A Biblia nem életmódkönyv

Természetesen a mai istentiszteleten is a Bibliából olvastam fel egy részt, onnan kérem és veszem az üzenetet, az adja az alapot az igehirdetéshez, sőt a keretet és játékszabályokat is a Szentírás határozza meg. A Biblia nélkülözhetetlen az Isten megismerésében, az Isten és ember kapcsolatának feltérképezésében, abban, hogy hívő emberek legyünk és hívő emberek maradjunk. A Biblia jól forgatva erősít, szembesít azzal, ami rossz és a jó felé terel. És a legfontosabb, a Bibliából látunk rá a Megváltóra, az írott Ige nyit utat a testté lett Ige felé.
De a Bibliában csalódni is lehet. A hívő ember is csalódhat, jó nagyokat, persze ehhez rosszul kell kézbe venni. Sokan hiszik például azt, hogy a Szentírás egyfajta hívő varázskönyv, bárhol felcsapkodva, mondatokat kiragadva bármiben segít. Nem, a Szentírás nem az, még akkor sem, ha kaptunk már különösen fontos igét Istentől, teljesen másról van szó. Sokan hiszik azt, hogy a Bibliában minden benne van, mindenre választ ad, hogy pl. miért morcos a férjem, két lány közül kinek udvaroljak vagy, hogy mi történik a galaxis belsejében. Nem, a Bibliát Isten határozott céllal adta, nem általános ismeretterjesztés a feladata, ha így nézünk rá, nagyokat csalódhatunk.
Sok példát mondhatnék még, de csak egyet szeretnék kiemelni, egy nagyon XXI. századi tévedést. Vannak, akik egyfajta életmódkönyvként néznek a Bibliára. Vannak ilyenek, népszerű, könnyen emészthető, pszichológiának látszó, közhelyes, de az írójának sok pénzt hozó divatos művek. Röviden: univerzális válaszok, szinte mindenre, lehetőleg úgy, hogy nekem sok erőt ne kelljen fektetnem a megértésbe és az alkalmazásba, közben persze engem pozitív színben tűntessen fel. Van, aki így nyitja ki a Bibliát, hogy találjon benne mondjuk tíz pontot, hogyan kezelje a konfliktusait. Esetleg öt válasz a házassági problémákra. Hét vigasztaló mondat, ami minden nehézségen átlendít. Sorolhatnám még, de nem akarom, csak vigyázzunk, a Biblia nem mindig ad könnyű válaszokat, nem árazza le az igazságért és az életért való küzdelmet. A Szentírás egy nagyon változatos, gazdag és összetett könyvtára Istennek és embernek, a világ és benne az életünk pedig szintén változatos, gazdag és összetett. Ha ezt a kettőt összerakjuk, abból nem leegyszerűsített tippek és trükkök jönnek ki.

A Szentírás nem életmód-tanácsadás, hanem az élet könyve, az Istentől visszakapott élet könyve, amit jól kell forgatni, legfőképpen imádkozva és nyitottan, folyamatosan tanulva.

A Jób könyvének problémája

Hogy miért is volt az előbbi hosszabb bevezető? Mert mielőtt magával az igével foglalkoznánk, meg kell értenünk Jób könyvének a problémáját, ami nélkül nem foghatunk neki a magyarázatnak.
Jób könyve nem tartozik a Biblia „könnyű” könyvei közé. A műfaja miatt sem, ugyanis Jób könyve egy mesterien megírt irodalmi alkotás, költői mű. Szóval, ha dokumentumfilmként vetítjük magunk elé, nem tesszük jól, egy költemény van előttünk, szerkesztve, tudatosan megtervezve, nagy kérdések után kutatva. De nem könnyű a témája miatt sem. Főhőse Jób, egy ember, aki nemcsak sikeres és gazdag, de tökéletes harmóniában él Istennel és a törvényével és ezek után érik olyan csapások, aminek töredékébe is belerokkannánk. Majd megérkezik három barátja, akik először csendben vannak mellette, együttérezve és támogatva őt. Aztán megtörik a csend, hisz előtör az ismerős ösztön – valamit mondani kell. És beszélnek, okokat és indokokat keresve, miért sújtott le a szenvedés. Csakhogy Jóbra egyik beszéd sem igaz. Nincs válasz, rosszak az érvek. Végül Isten szólal meg majd jön egy kis enyhet adó befejezés.
Ami nekünk most fontos: a barátok mondatai valós megoldásokat tartalmaznak, igazak – csak nem ott és nem akkor. És ez egy óriási figyelmeztetés a mindenkori vallásos, hívő embernek: van, amikor nem tudunk választ adni. Van, amikor nem működik a máshol bevált tapasztalat, a máshol kikutatott felismerés. Van, amikor jobb nem szólni, csendben támogatni, mert nem látunk át mindent, nem ismerünk mindent. Van, hogy jó várni a szólásra, többet, mint gondoljuk. Okokat keresünk, csak nem biztos, hogy jól látunk rá másik ember életére. Jób számára is csak sebeiben forgatott kések voltak a vallásos vagy hitből fakadó igazságok.

