Olvasmány: Zsoltárok 130
Alapige: Malakiás 3,1-4 

Az Advent nehezebbik része

Advent nem csak a gyertyagyújtás, nem csak az öröm, hogy hamarosan itt az ünnep annak minden következményével, a feltöltődéssel, az ajándékokkal, a találkozásokkal, a hangulattal. Múlt héten arról beszéltünk, hogy ez az időszak nagyon fontos felkészülés. Felkészülés az élet, a lélek, a szív számára. Advent egy leszállópálya, mert nem mindegy, hogyan érkezünk meg az ünnephez. A leszállás pedig nehéz folyamat, sok mindenre oda kell figyelni.
A lelki felkészülés nem csak abból áll, hogy bátorító igéket kapunk, erősítő üzeneteket és vigasztalást Istentől. Van egy nehezebb része is. Megnyitjuk magunkat Isten előtt, nyitott könyvként magunkat, és engedjük, hogy olvasson bennünk. Vizsgáljon meg Isten, nézzen át és ítélje meg ő, mi az, amin változtatni kell, amit el kell engedni. Erről fogunk igénk segítségével a mai vasárnap beszélni és reménység szerint tovább is gondoljuk majd.

Vágyunk Isten után, kívánjuk a jöttét – de ő nem a vágyaink és kívánságaink megtestesülése

Malakiás könyve az utolsó könyv a Szentírásban. Egy izgalmas korban született, a hetvenéves fogság után hazatért nép számára, a hazatérés után nyolcvan évvel körülbelül. Már sokkal jobban állnak, a templom kész, vannak istentiszteletek, Jeruzsálem falai épülnek újraéled a szent város. De belülről vannak bajok a néppel. A próféta kemény üzeneteket fogalmaz meg. Majd ígéreteket a jövőről. Mai igénk is ezek között az ígéretek között van. Az utolsó könyv az ószövetségben. Ezután négyszáz év csend következik, míg megszólal Keresztelő János és aztán megérkezik a Szabadító Jézus Krisztus. Négyszáz év csend előtt egy utolsó üzenet.
Ebben az üzenetben benne van, hogy jön majd a megígért Szabadító, az, aki az Istent őszintén kereső és benne hívő emberek nagyon régóta vártak. Akit kívántok, aki után vágyódtok – írja a próféta. Igen, az emberek vártak a Megváltóra. Várták azt, hogy megérkezik. Tudták, hogy nem jó az, ami van velük, körülöttük. Tudták azt, hogy az ember maga nem képes megoldani a nagy problémáit. Ez ma sincs másképp.
A mai emberben, minden emberben ott van a vágy, hogy az, amiben vagyunk, ami körülöttünk történik, ami bennünk történik, az nem jó, annak nem úgy kellene lennie. Hogy baj van a világgal, hogy baj van az emberrel. A nem hívő emberek is, tudattalanul ezt keresik, a bennük lévő űrt megszüntetni, megoldani. Várjuk, vágyjuk azt, amit Isten megoldásként ad. Mi keresztények tudjuk, azt, akit megoldásként ad. Várjuk és vágyjuk. A belső sebeink, a konfliktusaink, a lelkiismeretünk, az igazságérzetünk ezért várják, keresik Istent. Érezzük, hogy nála van a megoldás.

Aki után vágyódtok és akit kívántok – eljön. De nem a kívánságaitokból és a vágyaitokból fog felépülni. Nem a vágyak és kívánságok beteljesülése. Ezt látjuk Jézus életén jól. Hogy milyen nagy meglepetést okozott. Hogy nem fért bele az előre elkészített kategóriákba. Jézus másmilyen volt.

