Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá: Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek? ...
Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek.
János 6,8-9.12-13

Uram, küldj mellém is ilyen segítséget, mint itt ez a gyerek az öt árpakenyérrel és két hallal.

Akkor, amikor látva azt, mibe küldesz, megrekedek megállok és elkezdek számolni, a saját erőforrásaimmal, lehetőségeimmel. Amikor a józan észre hivatkozva csattanok fel mondok ellent neked. Amikor azzal vágok vissza válaszolok neked, hogy amim van, amink van, az a kevésre sem elég. Akkor lépjen elő valaki, kezében öt árpakenyérrel és két hallal.

Akkor, amikor vak vagyok annyira elfelejtem azt, hogy a hit azt is jelenti, hogy a te nézőpontodból is ránézek a problémára. Amikor megfutamodom nem számolok a hatalmaddal vagy a szereteteddel. Amikor elfelejtek belegondolni nem merek belegondolni a csoda lehetőségébe. Amikor gyáva vagyok fásult vagyok reménykedni, hogy veled nagy dologra is képes vagyok. Akkor lépjen elő valaki, öt árpakenyérrel és két hallal.

Annak a gyereknek magától értetődő volt, hogy öt kenyér és két hal, ha te mondod, ötezernek is elég. Mert utánad menni, gondolkodás nélkül, vagy pont azért, mert belegondolt, ki is vagy te. Irigylem tőle azt a tiszta, egynemű mozdulatot, ahogy előveszi az ételt és odaadja neked.

Segíts, hogy vissza tudjak el tudjak jutni ide én is. Belelátni a romjaimba a hétköznapi dolgaimba a csodát. Látni azt, amim még lehet amim van, a te kezedben. Végre egyszer Felismerni, mit kell felajánlanom neked, hogy aztán jusson is, és maradjon is, több, mint, amit adtam.

Segíts, hogy lehessek másnak én is ilyen ember, akit, lehet, megmosolyognak a beléd vetett bizalomért, de ott van a kezében akkor is az a kevésnek gondolt étel. Segíts, hogy végre észre vegyem, hogy abban, amim már most is van, benne van az elképzelhetetlen, a nagyon-nagyon sok. Csak a te kezeden kell átengednem.

De ha idáig nem is jutok el azonnal, legalább legyek olyan, mint András, aki minden kétsége mellett is meglátta a lehetőséget, aki elővezette a fiút, aki Jézus elé vitte.

Bella Péter