A bölcsesség nem csak azt jelenti, hogy tudjuk, mit mondunk, hanem az is, hogy mikor és kinek.

Nem életmódkönyv a Biblia, nem olcsó, univerzális tanácsok tárháza. A bölcsesség nem csak azt jelenti, hogy tudjuk, mit mondunk, hanem az is, hogy mikor és kinek. Alázat, figyelmesség és Istenre utaltság. 

Vissza a startvonalhoz: bizalom Istenben és békülés vele

Újra olvasom a mai igét. „Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz.” Egy mondat Jób egyik barátjának egyik „előadásából”. A tágabb szöveg a megtérés, az Istenhez fordulás szükségességéről beszél, igazságokat mond el, csak éppen Jóbra ott és akkor nem érvényes igazságokat. És itt hangzik el mai alapigénk, ami nem tévedés, valós üzenet és a teljes Szentírásból leszűrt útmutatás. Valami, amit nyugodtan tágra nyithatunk, érvényes mindannyiunkra, hisz életünk alapjáról beszél.
„Légy bizalommal Istenhez…”  Akár közhelynek is tűnhet, könnyen átsiklik az ember szeme rajta. „Persze, hát bízni Istenben, ez alap, tudjuk, tudjuk…” Tényleg tudjuk? Tényleg valóság?

Istenben bízni azt jelenti, hogy rá merem tenni a döntéseimet, az életvezetésemet, a tetteimet arra, hogy ő van, hogy ő velem van. Nem csak úri hobbi, nem csak könnyű hétvégi időtöltés, hanem rá merem tenni az életemet, hogy ő van, hogy ő velem van. Adok a szavára, igazodok hozzá és elfogadom a segítségét.

A bizalom a komoly és életre igazán ható eseményeknél vizsgázik. Pár hete repültem és érdekes volt felismerni, mennyire másként ültem ötévesen és harminckilenc évesen egy repülőgépen. Gyerekként kaland volt, csoda, máig emlékszem, az ablakra ragadtam az egy órás utazáson, fel sem merült semmi gond, nem volt bennem félelem. Felnőttként azért az emberben ott van, hogy mégis csak egy dobozban mozog tíz kilométer magasan közel 900 kilométer/órával. Persze a mérnöki tudás, a gondos felkészülésre, a pilóták hozzáértésére és a fizikai törvényeire gondolva megnyugszik az ember, de nagyobb bizalom kell hozzá, mint beülni egy gumicsónakba egy másfél méter mély tóban. A bizalom a komoly és életre ható eseményeknél vizsgázik.
Igénk szembesít. Bízunk-e Istenben? Rá bízzuk-e magunkat? A félelmeinket, a kételyeinket, az életünket átszövő és felborító dolgainkat rábízzuk-e? Odaengedjük-e magunk mellé? Engedünk-e neki? Hogy kézbe vegyen minket? Merünk-e bízni, hinni benne?

