36 Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! 37 Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 38 Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? 39 Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. 40 És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait. 41 Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? 42 Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. 43 Elvette, és szemük láttára megette. 44 Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. 45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, 46 és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, 47 és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. 48 Ti vagytok erre a tanúk. 49 És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.
Bibliaolvasó Kalauz - Bölcsföldi András igemagyarázata:
„Ti vagytok ere a tanúk” (48). Jézus feltámadás utáni földi életének legfőbb jele az a valóságos jelenlét, ahogyan beszélget a tanítványokkal, és együtt is eszik velük. A tanítványok nemcsak Jézus életének, tanításának, gyógyításainak és csodáinak tanúi, hanem igazi jelenlétének is. Ezért az őt követőknek sem lehet kisebb igényük, mint Mesterük nyomában haladva az ő tanújának lenni. Hiszen ha mi találkoztunk a feltámadt Krisztussal, akkor az erről való tanúság a legfőbb jó, amit tehetünk. Így kaptuk mi is a hitet, és így adhatjuk mi is tovább.
RÉ 350
„Ne félj tőlük…” Józsué 11,1–9
1 Amikor meghallotta ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón királyához, Aksáf királyához 2 és azokhoz a királyokhoz, akik az északi hegyvidéken laktak, meg az Arábá-völgyben Kinnerettől délre, a Sefélá-alföldön meg a Dór mellett levő nyugati dombvonulaton; 3 a keleten és nyugaton lakó kánaániakhoz, az emóriakhoz, a hettitákhoz, a perizziekhez és a jebúsziakhoz a hegyvidékre és a Hermón tövében lakó hivviekhez Micpá földjére. 4 Ezek kivonultak egész seregükkel. Annyi volt az ember, mint tenger partján a homok, de ló és harci kocsi is nagyon sok volt. 5 Mindezek a királyok összefogtak, és amikor megérkeztek, közösen ütöttek tábort a Méróm vizénél, hogy harcoljanak Izráel ellen. 6 Akkor ezt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Izráelnek adom mindnyájukat halálra sebezve. Vágasd át lovaik inát, és gyújtsd fel harci kocsijaikat! 7 Józsué váratlanul rájuk tört egész hadseregével a Méróm vizénél, és megrohanta őket. 8 Az Úr pedig Izráel kezébe adta őket. Megverték és üldözték őket Szidón-Rabbáig és Miszrefót-Majimig és a Micpe-völgyig kelet felé. Megverték őket, senkit sem hagytak elmenekülni. 9 Úgy tett velük Józsué, ahogyan meghagyta neki az Úr: Lovaik inát átvágatta, harci kocsijaikat pedig fölgyújtotta.
Az Ige mellet - Steinbach József igemagyarázata:
(6) „Ne félj tőlük…” (Józsué 11,1–9)
– A déli részek királyainak legyőzése után, az északi részek királyai megriadtan szövetkeztek Józsué ellen. Seregükkel szemben, emberileg esélye sem lett volna Józsuénak (1–5).
– Isten azonban bátorította Józsuét (6). Józsué könyvének helyes magyarázata hit kérdése. Ez a hit tudja, hogy a Józsué által vívott harc rendkívüli, Isten felhatalmazásából történő küzdelem, ezért nem sorolható a történelem sokféle háborúi közé. Amikor az északiak felsorakoznak Józsué ellen, szinte a 2. zsoltár jut eszünkbe, mert olyanok ezek, mint akik összegyűltek az Úr ellen és az Ő felkentje ellen (Zsoltárok 2,1–3). Józsué és serege nem a maga harcát, hanem az Úr harcát vívta. Az Úr bátorításában bíztak. Nem szállt el a bátorságuk akkor sem, amikor a legyőzhetetlen ellenséget meglátták. Az Úr erejére hagyatkozva mindig elébe mentek az eseményeknek, és rajtaütés-szerűen cselekedtek. Nem nyűgözte le őket és nem is rettentette el őket az ellenség „technikája”; ártalmatlanná tették a paripákat, a harci szekereket, így nem kezdték el „átvenni azokat” (6–9). „Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét.” (Zsoltárok 20,8)
– Józsué neve azt jelenti: szabadító. Ő az Úr felkentjének, Jézus Krisztusnak „előképe”. Jézus Krisztus megvívja a végső győzelmet a gonosz pusztító seregével, és minden gyarló, pusztító harcból megváltja népét és megtérésre hívja a népeket. Sok még itt a harc: nemcsak gyarló harcok, hanem hit-harcok is, ezért az Isten országának kiteljesedésére várunk!
