Alapige: Máté 1,18-2,12

„Láttuk az ő csillagát...” – olvassuk. Ott volt az a különös égi jelenség, ami annyira megmozdította a mezopotámiai bölcseket, koruk tudósait, hogy több száz kilométert hajlandóak voltak megtenni. Hogy mi volt ez az égi jelenség? Nem lehet pontosan tudni, több elképzelés is van rá, de a legvalószínűbb egy bolygó-együttállás, amikor a földről nézve nagyon-nagyon közel kerül egymáshoz a Jupiter és a Szaturnusz.

De ezt ismerjük! Pár napja ugyanez megtörtént, több évszázad után! A legtöbb újság, internetes lap írt róla, készülhettünk, hogy huszonegyedikén naplemente után láthatjuk a megszokottnál nagyobb fénnyel tündöklő bolygópárt. De nem láttuk. Napokon, heteken keresztül nem láttuk a napot sem, aznap sem. Annyira 2020, nem? Végre valami érdekes, valami történelmi, csak ki kellene állni egy tisztásra, a teraszra, de lemaradtunk róla és a mi életünkben már nem fog visszatérni, pedig lehet, hogy ez volt a betlehemi csillag...

Lemaradtunk róla. Nem láttuk. De, testvérek, ott volt. A Szaturnusz, a Jupiter és a Föld járta a megszokott pályát a nap körül és megtörtént. Tőlünk függetlenül, attól függetlenül, milyen vastag felhő takarta el az eget. Ezért szeretem a csillagászatot, amit kiszámolnak, az úgy van, ott fenn rend van, kevés a meglepetés.

És mégis annyira 2020. Eltervezzük, szeretnénk, de valami külső körülmény, amivel nem tudunk mit kezdeni, áthúzza a számításunkat. Az időjárásra nem volt ráhatásunk december 21-én. Ahogy a kovid-járványra sem ebben az évben. Keresztülhúzta a terveinket, a vágyainkat. Elvett tőlünk, elvette a távlatokat, az élet tágasságát. Tényleg milyen jó példa, nem, ahogy a felhő elvette a végtelen égi távolságokat, úgy vette el a járvány az előttünk lévő tágasságot, beszorított minket valamibe, ami szűkebb, mint, ami lehetne, amit megszoktunk.

Jó hasonlat ez a bolygóegyüttállás és ez a felhőtakaró. Az. De legyünk becsületesek. Vigyük végig a hasonlatot. A felhő csak takarta az eget, de az együttállás megtörtént. Nem láttuk, de ott volt, a számok és tudomány nem hazudnak. Az Európát beborító felhőtakaró csak apró semmi párafolt a naprendszer égitestjeihez képest. Nem láttuk, de megtörtént. Az univerzum tágas maradt, még ha egy ideig mi nem láttunk el olyan messzire, mint szerettünk volna, mint jó lett volna. Legyünk becsületesek, vigyük végig a hasonlatot. Az, ami ebben az évben történt, rossz, korlátoz, bezavar, de az igazán nagy dolgokat nem érinti.

De hadd hozzam még ide a mai történetet, egy másik részét. Egy nem ideális születés történetét. Mária és József utolsó hetei a magzattal, az eljövendő messiással. Biztos nem így képzelték, egyáltalán nem volt ideális. Egyik gyerekbiblia szerzője elképzeli, hogy az ács József milyen szép bölcsőt készíthetett az újszülöttnek. Aztán közbelép egy olyan hatalom, amire nincs befolyásuk. Nem a kovid, csak Augustus császár, aki gazdasági érdekei mentén fel akarja mérni, hány adófizető is van a gigantikus Római Birodalomban.

Tudtak ellene tenni valamit? Nem. Megnehezítette az életüket. Nagyon. Az utazás, a szálláskeresés, a bizonytalanság. Kényelmetlen, kellemetlen volt. Igen. De megakadályozta Augustus rendelete azt, ami igazán fontos volt? Nem.

A felhő csak kitakar, de a bolygók köreibe nem szólhat bele. A császár parancsokat ad, de a megváltó születésébe nem szólhat bele. Ez üzenet nekünk erre az évre. Ami igazán fontos, az érinthetetlen. Amihez köze van az élő Istennek, az biztonságban van. Pont Jézuson keresztül, aki a szabadító, akin keresztül Isten visszatért, akin keresztül közünk lett újra hozzá.

Amihez köze van Istennek, az értinthetetlen. Amibe bevonjuk Istent, azt sem időjárás, sem politika, sem világjárvány, sem semmi nem tudja keresztülhúzni. Meg tudja nehezíteni? Igen. Kellemetlenné tudja tenni? Ideiglenesen igen. Befolyásolni tudja? Nem.

A karácsonyunkat sem, ha köze van hozzá Istennek. Nem olyan, mint szerettük volna. Mi nem így képzeltük, van gyülekezeti központunk, templomunk erre itt fagyoskodunk az udvarán. De megszólalt a karácsonyi evangélium? Egymásra tudunk nézni a maszkok mögül. Igen.

Amihez köze van az élő Istennek, Jézus óta, az biztonságban van. A családunk, a kapcsolataink, a szeretetünk, a ragaszkodásunk. Az életünk. Jézusban visszatért az Isten, hogy csatlakozzunk, hogy beengedjük, hogy igazán nagy dolgoknak legyünk a részeivé. Hogy a rossz csak felületi sérüléseket okozzon, de mélyeket ne.

Testvérek, ünnep van. Jézus megszületett, köztünk élt, meghalt értünk és feltámadt, hogy nekünk a ne csak a bűnből, de a halálból is szabadulásunk legyen. És hogy ennek a következménye, ennek a szabadságnak befolyásoljon mindent közöttünk, a hétköznapjainkban is.

A bölcsek látták az égi jelenséget. Mi nem láttuk. Számít ez? Nem, mert az a csillag azután már nem volt érdekes, hogy meghajoltak a gyermek előtt. Aki előtt mi is meghajlunk. Ez a lényeg. 2020-ban, sőt 21-ben is. Legyen köze Istennek az életünkhöz, akkor bármi is történik, ami igazán fontos, azzal nem lesz baj. Ez a mi békességünk. Minden mást meg lehet oldani, el lehet szenvedni. Van egy Istenünk, aki ráadásul egymás mellé helyez minket, hogy társak legyünk nehézségben és örömben is. Ámen!

Győrújbarát, 2020. december 24.
Bella Péter