Dávid és Izráel egész háza pedig szent táncot járt az Úr színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek, citerának, lantnak, dobnak, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével... Dávid teljes erővel táncolt az Úr színe előtt, és gyolcs éfódot kötött magára Dávid. Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az Úr ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel.
2Sámuel 6,5.14-15
Megfelelő számú bekészített kesztyű. Bevásárló lista a bolt elrendezését követő sorrendben felvésve. Stratégiai pontokon elhelyezett fertőtlenítő. Gondos koreográfia a műszerfal vírustalanítására. Visszariadás egy elindított kézfogástól...
A világunk most erőteljesen hiányolja az önfeledtséget. Alig várjuk, hogy gyanakodás nélkül lehessen emberek közé menni. Alig várjuk, hogy önfeledten öleljük a szeretteinket.
Amikor Dávid táncos ünnepléséről olvasok, őszintén tudok irigykedni. Semmi szociális távolság? Semmi kesztyű, semmi maszk? Tömegrendezvény?! Csak felhőtlen öröm, tánc, dicsőítés. Mert visszatért Isten ládája.
Azt hiszem addig is, amíg böjtjében vagyunk a spontán, önfeledt mindennapoknak, legalább az otthonunkat érdemes lenne tudatosságmentes felhőtlen övezetté minősítenünk, és legalább kis dolgokban megélni azt, amit Dávid is.
Sokat segít, ha van körülötted gyerek vagy kisállat, tőlük sokat lehet erről tanulni. Ha már otthon vagy, nyújtózz igazán jóízűen! Merj hangot adni ásítás közben. A zuhany alatti éneklés, a konyhai tánc sincs letiltva. Végképp pedig örvendezni Istennek, a spejzben, a garázsban, az előtérben és a nappaliban. Örvendezni mindannak, amiben látod őt: a fénytörésnek a fürdő tükre szélén, a kinyílt vadvirágnak az udvar füvében, a madárdalnak... Ja, és öleld meg, akit lehet.
Bella Violetta
