Kezdő fohász: 

Urunk, akár mondhatnánk azt is, az első pünkösd elérte a célját: mára nincs olyan ország, ahová ne vitték volna el nagy neved, milliárdnyi ember vallja magát keresztyénnek, országok törvényei épülnek Igéd alapjaira – készen van a te egyházad a látható világban! Hogy belül mi van, nem számít... Urunk, sokan vagyunk, akik keresztyénként nem akarjuk többé becsapni önmagunkat kényelmes, látszathiteles élettel, unalmas klisékkel, kiüresedett vallásossággal, ideig-óráig fenntartott nimbusszal! Urunk, ha a Lelked nem ráz meg minket újra, és nem leszünk hajlandók a megtisztulás fájdalmas útján végigmenni, úgy fognak emlegetni egyszer minket is: itt éltek egykor valami református keresztyének, akik a végére elhitték, hogy elég csak ájtatosan mondogatni: Uram, Uram! Ámen! 
(Hajdú Szabolcs Koppány lovasberényi lelkész, esperes)

Ige:

János 4,23-24 (a fenti képen ki is van írva)
Hallhatóan olvasd fel magadnak Jézus mondatait. Gondold át, mit üzenhetett kortársainak, (például annak a samáriai asszonynak, akivel beszélt) és mit üzen a mai egyháznak ez az ige.
Olvasd el még egyszer (vagy többször), csendesedj el mellette, adj időt magadnak, ne siess.
Isten imádásáról van benne szó. Az imádás nem üres vallásosság, nem kiüresedett szertartás, hanem személyes és teljes embert megmozgató hódolat, őszinte, szívből fakadó dicséret. Lélekben és igazságban - mondja Jézus. Szentlélekben és valósággal. Mit jelenthet ez? Fordítsuk meg: Lélektelenül, csak emberi módon. Önbecsapással, hamisan, hazugsággal. Így nem lehet. Az igazi imádat, az igazi istentisztelet nem hely- vagy időfüggő, egyedül Krisztustól függ. És ő visszavezet az Atyához, közben megtalálom valódi magamat, megtalálom testvéreimet. 
Mit mozdítanak meg benned Jézus szavai, ha a saját isten-imádásodra, mindennapjaid istentiszteletére nézel? Milyen kérdést teszel fel magadnak? Milyen elhatározás születik meg benned?
(Ha bármi megérint, ha megszületik egy felismerés, egy gondolat, egy kérdés, mondd el imádságban Istennek.)

Adj hálát Istennek, hogy ismerheted, hogy lehetőséged van arra, hogy imádd.
Köszönd meg azokat az embereket az életedben, akiktől megtanultad, mit jelent Istent tisztelni, hódolni neki.

Köszönd meg azokat, akiktől megtanultad Isten tiszteletét, azt, hogyan öntsd formába hitedet, köszönd meg azokat, akik ehhez szavakat és mintát adtak. Gondold is végig, kik voltak ezek az emberek és hogyan használta őket a Szentlélek.

Magasztald Istent imádságban, mielőtt bármit kérnél! Fogalmazd meg, mi mindent jelent a Szentháromság Isten neked, az ő hatalma, az ő szeretete, az ő benned és körülötted elvégzett munkája. Adj időt magadnak Isten magasztalására! Ne siesd el, ne ugord át. 

Kérd Istent, hogy segítsen meglátni kegyességed és hitgyakorlatod hamisságait és tévedéseit. Kérd, hogy segítsen elhagyni ezeket.

Jézust követve, kérd el, hogyan tudod tisztábban és jobban, Lélek szerint és valósággal imádni az Istent.

Imádkozz gyülekezeted istentiszteletéért, annak tisztaságáért, hitelességéért! 

Vidd Isten elé, hogy Református Egyházunk csakis a Szentháromság Isten dicsőségét keresse, ne mást.

Vidd isten elé mindazt, ami még felmerül benned, szabadon és bizalommal.