Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
Zsoltárok 18,19-20

Bennem? Uram, már fésülni se lehet a hajam, annyira elszabadult fodrász híján. A melegítőt is csak a séta félórájára váltottam le valami szalonképesebbre. Nem tudom, mikor sminkeltem utoljára, pedig igen karikás vagyok... és Te bennem gyönyörködsz Uram? 

Ahogy jártam azt a fél órás sétát... a pipacs virított, a jázmin illatozott, a legkülönfélébb bokrokat láttam teljes virágba öltözve, zsongtak is rajtuk a méhek. Még a gazok is olyan szépek helyenként, hát még a kertek. És a madarak is mit összeénekeltek! Még a kutya, aki kirontott rám az egyik kapualjból, még az is olyan kis helyes volt a loncsaival, ha nem kellett volna rákiabálnom, hogy meg ne harapja az enyémet, biztos megsimogatom. Úgy tűnik, mintha minden, minden tudna szép és rendeltetésszerű lenni, csak én nem. Bennük lehet gyönyörködni, és Te bennem gyönyörködsz?

Nem piroslok, mint a pipacs, nem mutatok a szépségemmel Rád. Nem illatozom Krisztus illatát úgy, hogy megcsapja mindenki orrát, aki mellett csak elmegyek. Nem védem elég jól azt, ami az enyém, mint a kutya, és hamis a dalom, nem mint a madaraknak. Esztétikában és funkcióban is leköröz a kisbogáncs, a bodzavirág, vagy a katica és Te bennem gyönyörködsz? 

Ma is pletykálkodtam, panaszkodtam, szeretetlen voltam, és Te bennem gyönyörködsz? 

Tiéd, kezed munkája a fény és a sötét, a galaxisok, a szivárvány, a vízesés és Te épp bennem gyönyörködsz?Jaj, de nehéz Uram ezt az én belémnevelt úgynevezett protestáns bűntudatommal elfogadni. 

De értem. Ha a férjemre, a fiamra, vagy a kutyánkra nézek: miért gyönyörködöm? Csak. Mert az enyém. 
Köszönöm ha gyönyörködsz bennem!

Bella Violetta