Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.
Lukács 10,38-42
Mártát nem könnyű kizökkenteni. Nem hagyta a különleges alkalom miatt lefoszlani magáról a szokásokat, a szerepelvárást, azt, hogy ő úgy tekinthessen magára mint jó háziasszonyra, mint arra, aki teszi a dolgát „ahogy minden rendes ember”. Jézus pedig azt várta volna, hogy ő is odatelepszik. Várta, hogy ha már az ő otthonába jött, akkor megragadja ezt az alkalmat arra hogy hallgassa, kérdezze, közösségben legyen vele. Jézus azt várta, hogy mindezekért Márta inkább rossz háziasszony lesz. Hogy feladja a vágyat a rendes emberségre. Hogy feladja a „mit fognak szólni”-t.
Ez az idei fura vírusos otthonmaradós böjt elég különleges alkalom. Az emberéletben nem volt még ilyen. Mi van, ha ebben valami különlegeset szeretne tanítani az Úr, csak mi nem telepszünk a lábához? Mi van, ha csak visszük tovább a szerepeinket, a vélt vagy valós elváráshalmazokat, és nem hagyjuk lefoszlani magunkról mindazt, amit mi rendes emberség alatt értünk? Mit kell letenni azért, hogy az Úrral szemben védtelenek, neki kiszolgáltatottak, hallók legyünk? Hogy nyitottak legyünk inkább, mint jó férjek, pöpec házigazdák, figyelmes barátok, vagy legjobb fotósok az instagram kapcsolataink között?
Próbálsz még a karanténban is az év dolgozója, a család bölcse, az osztály bohóca vagy épp eminense lenni? Büszkén viseled a láthatatlan plecsnijét a környék legszebb kertjének, legjobban nevelt gyerekének, legsegítőkészebb rokonának? Próbáld meg letenni ezt! Csinálod azt, amire évek óta nem volt időd: padlást takarítasz, garázst szanálsz, fertőtleníted a tetőcserepet? Próbálod fenntartani magad hasznosságának látszatát, hogy érezhesd magad valakinek? Hagyd abba! Több vagy, mint a szerepeid összessége, és Isten is több azoknál a szerepeknél, amiket neki tulajdonítunk. Nyiss erre a többre magadban és Istenben!
Ha most nincs idő és lehetőség az Úr szavát keresned, akkor mikor? Keresd őt úgy is, ahogy máskor nem! Fedezz fel olyan zenét, ami téged közelebb visz Istenhez! Keress olyan könyvet, ami megvilágít neked valami újat Jézusról! Próbálj másként imádkozni: más testhelyzetben, más szavakkal, más formában…! Olvasd máshogy az igét: más fordításból, más tördelésben, más nyelven akár… Nézz rá más kultúrák keresztény szokásaira, hagyományaira, más kegyességek erősségeire! Hagyd, hogy az otthonod a börtönöd helyett a meglátogattatásod helye legyen!
Ahelyett, hogy megpróbálsz pont úgy élni mint máskor, csak kisebb helyen, keresd a Többet!
Bella Violetta
