1. Előkészület

Keressünk egy csendesebb helyet otthon vagy ahol éppen vagyunk, ahol egy kicsit egyedül lehetünk és nem zavar semmi. Készítsük elő a Bibliánkat, énekeskönyvünket, érdemes egy jegyzetfüzetet is magunknál tartani, lejegyzetelni, ha valami fontosat megértünk.

2. Imádság

Atyám, már a második gyertya ég a koszorún. Közeledsz. Ennek a kifejezése az egymás után gyúló fények. Mert ahol te vagy, ott ünnep van, ahol te nem vagy, ott pedig nagy szükség. Lassan ünnepre gyújtunk. De olyan nehéz, hogy ez belül is így legyen. Egyrészt sokkal erősebben éljük meg a sötét részeit az életünknek, mint a fényeseket, a fényes részekre sokszor csak utólag csodálkozunk rá. Másrészt bár a fények egymás után gyúlnak, és fokozatosan, kiszámíthatóan, addig a megéléseink ingadoznak, néha lelkesen minden fényt kigyújtanak, néha még a keveset is eloltják, és akár naponta többször is fordul hogy épp miben vagyunk: fényeket gyújtunk vagy épp oltunk.

Milyen jó, hogy a Te közeledésed nem múlik a hangulatainkon, azon, ahogyan a híreket hallgatjuk, vagy a napokat éljük. Micsoda kegyelem ez! Segíts most ebbe a te biztos és erősödő fényedbe állítani magunkat!

Segíts jobban rád hagyatkoznom, mint magamra! Ámen!

 

3. Ének: 391 énekeld, vagy olvasd a sorait imádságként

4. Mai igénket Ézsaiás könyve 52. fejezetéből olvassuk az 1-8. verseket a Kalauz szerinti ószövetségi szakaszból

Olvasd el az első két verset

1 Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan.  2 Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion fogságba vitt lánya!

Mennyi felszólítást olvasol? Miért kell ébresztgetni? Te szíved szerint kit ébresztgetnél, hogy vegye észre végre a helyzetét?
Milyen fura, hogy tudjuk nem látni az igazságot. A próféta a fogságból lassan szabaduló népet szólongatja, akiknek már folyamatban van a szabadulása, mégsem tudatos még ez számukra. Ahogy a korábbi Egyiptomból szabaduló nép is tudott még a rabszolga lelkületével vándorolni szabadságuk ellenére is. Ünnepre kell öltözködni, ideje az ünnepnek.

3 Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg.  4 Mert ezt mondja az én Uram, az Úr: Egykor Egyiptomba került népem, és jövevény volt ott, aztán Asszíria sanyargatta, pedig semmit sem fizetett érte. 5 Most pedig mit tegyek – így szól az Úr –, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta – így szól az Úr –, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap.

Micsoda üzletről van itt szó? Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg. Az ingyent még értjük, de a nem pénzen ezúttal nem az ingyen költői rokonértelműje, hanem szó szerint értendő. Nem pénzen: máson. Nyugodtan vehetjük ezt előre utalásnak Jézusra. A fogságból is kihozza a népet Isten, de a bűnből, a mindenki univerzális fogságából is kivált. Nem ingyen, nem pénzen, máson. Fia drága vérén.

 6 Ezért majd megismeri népem a nevemet azon a napon, hogy én vagyok az, aki így szólt: Itt vagyok! 7 Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! 8 Hallgasd csak! Őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az Úr a Sionra.

 

A szabadításban Isten önleleplezése történik. Mit mond el a szöveg arról, aki érkezik? Melyik kifejezés az, ami neked a legkedvesebb? A békesség, az öröm, vagy a szabadulás az, ami most a legjobban hiányzik? Melyikre tudsz szív szerint vágyakozni? És melyiket kívánnád a szeretteidnek?

Adventus Domini, az Úr eljövetelét jelenti. Adventben az az Isten jön közel, aki megszabadította a népét előbb az Egyiptomi, majd Ézsaiás idején a Babiloni fogságból és ezeknél is nagyobb, átfogóbb, és többekre vonatkozó szabadítást készít. Át tudod-e ennek adni magad annyira, hogy te magad is a béke, öröm és szabadulás hírét, lehetőségét vidd másoknak?

5. imádság

- Adj hálát azért, hogy Isten nem titkolta el, többször is tudtodra adta hogy ő nem a  fogságot, kiszolgáltatottságot, kényszerpályákat kedveli, hanem fel- és kiszabadító Isten.

- Adj hálát azért ha te vagy a környezetedben éltek már meg ebből a szabadításból morzsákat.

- kérj erőt ahhoz, hogy ebben az adventben, ne a rabszolgaság nyűgjét, panaszát, vagy beletörődését vidd tudatosan vagy tudattalanul a szeretteid közé, hanem ennek a közelítő Istennek a békéjét, örömét és szabadítását.

- kérd Istent hogy ne csak ő közelítsen ezen a héten is, de te magad is tudj lépéseket tenni Felé!

Ámen.

Bella Violetta