Ebben az imaláncban magyarországi református gyülekezetek kapcsolódtak össze, egyházukat szerető emberek imádkoztak hétről hétre. Sok-sok ember megmozdult - hiszen az imádság mozgatás, akár hegyek mozgatása is, ha az Isten úgy akarja.

Most ez az akció véget ér. De az imádság nem. Az egyházért, a gyülekezetünkért, a keresztyénekért végzett imaszolgálat sem érhet véget. Mert szükség van rá.

Álljon itt az imalánc utolsó puzzle-darabja:

Kezdő fohász:

Atyám, áldalak téged, ígéreteidet megtartó Istenemet. 
Hálát adok minden imádságért, ami ebben az imádságban megszületett, ahogy köszönök minden építő gondolatot, lelket és közösséget javító lépést, ami innen indult. 
Kérlek, Atyám, hogy folytassam az imádságot, add, hogy megtaláljam az időt, az alkalmat, hogy tovább gazdagodjon az imaéletem. Köszönöm, hogy egyházad életébe beépíted az én imádságaimat is.
Ámen.

Ige:

Legyen ez az utolsó hét szabadabb. Olvasd el a képen látható igét, mondatot Ézsaiás könyvéből. Csendesedj el mellette, gondolkodj el rajta, mit üzenetet neked, közösségednek, gyülekezetednek, Egyházunknak ma.
Olvasd el a rövid magyarázatot is és folytasd magadban, te mit tennél hozzá? Mit adnál tovább másoknak?

Imádság:

Mondd el Istennek, ami benned van. Szabadon, őszintén, bizalommal. Öntsd ki Isten elé, ami a szívedben van.

Miatyánk (Jézustól tanult imádság, egyben közös imádságunk azokkal, akikkel most együtt vagyunk és azokkal, akik máshol ugyanúgy részei ennek az imaláncnak)