Sokorói-dombság Reformátusai

Érted, hogy ki az, akit követsz?

2018. január 27. 17:33 - Bella Péter

Márk nyomában - 15. rész

Olvasmány: 1Korinthus 1,18-31
Alapige: Márk 8,27-33

nature-laptop-outside-macbook.jpg

Érted is, hogy kicsoda, akit követsz?

Ez a tizenötödik vasárnap az évben ebben az évben, hogy elővettük Márk evangéliumát. Nem ide-oda ugrálunk, hanem kiemelve részeket megyünk előre azon a csapáson, amit az evangélista hagyott nekünk. Határozott lépések ezek és egyetlen célt akar teljesíteni a mű: megmutatni azt, kicsoda is Jézus. Láttuk, hogy Márk egy letisztult, személyes és egyszerű eszközökkel dolgozó evangéliumot írt – és ebben van az ereje, ezért is annyira magával ragadó, csak viszi előre az olvasót a lendület, sokszor olyan közel hozza a történéseket, mintha mi is ott lennénk.
Most egy szakaszhatárhoz érkeztünk, valami megváltozik. Láttuk Jézust elindulni a szolgálatában, láttuk gyógyítani és csodát tenni, hallottuk a tanításait, beleláttunk a vitáiba, abba, ahogy a tanítványait összeszedi és egyre több mindenbe avatja be őket. Bejártuk vele szülőföldjét és Galileát, meg egy kicsit voltunk a határokon túl is. Most valami megváltozik. Egyértelmű úticélt kapunk, Jeruzsálemet, páska ünnepére indul Jézus. Valójában megváltói munkájának céljára fordul rá innen az evangélium. Minden lépés a szenvedést, a keresztet és a feltámadást hozza közelebb.
Épp ezért fontos, hogy egyre inkább tisztában legyenek a tanítványok, kivel is tartanak, kit is követnek. Mert hamarosan minden felgyorsul, minden megváltozik majd. A kérdés nekik (és nekünk is, mai tanítványoknak) hasonló ahhoz, amit az apostolok cselekedeteiben Fülöp tesz fel az etióp kincstárnoknak. Ott az hangzik el, hogy „Érted is, amit olvasol?” Itt inkább így szólna a kérdés: Érted is azt, hogy kicsoda, akit követsz?

pexels-photo-326576.jpeg

Egy nagyon fontos kérdezz-felelek

A konfirmációs oktatás kedvelt formája a nagyon ősi: kérdésekre kell válaszolni. Egyszerű kérdésekre egyértelmű válaszokat kell adni. Kérdések a hitről, a Bibliáról, az ember állapotáról, az egyházról és magáról Istenről. Jézus maga is egyfajta káté-riportot készít a tanítványokkal a mai igénkben. „Kinek mondanak engem az emberek?” – szondáztatja a tizenkettőt, akik azért jobban benne vannak a sűrűben.
Nagyon fontos kérdés ez, amit tisztázni kell, amit nem lehet megkerülni, nem véletlen az időzítés sem. Jézus a célegyenesben van, le kell metszeni a vadhajtásokat, helyes irányba kell terelni a dolgokat, ha arról van szó. Egy messzire ható kérdés-feleletbe csöppenünk bele. A tanítványok pedig mondják: „Azt gondolják, hogy próféta vagy, hogy egy vagy a próféták közül, a múltból visszatért Illés, a halálból visszatért Keresztelő János vagy valaki más.”
Azt gondolhatnánk, hogy ez jól hangzik, hisz a próféta Isten szavát szólja, Isten embere, követe. De nem jó, a hiba ott van, hogy „Egy vagy közülük…” Hogy a lánc következő szeme Jézus. Hogy egy következő epizód. Valójában ő egy egészen új történet. Nem egy csoport tagja, nem egy következő próféta, de hogy az elmúlt évszázadokra is utaljak, ő nem egy a nagy tanítók közül, nem egy a vallásalapítók közül, nem egy a humanisták közül, ő nem egy a csodatévők közül. Ő sokkal több. És ez nem mellékes nekünk sem. Egyértelműen meg kell fogalmaznunk, kinek tartjuk Jézust, különben nem tudunk a továbbiakban vele tartani.
Ezért a második kérdés, már a tanítványok felé: „Ti kinek tartotok? Ti, akik velem vagytok egy ideje, akik többet láttok, többet hallotok belőlem, mint bárki más?” És Péter válaszol, a többiek nevében is: Te vagy a Krisztus. A Messiás. A Megváltó. A Felkent. Nem egy a sok közül, hanem az az egyetlen, akiről a próféták is beszéltek, akit évezredek óta vár a zsidó nép és tudtán kívül az egész világ. Összehasonlíthatatlan és különleges. Ez mind benne van Péter bátor mondatában. Mi ki tudjuk mondani ugyanilyen bátorsággal? Ugyanezt gondoljuk róla? Ez az alapkérdés, ami nem maradhat megválaszolatlanul közöttünk sem.


