Sokorói-dombság Reformátusai

Istenarcú ember - emberarcú Isten

2018. június 25. 19:07 - Bella Péter

Márk nyomában - 22. rész

Olvasmány: Zsolt 8
Alapige: Márk 12,13-17

pexels-photo-413880.jpeg

Az evangéliumok tisztán bemutatják, hogy Jézus nem zárkózott el az emberektől. Bárki odamehetett hozzá, aki akart, közel engedett magához bárkit – legyen az gyermek, út szélén kolduló vak vagy a tekintélyes Nikodémus. Közel jött benne az eIsten, elérhetővé, érthetővé tette magát. Válaszokat akart adni a valódi kérdésekre: Mi a legnagyobb parancsolat? Ki az én felebarátom?
De mi van akkor, amikor nem egyenes szándékkal mennek Jézus felé? Mit ér a képmutatás? Mai történetünkben és az ezután következő két szakaszban Márk ezt mutatja be, egy kis csokrot mutat. És Jézus bölcsességét, helyzetkihasználását: A hamis kérdésre leleplező és valódi választ ad.

anonymous-hand-hoody-36675.jpg


Tőrbe csalni Jézust – Jézus veszélye a fonák világ számára
Márk egyértelművé teszi a mindenkori olvasó számára azt, hogy mi is itt a helyzet. Tőrbe akarják csalni a farizeusok és a Heródes-pártiak – így, együtt. Itt álljunk is meg egy pillanatra! Hisz két ellenséges vallási pártról van szó, olyanokról, akik komoly ideológiai különbségekkel bírnak, és egyébként is rengeteget csatároznak egymással. Mai példát mondok: mintha a Fidesz és az MSZP, a politika két oldán álló pártok képviselői fognának össze valaki ellen!  Jézust együtt akarják legyőzni, túl veszélyes számukra Jézus. Mennyire lelelplező még asz összefogásuk is, igaz?
Jézus túl veszélyes. Abszurd, nem? Az, akinek minden tette szeretet és jóság, aki sohasem bújik el, mindent nyíltan tesz, nyíltan kimond, az, aki gyógyít és segít, az, aki az Isten fia, az lenne a veszélyforrás? Sok mindent elmond ez a kérdezőkről.  Amikor a tisztaság, a jóság, az igazság válik veszélyessé, az a másik oldalt leplezi le, akkor nagyon nagy a baj. Mikor valaki a hatalmát, sőt az Isten által meghatározott hatalmát hazugságra, rejtett módszerekre, manipulációra építi, akkor veszélyt jelent rá a jézusi világosság. Ez pedig az akkori vezetőkre igaz volt.

Ezért volt olyan sokszor veszélyes Jézus. Mert mellette a rossz nem tud álcát felvenni, fényre jött a hamisság. De egy fonák világ számára mindig veszélyt jelent Isten igéje és el kell hallgattatni. Egy megterhelt lelkiismeret számára Jézus szava veszélyes, mert felkavarja az állóvizet, szembe állíthat saját magunkkal. Ha az ember őszintén fel meri tenni Jézus kérdéseit, bele mer gondolni Jézus mondataiba, úgy olvassa az evangéliumokat, hogy az üzenetet közel engedi magához, akkor sohasem maradhat ugyanolyan.
Itt látszólag tökéletes a terv, hisz Jézus bármit is válaszol, nem fog jól kijönni belőle, valamilyen következménye lesz neki. Ha azt mondja, hogy lehet adót fizetni, akkor az a zsidóság rómaiakkal szemben passzívan vagy aktívan ellenálló többsége számára elfogadhatatlan. Ha azt mondja, hogy nem lehet kifizetni a kötelező cenzust, akkor fel lehet jelenteni Jézust a római hatóságoknál. Sarokba van szorítva, ki van pipálva.
 Csakhogy, abba, hogy Istent sarokba szorítsák, eddig még mindenkinek beletörött a bicskája…


Krisztus leleplező igazsága – az emberarcú Isten szava
A terv itt is gyorsan összedőlt. Nem sikerült sarokba szorítani Jézust, sem az egyik megoldást, sem a másikat nem választotta. És e mögött nem a megfutamodás, vagy a válasz alól való furfangos kibújás van. Itt az igazság kerül elő. A leleplező és továbblépő isteni Ige.
Azzal ugyanis nem számoltak, hogy Jézus azontúl, hogy tényleg nagy tanító volt, bölcs mester, ezenkívül valami sokkal nagyobb is. Nem számoltak azzal, hogy az emberré lett Istent faggatják, magát a Messiást akarják sarokba szorítani.
Az igazság az, hogy ők maguk, a Jézus elleni koalíció lepleződött le. Ugyanis, amikor Jézus kér egy ilyen pénzt, egy római dénárt, akkor azonnal tudnak adni. Látszólag jelentéktelen mozzanat, ahogy keresés nélkül, egy pillanat alatt a kezébe tesznek egy ilyen érmét, ám ennek nagy jelentősége van. Ugyanis a szigorú zsidó képtilalom szerint is vállalhatatlan az érme – rajta a császár arcképe, sőt a szigorú zsidó törvények szerint istenkáromló feliratok vannak rajta. (Tiberius császár, az imádatra méltó isten imádatra méltó fia). Van náluk ilyen pénz. Náluk, akik büszkék arra, hogy a legkisebb parancsolatot is kínos pontossággal tartják be.
Lelepleződtek. Jézust nem lehet sarokba szorítani, viszont ő leleplezi az álságos, hamis emberi tetteket, gondolatokat. De nem azért teszi, hogy bennünket megalázzon. Szeretetből teszi, azért mert azt akarja, hogy azok a Heródes-párti írástudók, azok a farizeusok ráébredjenek, a Messiás van ott köztük, és megtegyék, amit oly sokan már – higgyenek benne, kövessék őt!

