Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.  A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz.
Efezus 5, 8-13

A világosság leleplez. Tudja ezt mindenki, aki mosott már ablakot felhős időben. Jézus jelenléte is ráveti a fényt az életünkre, és egyszer majd a világ minden titkára, összefüggésére is. 

Csernobilkor születtem. A szüleim nem tudták, mivel tesznek jót vagy rosszat, a média vagy nem mondott semmit, vagy ellentmondásos hírek érkeztek. Akik közelebb voltak az eseményhez, még kevesebbet tudtak. Meneküljenek vagy ne, egyék a kerti salátát vagy se, történt-e baj vagy sem. Próbáltak a ködben, a káoszban navigálni, vagy támaszkodni arra, amit a feletteseik mondtak. Ennyi év elteltével pedig milyen klassz sorozatot lehetett belőle alkotni, immár láttatva az összefüggéseket, az okokat, az emberi felelősséget. Már tudjuk rekonstruálni a történteket. Akik benne voltak, mit nem adnának a mai tudásunkért, világosságért! 

Most is ködben vagyunk, meg káoszban. Nem tudjuk igazán, mivel teszünk jót vagy mivel ártunk. Benne vagyunk a közepében egy krízisnek, ami napi kérdéssé és dilemmává teszi, hova menjünk, mit vegyünk, kihez szóljunk, mit engedjünk meg magunknak és másnak. Talán egy tíz évvel későbbi érettségin tételként majd elmondják mindazt, amit nem látunk még át, okokkal, összefüggésekkel és megoldással. Talán majd sorozat készül ebből is, feszült, drámás, sok díjas. De addig nekünk kell birkózni.

Ködben vagyunk. Sodródunk, Várjuk Krisztus világosságát! 

Bella Violetta