Ott van bennünk az istenkeresés éhsége. Ott van bennünk a vágy, hogy közel kerüljünk hozzá. De ő nem olyan, amilyennek szeretnénk látni, amilyenek a vágyaink, az elképzeléseink. Lehet olyan istent alkotni, összelegózni, ami a mi vágyaink szerint néz ki. Azt hívjuk bálványnak vagy hamis istenképnek. Lehet szép, illeszkedhet a gondolkodásunkhoz. De nem fog működni.
Az Megváltó, aki eljött, a Megváltó, akit keresünk, várunk – akár tudat alatt is, nem olyan, mint a várakozásunk. Meglepetést okoz. Erre készüljünk fel. Az emberek általában nem az Istenben csalódnak, hanem a saját istenképeikben.

A szövetség követe ítélni is jön

Nagyon tetszik itt egy kifejezés, egy cím, ahogy az eljövendő messiást hívja Malakiás. A szövetség követe. Mit jelent ez? Követnek lenni nagyon fontos pozíció. Egy hadsereget, országot, uralkodót képviselni komoly dolog. Az ő nevében tárgyalni, a megbízó gondolatait továbbadni komoly felelősség. A megváltó követ. A szövetség követe.
A Biblia egyik kulcskifejezése a szövetség. Enélkül nem értjük meg a Szentírást. Az ószövetség szövetségek története. Isten szövetséget köt Ábrahámmal, szövetséget köt a pusztában vándorló néppel, később Dáviddal is. A szövetség elköteleződés, ígéretek sora és vállalása annak, hogy velük, mellettük lesz. Izráel népe azért volt, azért létezett, mert Isten szövetséget velük. Így váltak különlegessé. Tehát nem azért lettek Isten népévé, mert különlegesek, hanem azért lettek különlegesek, mert Isten népévé lettek. A szövetség követe jön és hozza az ígéreteket, a szövetséges Isten valóságát, annak az Istenét, aki megszabadította korábban is a népét.
De nem csak ígéreteket hoz. A szövetség következményekkel is jár, vállalásokkal. A követ megjelenése szembesítés is lesz: vajon mi az, ami nem működik, mit hágtak át azok, akik szájjal Úrnak vallják őt?

A követ, a megváltó ítélni is jön. Ezt látjuk az evangéliumokban. Tudom, hogy nagyon népszerű elképzelés Jézusra, mint egy jóságos, mindenkit elfogadó és befogadó, senki felé egy rossz szóval nem élő valakire gondolni. De ez nem helyes. Jézus egész élete, minden szava, minden tette egyben ítélet is volt, átvilágítás. Jézusra muszáj volt reagálni és az, hogy az ember hogyan tette, mi következett a vele való találkozásból, egyben ítélet is volt.

A világunkban az igazságot nagyon sokszor jól el lehet rejteni. A hamis nagyon sokszor van jónak hazudva. Hazug szavak, hazug tettek sokszor csak jóval később derülnek ki, ha egyáltalán kiderülnek. Olyan, mintha sötétben tapogatóznánk. Ahol Jézus megjelenik az evangéliumokban, ott ez a zűrzavar megszűnik. A jó és a rossz, az igaz és a hamis egyértelmű lesz. Jézus személye ítél. Az Isten igéje ítél. És senki nem állhat ellen neki, nem tarthat ellen neki.
Ez ma is így van. Jézusról nem mindig kényelmes olvasni. Isten igéje sokszor olyan helyre tapint, amivel bajunk van, amit takarunk, mait még magunk elől is szeretnénk elhazudni. De nem véletlenül szólít meg. Dolgunk van vele, azt akarja, hogy történjék valami.
Még valami. Hitünk szerint az azóta feltámadt és mennybe visszatért Jézus vissza fog jönni, de akkor már úgy, mint ég és föld királya, teljes hatalomban és dicsőségben. Egyértelműen ítélni fog egyszer, nyilvánvalóvá teszi hatalmát és megújítja ezt a világot, kigyomlálva a rosszat, bűnt és a halált. Jön már! Az övé várják is – ez a folyamatos advent. Mert nekünk, akik hiszünk az érkezése a győzelem lesz, a feltámadás és az örök élet. Másnak pedig a bukás és a vég.

Olvasztókemence és mosás

Adventben várjuk az Urat. Ő jön, Szentlelke által itt van. Megszólít és dolgozik rajtunk és velünk. De ennek nehéz részei is vannak. Nehéz, de nem rossz. Miért kell ez? Két példát is látunk Malakiásnál.
Az első az ötvösök tüze. A minket megítélő ige olyan, mint az olvasztókemence. Miért kell a tűz, a magas hőfok az ötvösnél? A természetesen található ércekben sok fajta anyag található. nem tiszta ezüst, nem tiszta arany. Rengeteg szennyeződés, más értéktelenebb anyag. Ezt kell szétválasztani, a megoldás a kemence hatalmas hőmérséklete. Az, ami az ember kezében elférő ércdarab, a hő hatásaira elemeire bomlik, a különböző anyagok különböző hőmérsékleten olvadnak. Az ötvös pedig ismeri és tudja ezt, szétválasztja azt, ami neki értékes és értéktelen. Külön az arany, az ezüst, amiből ékszert készít - és külön a szennyeződést és a neki értéktelent.

Isten nekünk kényelmetlen, sokszor izzasztó, minket megítélő igéje ilyen akar lenni. Szeretné szétválasztani bennünk azt, ami jó, ami kell, amire szükségünk van és azt, ami felesleges, sőt káros. Össze van bennünk keveredve, de Isten behelyez minket a kohóba. Ha az érc beszélni tudna, elmondaná, mennyire fáj. Fáj az is, amikor átvilágít az Úr és megmutatja a diagnózist. De szükségünk van erre, hogy tudjuk, mit kell elengedni és mit kell megtartani.

A második kép a régi mosáshoz kötődik. Amíg nem voltak olyan jó automata és okos mosógépek, mint ma, sőt, amikor még semmilyen mosógép nem volt, amikor még nem voltak intelligens mosószerek, akkor az emberek lúgos anyagokkal távolították el a foltokat. A ruhát beborították vászonnal, hamut tettek rá majd forróvizet öntöttek rá és a hamuból a forró víz lúgos anyagot mosott ki majd mosott át a ruhán. Ezután friss tiszta forrásvízbe vitték és ütötték, sulykolták az anyagot, hogy a lúg a folttal eltávozzon.
Mint a ruhatisztítók lúgja. Olyan az Úr napja, olyan az Úr igéje. A lúg, ami reakcióba lép a folttal, a piszokkal és leválasztja a ruháról. Kimossa. Ilyen az ige a számunkra. Ilyen Jézus igazságot, sokszor fájdalmas igazságot kimondó szava a számunkra. De megvan a célja – tisztább élet. Engedjük, hogy az Úr mosson meg, vegyen kézbe.

Vállalni azt, amit Isten mutat

Amiről beszéltem, a Jézussal való találkozás kellemetlenebb része. De attól még, hogy nehéz, szükséges. A szentírást azért nyitjuk ki, hogy visszataláljunk Istenhez. Istenhez visszatalálni következményekkel jár. Ha vállaljuk a Jézussal való közös utat, ami a kereszténység, hitben és kegyelemben, az bizony olyan, mint az edzés, sokszor próbákon, nehézségeken át vezet, sokszor erősítés, öröm, siker és csoda. De van, amikor inkább olyan, mint a gyomlálás, mint a metszés. Kell az is, hogy legyen hely a jónak, a gyümölcsnek. Hogy kiolvadjon a salak és az érték maradjon. Hogy ne legyen folt az életünkön.
Vállaljuk adventi lelki utunkon ezt is! A kényelmetlenebb részét, ami úgy ítélet, hogy közben életet ad. Mert ez is kegyelem. Ámen.

Bella Péter
Győrújbarát, 2021. december 5.