A Jézus által felmutatott tükörben lelepleződik az ember – mi is. Az evangéliumokban Jézus valódi tükröt tart elénk, és ha őszinték vagyunk, be kell, hogy valljuk, valóban nincs összhang tetteink, szavaink és gondolataink között. Jézus szava mérleg, amin megmérhetjük életünket. Lehetőség a hiteles önvizsgálatra. Megadja a hiteles mértékegységet. Az a baj, ha nincs ilyen, vagy könnyelműen felmentjük magunkat bármi alól, vagy teljesen összetörünk…
De Jézus nem lerombolni akar és otthagyni saját romjainkban. Tovább akar emelni. Jézus fel akar szabadítani minket egy másfajta életmódra, gondolkodásra. Itt is kimondja: adjátok meg a császárnak, ami császáré. Az adófizetés normális dolog, legyen bármilyen hatalom. Ha rajta a képmása, akkor adjátok oda neki, az övé. 
És innen elindulva találjuk meg az emberi élet nagy lehetőségét. Hisz ezzel még nincs vége a tanításnak.

jesus-christ-good-shepherd-religion-161289.png

Az istenarcú ember lehetősége.
Kinek a képe van a pénzen? – szólt Jézus kérdése. Kinek a neve, képmása, kinek a tulajdona? Gondoljuk csak tovább egy kicsit, sokkal fontosabb dologig jutunk. Jézus kérdése megszólítja az embert: Kinek a képe van rajtatok? Kinek a képmása van rajtatok? Akkor kié az életetek? Ez a valódi kérdés!
Az ember életének egyik alapvető meghatározója az, mait a Szentírás úgy mond, hogy Isten képmását hordozza – mint a dénár a császárét. Isten tulajdona, neki tartozik felelősséggel és őt képviseli a teremtett világmindenségben. Felelősség, feladat de közben kiemelés és kiváltság is. Hétfőn utaztunk autóval Nagyszalonta felé és valahol Békéscsaba környékén egy hosszú, egyenes nem túl forgalmas úton kilépett az útra egy egyenruhás ember és elkezdett integetni, hogy húzódjunk le. Megtettem, hiszen az egyenruhája azt üzente, hogy rendőr és neki ehhez joga van. Udvariasan elkérte a papírjainkat, mi odaadtuk, megfújtam egy szondát, elbúcsúztunk és mentünk tovább. Valódi rendőr volt, akinek a munkáját jelezte az egyenruha, amit akárki nem húzhat magára. Az egyenruha és a vele járó fegyver feladatot ad, felelősséget és egyfajta viselkedést is. Milyen rossz és veszélyes, ha az egyenruhás nem a hivatásának megfelelően viselkedik!

Isten képmásának lenni egy ilyen lelki egyenruha: kiemelt Isten, különleges jogokat és feladatokat kaptunk tőle. Csakhogy nem az egyenruhának, a hivatásnak megfelelően élünk. Az egész, amiről eddig beszéltünk, abból fakad, hogy eltorzult az isteni képmásunk, megromlott Istenhez való tartozásunk – ezt meséli a bűneset képekben gazdag története. (Megromlott Istennel a kapcsolat, a másik emberrel, a világgal, magammal…) Ezért hát a vakságuk, céltévesztésük.
Adjátok meg Istennek, ami az Istené. Így szól hozzánk ma Jézus. Isten képét hordozzuk, az övéi vagyunk – az életünk iránya ő maga, őhozzá igazodva kell élni. De először is vissza kell adni neki. Hozzá kell tartoznunk. Hogyan? Ismerjük fel elrontott múltunkat és tárjuk fel neki. Ő, az emberarcú Isten azért jött közénk, hogy helyreállítson minket. Hogy elkezdje velünk együtt életünk helyreállításá. Egy olyan életét, amiben nem veszélyt jelent az Isten igazsága, hanem erőt. Ahol nem leleplez Jézus igéje, hanem irányt mutat, nekünk.
A keresztnél kezdődik ez, a nyitott, üres sírnál folytatódik…
Krisztushoz hasonlóvá válni. Hogy krisztusarcú emberek legyünk. Hogy őt viseljük magunkon, megváltott, szabad emberekként!

Jézus előtt lelepleződünk
Jézus előtt lelepleződünk – de ez jó! Kérdezzünk nyugodtan tőle, mert közel enged magához. Ne úgy menjünk, mint ezek a farizeusok és a szadduceusok… Hanem saját belső szobánkban, saját égető kérdéseinket tárjuk fel Istennek! Hogy válaszoljon, hogy elkezdje azt az áldott munkát, ami a mi életünk helyreállítása. Mert Isten képét hordozzuk, képesek vagyunk szeretni, adni, ajándékozni, alkotni, jobbá tenni ezt a világot. Adjuk meg hát Istennek, ami az Istené. Adjuk oda neki magunkat…

Bella Péter
Győrújbarát, 2018. január 28.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr3114071167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása