Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!
Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan!
Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával!
Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával!
Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral!
Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!
Zsoltárok 150
Hosszú idő után kerülnek elő a hangszerek a tokjaikból, végre lekerül a zongoráról a lepel, a dobokat elkezdik összeszerelni. Újra játszani kell velük. A kották is megvannak, a teljes "setlist", amin végig kell menni, folytatni azt, amit hetekkel ezelőtt hirtelen megszakítottak. Amikor el kellett pakolni minden hangszert. De valamire még szükség van, nem elég csak előkészülni és belecsapni.
A hangszereket be is kell hangolni. Hiszen a bezártság alatt érte őket hideg és meleg, párás levegő és szárazság. Be kell hangolni.
Ezek lennénk mi, a reménykedve karanténtfeszegető, megszokottat-visszafoglaló, nyújtózkodó emberek. Újra játszani kell. Isten újra játszani akar rajtunk. Csakhogy ez nem megy egyből, elhangolódtunk, áthangolódtunk, lehet, egy-egy húr is elszakadt. Rendbe kell szedni magunkat. Nem lehet megspórolni a behangolást.
A zenekarban nem a leghangosabb zenész lesz, akihez képest tekergetik, alakítják a hangszer hangjait. Ez nem így működik, megvan az alaphang. Az, ami először szólal meg tűpontosan, ami a referencia, amihez képest tud megszólalni bármelyik hangszer.
Jézus a mi Alaphangunk. Mielőtt bármit is játszanánk, először is neki kell megszólalni, úgy, ahogy csak ő tud, tűpontosan, kristálytisztán. Hogy tudjunk igazodni, vissza, hozzá, hogy tudjuk hozzá képest megszólaltatni azt, akik vagyunk.
Az elmúlt hetek után feszítenek belülről a dallamok. A tanulságok, a levont következtetések, a megélt csodák, a bukások és felállások. Ki akarjuk énekelni magunkból, hadd hallja mindenki. Közösen is akarjuk ezt tenni, mint gyülekezet, mint egyház. Csak ne felejtsük el a hangolást, az Alaphangot. Aztán pedig dicsérjük őt, a megfelelő hangnemben, amit ő ad.
Felfelé nyitva volt végig. A menny felé nyitva volt az életünk a bezárkózás alatt is. Most lassan kimerészkedünk, vissza. Jó lenne tisztán zenélni, sok hangszerrel, több szólamban, de úgy, hogy adjon is kifelé valamit, azoknak, akik meghallják. Először hangoljunk, csak utána kezdjük el játszani a dalt, amit Isten mellett tanultunk.
Bella Péter