„…békülj meg vele…” – így szól a folytatás. Nem Jóbnak, hisz ő nem háborúzott Istennel, de lehet, hogy nekem és neked most itt szól. Mi a helyzet közötted és Isten között? Szent a béke? Hadiállapot van?
Két oldala van a békétlenségnek. Az egyik, amikor mi vádoljuk Istent, amikor igazságtalannak gondoljuk. Erről nem merünk beszélni, pedig megtörténik, de még sem illendő kimutatni. Pedig van ilyen, de ide is jár egy kérdés: ezt meg is beszélted vele? Általában magunkban haragszunk Istenre, háborgunk másnak, de Istennek nem mondjuk, pedig várja, nem vet el, ha így érzünk, imádságban vigyük oda. A konfliktus azzal kell megoldani, akivel fennáll, nem?
A másik oldala a hadiállapotnak általánosabb: az ember hadat visel Isten ellen, felrúgta a békét, lázad. Úgy kezdődött, hogy dezertált, kilépett az Istennel való szövetségből és azóta is ássa az árkokat, rombolja magát, szenved és sorvad az emberiség. Ezt is olyan szépen leírja a Biblia, ez az ember állapota, Isten nélkül, a békétlenség, mindennel szemben.
Pedig Isten mindent megtett a békülésért, szó szerint mindent. Nem véletlenül olvastam fel Pál sorait a római levélből. „Békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Isten Jézusban átlépett a szögesdrótjainkon, árkainkon, emberré lett és új lehetőséget teremtett. Benne újraépült valami Isten és ember között, ami tönkrement. Benne újrakezdődött valami, aminek része az én életemnek és te életednek az újraformálása is. Mondtam, a Biblia az élet könyve, hisz ezt a folyamatot mondja el és a Szentlélek részévé teszi az életünknek.
Az ige az Istenbe vetett bizalomról és békességről beszél. Nekünk, bizalmatlan és békétlen embereknek.

Garantált eredmény

„…ennek jó eredménye lesz.” Kijelentés. Biztos? Biztos. Nem azért, mert szerencsét hoz vagy bármi mágia történik. Ha az Istenbe vetett bizalmunk megszületik, rábízzuk magunkat, mindenestül és engedjük, hogy Krisztusban kibéküljön velünk, akkor visszakerülünk egy állapotba, ami nélkül nem is működtünk megfelelően. Helyreáll valami bennünk és közöttünk, ez pedig eredmény.
Amikor hosszú többhónapos keresgélés után végre beszerzünk egy hiányzó alkatrészt az autónkhoz, és elindul, és újra autóként használhatjuk, annál nagyobb eredmény nincs. Amikor a hozzáértő szakember végre, nagy munkával leírtja a vírust a laptopunkról, és újra számítógépként használhatjuk, és nem csak poháralátétként, az valós eredmény.

Amikor az ember visszakapja az Istennel való kapcsolatát, akkor annyi történik, hogy igazán emberként kezd működni. Úgy, ahogy eredetileg ki lett találva.

És ez eredmény. Nem csak nekem, hanem a hozzátartozóimnak, a rám bízottaknak, a barátoknak és ellenfeleknek is. Eredmény a hazámnak, a népemnek is. Ha helyre áll az Istenbe vetett bizalom és a békesség, az olyan, mint egy első dominó, kihatással lesz mindenre. Nem automatikusan, kellünk hozzá, de lehetőséget kapunk, hogy másképp éljünk, mások legyünk, biztosabb alappal, valós célokkal, újraértelmezve az életet és engedve, hogy Isten újraépítsen minket.

 
Ami nem árt: magunkkal foglalkozzunk

Tíz bátorító ige – ez a sorozatunk címe. Ennek része a mai igerészünk. Nem olcsó közhelyet kapunk, nem valami lélekmelengető közmondást, hanem segítséget, hogy szembenézzünk az alapproblémánkkal. Van nekünk is dolgunk: Megvizsgálni, hogy baj van-e a bizalommal? Hogy hadiállapotban vagyok-e Istennel? Ha igen, lépjünk tovább, imádságban, továbbgörgetve az üzenetet. És vegyük kézbe a Bibliát, megtanulva jól használni. Hogy bölcsebbek is legyünk, miközben engedünk Krisztusnak, hogy újraformálja az életünket! Ámen.

 Bella Péter, Győrújbarát, 2018. október 21.