Olvasmány: Apcsel 2,1-14
Alapige: Apcsel 2,2-4

 
Egy nagy bejelentés!

Amikor egy nagy technológiai cég új termék bejelentésére készül, az manapság elég nagy felhajással jár. Gondoljunk bele, ha az Apple vagy a Samsung egy új telefont szeretne bemutatni, az nem csak annyi, hogy megjelenik róla egy-két fénykép, aztán irány a boltokba. Hatalmas várakozás heteken keresztül, szivárogtatások, valós és hamis részletek. Végül pedig a show, ahol megjelenik pár híresség, mindenképpen van egy hihetetlen erős és jól felépített prezentáció, ködfátyol, lézerfények, soha nem látott újdonságok - és a szakújságíróknak leesik az álluk. És aztán felpörögnek az eladások…

A technlógia-iparban ilyen prezentációk, bemutatók nélkül nem megy. Felkelti az érdeklődést, egy irányba tereli elég látványosan és határozottan a figyelmet, felpörget. Ugyanez a feladata, testvérek, a csodálatos eseményeknek is a Szentírásban. Amikor Isten valami nagy dolgot tesz, amikor egy új eseményt, új korszakot nyit meg, amikor valami különösen fontosat akar megcselekedni, akkor csodák történnek. De soha nem a csoda a lényeg. Ahogy egy új mobiltelefonnál, okosóránál sem a show - furcsa is lenne, ha a bemutatóról beszélnének hetekig és nem a termékről. Szóval a csoda meghökkent, megállít és odavezeti a tekintetet Istenre. 

Pünkösdkor is így volt. Nagy dolog történt, egy olyan korszak kezdődött, ahol az Isten minden addiginál közelebb jött, belülről, folyamatosan akarta formálni az embereket, hogy azok együtt folytassák Krisztus munkáját, hirdessék a megváltás örömhírét. Nagyon nagy dolog történt, elég komoly “prezentációt” tartott az Úr. Ezeket a csodákat vizsgáljuk meg, figyelve arra, merre is vezeti a tekintetüket. Egyáltalán nem véletlen, hogy így és ez történik. Bár egyszeri esemény volt, mégis van üzenete a számunkra, akik ugyanazzal a Szentlélekkel töltekezhetünk be, ezért is vegyük szemügyre közelebbről, miért ezeket a fogalmakat használja a Biblia, miben lehetnek számunkra jelképekké?

 A szél

Három csoda - a szélvihar, az emberekre ereszkedő lángnyelvek és a nyelvcsoda, hogy olyan létező nyelveken szólaltak meg a tanítványok, amiket addig nem ismertek és mindenki értette őket. Azaz, pontosabbak vagyunk, ha azt mondjuk, hogy valami olyan történt, amire nincsenek fogalmaink, csak hasonlítani tudjuk, csak képeket használni. Lukács becsületes munkát végzett, legyen előttünk példa, ő maga nem volt szemtanú, de szemtanúkkal beszélt. “Szélrohamhoz hasonló zúgás … valami lángnyelvek…” - így fogalmaz. Próbál szavakat találni arra, mire nincsenek.

Kezdjük a széllel. Miért a szél? Lehet, hogy a mai embernek az erős szél inkább kellemetlenség (leviszi a kalapot, kifordítja az esernyőt, ledönti az udvarra kirakott cserepes virágot), de azért több van ebben. A szél erejében, ami sokáig szinte behelyettesíthetetlen segítséget jelentett - hatalmas hajók mozdultak meg, amikor a vitorlába kapott, súlyos malomkövek mozdultak meg és lett a búzából liszt. Már amikor fújt. Mert volt, amikor nem volt szél és olyankor a hajó a helyén vesztegelt, a malom állt. Két dolog is van itt, ami fontos: a mindent mozdító erő és az irányíthatatlanság.

A Szentlélek olyan, mint a szél. (Héberül még kifejezőbb lenne, hiszen ugyanaz a két szó, a szél és a lélek, a szellem: rúah.) Olyan mint szél, betör, megmozgat mindent, felkavar mindent, semmi nem lesz ugyanolyan. Felkavarja az embert, viszi, megragadja. Ez a megragadottság az, amit üzenni akar. A Szentlélek megragad és nem ereszt. Mint a falevelet, oda, ahova akarja. 

Ahol jelen van a Szentlélek, ott erő van, olyan dolgok történnek meg, amik addig nem - bennünk, velünk és körülöttünk. Bennünk. Milyen sokan tudjuk elmondani, hogy az Isten volt az, aki megragadt életünket meg tudta indítani. Hogy ott, ahol az emberi tanács, gyógymód semmit nem ért, egyszer csak történt valami. Velünk - közöttünk. A Szentlélek ereje egymás felé is sodor, visz, közelebb egymáshoz, egymás mellé. Régi Csillagpont találkozók jutnak eszembe, ahol csoportot vezettem, öt nap alatt, hogy vált a 11-12 fős csapat közösséggé, úgy, hogy addig nem ismertük egymást. Ahova megérkezik a Szentlélek ott nem marad semmi ugyanott, mint, mikor betör a szél a házba, mert nyitva vannak az ablakok és felkapja a papírokat, a ruhákat.

A másik, hogy irányíthatatlan. “A szél fúj, amerre akar, hallod a zúgását de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született” (János 3,8) - mondj Jézus is Nikodémusnak. A széllel nem rendelkezett a hajó kapitánya, sem a molnár, nem gombnyomásra működött. Szelet ma sem tudunk gerjeszteni, sem megállítani nem tudjuk. Az egyháztörténet során mindig voltak olyanok, akik azt állították, hogy irányítják a Szentlelket, de nem lehet. Istent nem lehet ki és bekapcsolni. Ő irányít, kérni és hívni tudjuk. Nem a levél viteti magát a széllel, hanem a szél kapja fel és viszi tovább. A szél képében benne van Isten szabadsága. Annak adja magát, akinek akarja, akkor, amikor akarja, azt tesz, amit akar. Fontos figyelmeztetés.

Pünkösdkor nem az emberek irányítottak, nem ők “hívták elő” a lelket. Jött és erővel töltötte meg az erőtleneket, belülről formáta át őket. Úgy, ahogy Ő akarta. A gyülekezetünkre, a személyes életünkre nézve is üzenet a szélvihar: ha a Lélek jelen van az életünkben, az erőt jelent. De nem mi rendelkezünk felette, nem használjuk Istent, Ő az, aki meghatároz minket.

A tűz

Folytassuk a tűzzel. Sokszor, ha a Bibliában előkerül a tűz, akkor az ítéletet, pusztító erőt jelent. Van, hogy Isten dicsőségét, az ő megközelíthetetlen hatalmát. Máskor a belső hevülést, késztetést Isten ügyében (Jeremiás: csontomba rekesztett tűz). 

Amikor a Szentlélek elkezdi formálni az embert, akkor az olyan, mint a tűz, ami felemészti az éghető anyagokat. Az életünkben vannak értékes, maradandó jellemzők, motivációk, tulajdonságok és vannak olyanok, amik nekünk sem jók, másokat is bántanak, az Isten ügyét akadályozzák. A Lélek nem csak megvilágítja ezeket, hanem felszámolja, ha az ember engedi. Mintha lenne egy gazokkal benőtt régi értékes kőszobor, ami nem is látszik, aztán lángra kap a bozót, a növényzet, mondjuk egy villám miatt, minden, ami gaz, elég, hamuvá lesz, és marad a kő. Az Isten is így dolgozik bennünk. Éget, van, hogy fájdalmas módon döbbent rá arra, milyen is vagyok valójában, hogyan is viselkedem másokkal. Mint a tűz.

De a Szentlélek hevít is, nézzünk rá az apostolokra, ahogy mentek tovább, szenvedéllyel. Belső öröm, izgatottság, jó érelemben vett feszültség, kíváncsiság - mennyire hiányzik is ez belőlünk. Milyen rossz néha külső szemlélőként ránézni gyülekezeteinkre, a taszító komorságra, szürkeségre, a tesséklássék cselekvésre, az unalomra. A belső tűz hiányzik, a felcsattanó öröm Isten jelenlétében, a szenvedély a szolgálatban. Ami nem rajongás. Az a baj, hogy végletekben mozgunk: vagy túl hideg, túl rideg vallásosság jellemző ránk vagy a rajongás. A Szentlélek által gerjesztett belső tűz a kettő között van. Feszít, de józan. Ujjong, de nem veszíti el az eszét. Mint a sportoló, akiben ott van a vágy a győzelemre, ott van a beslő feszültség, de közben nem feledkezik meg a szabályokról, a stratégiáról, nem fut ki a pályáról. 

A Szentlélek jött és felégette azt, ami nem kell, jött és felhevítette a Krisztuskövetők szívét. Ezt akarja velünk is, bennünk is. Megtisztítani és örömöt szítani. A közösségünkben is.

 A nyelvcsoda

Jöjjön a harmadik csoda. A tanítványok egyszer csak olyan nyelveken kezdtek el tisztán és érthetően beszélni, amiken addig nem tudtak és úgy dícsérték Istent. Az aratási ünnepre érkező zsidók és prozeliták és azok, akik már régebb óta Jeruzsálemben élnek, csodálkoznak. De hiszen ezek Galileaiak - értsük: egy jeruzsáleminek a messzi Galilea elmaradott hely volt, az nyelvjárásuk csúnya, az ő fülükkel még az anyanyelvüket sem beszélték rendesen. Most pedig érthetően beszélnek! Mintha egy székely vagy palóc barátunk felállna és tökéletes irodalmi hangsúlyozással és hangképzéssel elszavalná a Nemzeti dalt, úgy, hogy a leginkább sznob beszédművelő is elismerően csettintene.

A nyelvcsoda Bábel történetének fordítottja. Ott, akkor összezavarta Isten a nyelveket, büntetésként elválasztotta, elszigetelte egymástól őket. Itt az az áldás, hogy újra össze tudnak kapcsolódni, akadály nélkül! Megszünt egy korlát, a Szentlélek elhárította, egymással is összekapcsol.

A másik, amiben túl mutat önmagán, hogy ez is arról beszél, amiről Jézus is, tíz nappal azelőtt - az evangélium minden népnek szól. A föld végső határig el kell menni, a föld összes nyelvén elérhetővé és érthetővé kell tenni az örömhírt. Ez a tanítványok - a mai tanítványoké is. A nyelvcsoda az érthető üzenet, az érthető egyház, az egyértelmű és világos evangélium csodája. Hogy az evangélium nem csak keveseké, hanem mindenkié. Nem egy népé, nem egy csoporté, nem egy gondolkodásmódé. A nyelvcsoda üzenetét viszik tovább azok a nemzetközi intézetek, akik a legkisebb nyelvekre fordítják le az újszövetséget, a Bibliát kemény munkával, azok akik a gyerekeknek “fordítják” le a bibliai történeteket. A nyelvcsoda üzenetével megyünk szembe, ha istentiszteletünk érthetetlen, Istenről való beszédünk furcsa és életidegen.

Amikor a Szentlélek belépett a világba, övéinek életébe, érthetővé és elérhetővé vált Isten, úgy, mint soha, eszközei pedig az emberek lettek. Az egyház pedig megkapta az alapokat: erőt, ami felett nem rendelkezik, mégis legyőzhetetlenné teszi. A Lélek belső megtisztítását és izgalmát, örömét. Megkapta az irányt is, vinni az üzenetet, mindenkinek, érthető, világos módon, a Szentlélek lebontja az emberi akadályokat.

A Szentlélek által formált ember Krisztusról szól

Végezetül még egy fontos dolog. Mindez nem önmagárért van. Az erő nem csak azért, hogy erősnek érezzük magunkat, az öröm nem önmagáért, a leomló falak sem az emberek kényelméért. Minden Jézus Krisztushoz vezet. A Szentlélek munkája - Jézus Krisztus váltságát és győzelmét közelhozni, belsővé tenni. Péter róla beszél, Krisztus van középen. A Szentlélek ezerféle képpen vezethet, formálhat, dolgozhat bennünk és közöttünk - egy biztos, a vége mindig Jézus Krisztus. Nem önmaga, nem emberi tényezők. Ez a próba, erre figyeljünk!

Péter kiáll és beszél a Szentlélek által - erővel, életet megtisztító módon, szenvedéllyel, érthetően. A Szentlélek pedig dolgozik a hallgatókban is, megszületik azért első gyülekezet, megszületik az egyház. Ez a következmény - a Jézus Krisztusban felépülő közösség. De erről: az üzenetről és a megtérésről következő alkalommal beszélek.

Ámen.

Bella Péter
Győrújbarát, Ménfőcsanak, 2015. március 8.