Egy szó reformációja

Azt látjuk, hogy Pétert és a tanítványokat nem dicséri meg Jézus. Sőt, hallgatniuk kell, ráadásul azonnal el is kezdi tanítani az úticéljuk miértjét is: „Az Emberfiának (ez is a Megváltó egy címe) sokat kell szenvednie, és elvettetni a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.” Azaz Jézus elkezdi felkészíteni a tanítványokat, hogy mi fog rá várni, hogy minek kell történnie, azaz, mi az Isten terve, ami mindenképpen beteljesedik.
Miért nem reagál rendesen Jézus Péter hitvallásszerű mondatára? Mintha magára hagyná a tanítványokat a felismerésben, pedig inkább a fanfároknak kellene szólni! Végre valaki kimondja, hogy tudja, kicsoda Jézus! Testvérek, Jézus a lehető legjobban reagál. Amit itt látunk, az nem más, mint egy szó reformációja, elmagyarázza azt a szót, hogy Felkent.

Ez a szó, hogy Krisztus, azaz Felkent, bizony nagyon terhelt és féreértett szó volt, eldeformálódott az idők során. A sok szenvedést megért nép felékesítette olyan értelmezéssel és tulajdonságokkal, amelyek egyáltalán nem voltak megfelelőek. A felkent eredetileg a próféta, a pap és a király volt, a felkenetés pedig az olajjal való meghintés volt, azt jelezte, hogy maga az élő Isten hatalmazta fel ezeket az embereket. De igazából előre mutatott a legnagyobb és legfontosabb felhatalmazottra, a Szabadítóra, Isten megígért küldöttjére, aki ezt az egész világot meggyógyítja.
Az idők során az emberek fejében ebből a Felkentből egyfajta szuper-király lett, valaki, amikor, ha eljön, hatalmas birodalmat alapít majd, mindenki meghódol és béke lesz, boldogság. Ilyennek szerették volna Megváltót, a Krisztust. De valójában nem ez hamis. Amit Jézus csinál, reformáció, visszaalakítás. „Kimondtál, Péter, egy szót – most elmondom, mit is jelent. Elmondom, ki vagyok.”
Jézus arra reagál, hogy ez a fogalom torzult, eldeformálódott. Az emberek a saját jólétüket akarták feljavítatni az Istennel, emberi kategóriák szerint kezdtek gondolkodni Istenről, a megváltásról, az üdvösségről. Majd kiűzi a rómaiakat, majd eltakarítja a bűnösöket – gondolták, féreértve a próféciákat és olvasva a különböző nem is olyan régi apokrif iratokat, amik inkább hasonlítottak egy vallási sci-fire.
De ne nyugodjunk meg, ma is hasonló a helyzet. A Megváltótól azt várjuk, hogy elvegye a fájdalmunkat, hogy nyugalmat adjon, hogy megszüntesse a munkahelyi gondjainkat. Hogy egy kaland legyen, színesítse az életünket. Vagy beerőszakoljuk politikai zászlók alá, esetleg a bölcselkedésünket próbáljuk megerősíteni vagy a világról alkotott elképzeléseinket igazolni vele. De valójában ő sokkal többet akar. Nem leporolni a könyvespolcainkat, hanem kicserélni a könyvtárat. Nem kitakarítani a szobánkat, hanem átköltöztetni egy sokkal jobb lakásba. Nem adni egy csomag fájdalomcsillapítót, hanem megműteni és meggyógyítani. Nem javítgatni az életen és a világon, hanem egy új életet adni és egy megújult világot. Elhisszük ezt? Kész vagyunk ebbe az irányba továbblépni?

