell.

És a pásztorok a legmegfelelőbb, leghitelesebb követek lesznek, előképei mindazoknak, akik nehéz élethelyzetekben hallják meg az evangéliumot és legyőzve félelmüket, hisznek, mozdulnak, keresnek és találnak. Rátalálnak az életre, az Úr Jézusra.

És a napkeleti bölcsek királyokká lesznek, királyi ajándékuk eljut, akihez szánják, megtapasztalva, hogyan is pótolja ki emberi bölcsességet, az elszántságot a gondviselő Isten. Látják a csillagot, a csillag pedig útmutatójuk lesz és egy egész pogány világ képviselői lesznek a gyermek Jézus előtt.

Mária és József pedig egy pillanatra sem esik le Isten tenyeréről, bármennyire is nehéz és fájdalmas az út, az, ahogyan idáig eljutnak.

A csoda az, hogy semmi sem ideális és mégis, mindezek ellenére teljessé válik, örömtelivé és dicsőségessé. Mert velük van az Isten. Végig, folyamatosan, aztán pedig Jézusban kézzelfoghatóan, úgy, mint addig soha.

Velünk az Isten, mondja a messiási név Jézusról, hogy vele és benne az emberiséggel, az emberrel van, innentől fogva a világ végezetéig. Mert így döntött, szegényedve, prófétálva, a kereszten át, a feltámadáson kersztül, a mennyből Lelkén át, aztán majd egyszer győztes Úrként. Velünk az Isten. Velünk, „Nemideálisékkal”. Ő nem az ideálist, a nem létezőt választotta. Az örömök, a meglepetések mellett is sokszor esetlent, a tanácstalant, a zavartat, a néha idegest. A valódit.

Nem Ideálisékhoz érkezett, hanem hozzánk, hogy velünk legyen. Minden ellenére, mégis. Hogy vele a jobban sikerült karácsonyban (amikor több minden sikerül), meg a kevésbé sikerült karácsonyban, sőt a szomorúban is felerősödjön az öröm, megszülessen a békesség, és egyértelmű legyen az Isten dicsősége.

Még ha megreped a bejgli, akkor is. Ha megcsúszunk a templomba érkezéssel, akkor is. Velünk van az Isten, mi pedig ünnepeljünk vele, hogy így kerüljünk közelebb egymáshoz, mi „Nemideálisék”, vagy, inkább hadd mondjam úgy, Szeretettek, azaz megváltott, életre hívott, örömre képes emberek.

Bella Péter
Győrújbarát, 2014. december 24.