Mindenkor örüljetek...
1Thessz 5,16
Hétfőn megmentettem egy örömöt attól, hogy észrevétlenül felszívódjon a semmiben. Várt rám, de én majdnem elmentem mellette, néztem a telefonomon a listámat, amit a teendőimről készítettem és azon görcsöltem jó előre, hogyan is fogok a végére jutni. Az én örömöm volt, nekem készült, más nem tudta volna használni, még jó, hogy feltekintettem a kijelzőről, kinéztem az aggódásból és így megláttam, megálltam mellette. Jól tettem, lendületet adott.
Kedden majdnem eltörtem egy örömöt és a szilánkjaiból lehetetlen lett volna újra összerakni. Úgy volt, hogy földhöz akartam vágni, amikor a kezem ügyébe került. Dühös voltam valakire (vagy magamra? már nem emlékszem pontosan, mindkettő lehetséges) és olyankor tudom törni a jót. Bennem volt a lendület, az irány. De nem voltam egyedül és csak ez segített, ha egyedül vagyok, nem menekül. Így nem tört szét az örömöm, hanem mint a filmekben, az utolsó másodpercben ráébredtem, mennyire gyerekes, amit csinálok. Utána segített megnyugodni, sőt magamon is mosolyogtam egyet, szóval még több is lett belőle.
Szerdán nem engedtem, hogy éhen haljon az örömöm. Az örömöt táplálni kell. Közelebb engedtem magamhoz azokat, akik szeretnek, belefeledkeztem egy ölelésbe, elhittem egy dicséretet, visszaírtam egy üzenetre.
Csütörtökön élesek voltak az érzékszerveim és ezért született meg egy örömöm. Kimentünk a szántóföldre (nincs messze, öt perc séta), feleséggel, babával és kutyával. Már kezd sárgállani a repceföld, visszajöttek madarak, találkoztunk őzekkel, a dombok a falu közepén is egyre szebbek. Minden ott volt, készen volt, csak észre kellett venni, meglátni, meghallani.
Pénteken megosztottam egy örömöt másokkal. Semmi különös, csak nem tartottam meg magamnak, elmeséltem, mi történt, az eredmény az lett, hogy több lett belőle, másnak is jutott és jóval tovább élt.
Szombaton majdnem agyonnyomtam egy örömöt. Úgy kezdődött, hogy cipeltem magammal mindenhova a szorongató kérdéseimet, a fásultságom, a magammal való elégedetlenségemet, vittem a gyerek mellé, a konyhába, a nappali kanapéra és az iroda-sarokba. Mivel ez a csomag nagyon nehéz, nehéz megtartani az egyensúlyt, ráadásul nagy is, elég sok mindent nem veszek észre miatta, van, amit le is verek vele, így majdnem ráborult egy odakészített örömre. De megúsztuk, az öröm is és én is. Aztán egy ideig az örömöt hurcoltam inkább végig a lakáson, mindenkinek jobb volt úgy.
Vasárnap észrevettem a Biblia lapjai között egy örömöt, ami nekem volt elrejtve. Sokezer éves, tartós, maradandó öröm, Isten áll mögötte. Alá kellene húznom azt a sort...
Bella Péter