veronica-benavides-331238.jpg
Isteni és emberi

Péter furcsán viselkedik. Hallgatja Jézust a szenvedésről, a halálról, a bukásról, aztán nem bírja tovább, félrehúzza (milyen rendes, nem akarja a többiek előtt) és leteremti, hogy az nem lehet! Ez nem történhet meg! Még nem történt meg a reformáció – Péter a saját gondolkodása szerint elképzelhetetlen és abszurd, hogy a Messiás szenvedjen, hogy ezeken menjen keresztül. Az nem lehet.
„Távozz tőlem, Sátán!” szó szerint „Eredj vissza mögém, Sátán!” Mit jelent ez, miért ennyire kemény Jézus? Nem arról van szó, hogy a Sátán valahogy közben „beleszállt” volna Péterbe, aki az előbb még hitvallást tett. Más van itt, amiket fel sem tud mérni Péter. Ha lelépne Jézus erről az útról, akkor nem lenne megváltás, az emberek nem tudnának visszatalálni Istenhez, nincs bűnbocsánat, nincs teljes és örök élet. Akkor az ember és Isten közös ellensége nyer.

Fontos üzenetei vannak a számunkra mindennek. Péter észre sem vette talán, de helyet cserélt Jézussal. A mester helyére állt és elkezdte megmondani, hogy mit csináljon. Azt üzeni, hogy mi is nagyon könnyen elkezdhetünk az ellenségnek dolgozni. Elég annyi, hogy Istent beleszorítsuk a magunk elképzeléseibe és elkezdjünk diktálni neki. Nem elkérni akarjuk Istentől, hogy ő mondja el, kicsoda, hanem a saját elképzeléseinkbe akarjuk beleerőltetni. Nem követni akarjuk, azaz menni, bármi is történjen, hanem mi akarjuk irányítani őt, a saját kívánságainkhoz, vágyainkhoz igazítva. Nem fogadjuk el a teljes képet, hanem szemezgetünk, például arról beszélünk, hogy a keresztény élet csak öröm, siker és csillogás.
Arra is figyelmeztet Péter példája, hogy ne legyünk öntelt és gőgös hívők. Péter pár percen belül tesz egy gyönyörű hitvallást, tisztán és bátran, utána pedig butaságokat kezd el beszélni. Bármikor megtörténhet ez bármelyikünkkel, folyamatosan késznek kell lennünk, hogy korrigáljuk magunkat, késznek az önvizsgálatra.
Az emberi gondolatokhoz igazított Megváltó hamis, csak illúzió, bálvány. Mi a megoldás? Isten szerint gondolkodni. Itt is ez van: a „távozz tőlem” fordítás nem a legjobb. Eredj mögém, menj vissza mögém. Igazodj vissza – ez a helyes. A tanítvány még nincs kész, még sok minden vár rá.
Például megérteni, sőt megélni, hogy a Megváltó személye érthetetlen és nem működik a vele való kapcsolat, ha nem, mint megfeszített, meghalt és feltámadottként látjuk. És nem, ez nem egyszerű. Az ember fejében nem fér össze a szenvedés, a megaláztatás, a fájdalom és a mindent átíró és mindenek felett való győzelem. Pedig Jézus erre készül és úgy, ahogy lennie kell, sőt, többször is beszél erről ezután is. Valójában nem lehet a Megváltóról, de a megváltásról enélkül beszélni: Jézus a mi megfeszített Megváltónk, aki értünk szenvedett és meghalt, de legyőzte a halált és feltámadt. Ez a kulcs, kényelmetlen de megkerülhetetlen igazság.
Minden istentisztelet, minden csendesség, minden megtapasztalása Istennek egyben a visszaigazodás lehetősége a számunkra. Hogy a helyünkre kerüljünk, akkor Isten a helyére kerül az életünkben és minden más is. És csak, ha engedjük, hogy az legyen, aki, ha úgy engedjük közel magunkhoz, lesz a mi Megváltónk is.

 
Most jön a neheze

A történetnek itt nincs vége. Valójában a tanítványoknak ezek után döntést is kell hozni. Nem csak megérteni kell, hogy kicsoda Jézus, de dönteni is kell mellette és ez egy elég radikális döntés. Erről fogunk legközelebb beszélni. Ámen.

Bella Péter
Győrújbarát, 2017. október 22.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr7313607895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása