Lekció: 1Thessz 2, 13-20

Textus: 1Thessz 2,13 és 2Tim 3,16

Az Ige egyháza?

A József Attila utcai templomban minden évben megtörténik, a Szabadhegyi Iskolából érkezett egy-egy osztály, a vallásokról tanulnak, és utána végigjárják a különböző felekezetek templomait! ... Tavaly is így volt. Szóba került a templomunk berendezése, és benne az, ami állandó, és mindenhol ott van: az Úrasztala a nyitott Szentírással és a Szószék. A lényeg, az oltár helyett, a középpontban, azt mondjuk, minden innen indul ki, ez az alapja. Hogy mi vagyunk az Ige egyháza. Büszkén szoktuk ezt mondani. Mégis fel kell újra és újra tenni a kérdést: Milyen a kapcsolatunk a Bibliával, milyen a kapcsolatunk az igével?

Az Igével, amely megszólal a Biblián keresztül. Az Igével, amely Jézusban testté lett. Valóban az Ige egyházaként élünk? Az Ige által vezetett emberek lennénk? Valóban a mércét az jelenti – nemcsak az istentiszteleten, hanem a mindennapokban is? Mert reformátusnak lenni többek között ezt jelenti...

Egyáltalán, mit is jelent ma ez a szó: Ige? Mit jelenthet nekünk? Mit tehetünk vele? Mit tehet velünk? Ma ezen fogunk együtt gondolkodni, várva, hogy a felolvasott mondatokból meghalljuk Isten hangját!

(Azért is választottam ezt az igét, törtem meg sorozatunkat most, mert elkezdődik a nyár- Útravalónak szánom. Utazni fogunk, szabadságra menni, nem tudunk mindig itt lenni – a Biblián azonban mindig velünk lehet.)

Az Ige hallgatói – Thesszalonika

Két helyről olvastam fel a Bibliából, mindkettő Páltól származik. Az egyik a thesszalonikai gyülekezetnek szól. Pál apostol Szilásszal alapította a gyülekezetet, második apostoli útján. Először a zsinagógába ment szokás szerint, majd egy másik alkalmas helyen. Elsősorban pogányokból alakult egy gyülekezet, amelyik megmaradt erősnek azután is, hogy Pálnak tovább kellett mennie.

Timótheuson keresztül tartja Pál a kapcsolatot a szeretett gyülekezettel, ennek egy szelete az a két levél, amelyik megtalálható a bibliánkban. Egy gyülekezetet látunk, amelyben erős a hit, amely meg tud maradni a forgalmas metropoliszban, amelyik valódi szeretetről tesz tanúbizonyságot, amelyik a nehézségek között is szilárdan áll. Egy gyülekezetről olvasunk, amelyik nemcsak jól működik, de jó híre is van – a tetteik híre, szeretetük híre messzire eljut!

Mi a titkuk? Miért tudnak így megmaradni, sőt növekedni? Hogy tudnak így kitartani még az ellenszélben is? A titok nyitja, alapja az az igevers, amit felolvastam. Nem az ott lévő emberek voltak átlag felettiek! Ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Nem Pál tette itt a dolgát jobban, mint máshol. Nem! Még csak Isten sem szerette jobban ezt a gyülekezetet, mint a többit. A titok abban volt, ahogy Isten Igéjéhez viszonyultak. Hadd olvassam fel még egyszer! ...

Itt a titok! Ez a gyülekezet, ezek a hívők értették, hogy az alap az Ige. Tudták annak a többletét, amit az apostol mondott. Tudták, hogy az Isten élő és ható szava. A titok: a thesszalonikai gyülekezet az ige hallgatóinak közössége volt! Tudták, hogy mit hallgatnak és hogyan hallgassák!

Isten Igéje – Isten szava, tette

De hát mi is halljuk az Igét! Máshol is ez történik! De úgy halljuk-e, mint ezek az emberek? Van valami különbség? Nem elég csak jól odafigyelni? Értjük-e azt, hogy minek is vagyunk a részesei?

Megköszönhetjük a régieknek, hogy ezt a magyar szót választották: ige. Nem egyszerűen szó, mint annyi más nyelven. Ige, több, mint egy egyszerűen kimondott értelmes hangsor. A magyar nyelvben mindez többet takar. Nem csak szóról, beszédről van szó, hanem többről: megigéz, varázsige... Olyan beszéd, amelyik mozgósít, hatással van arra, aki hallja!

Igénkben elmondja a helyes értés kulcsát! A thesszalonikaiak megértették azt, hogy azok a beszédek, amit Pálék a Szentlélekkel betöltekezve mondanak, nem emberi szavak csupán, hanem maga Isten beszél hozzájuk. Tudták, hogy Isten szólal meg ott és akkor, az apostol szavain átsüt az az üzenet, ami Jézusé volt, a megváltóé! Mert amikor Isten megszólal, akkor az nem marad hatás nélkül!

Hadd hívjam segítségül a nyelvtant! Bár az ige, mint szófaj megjelölés távol van a bibliai értelemtől, itt most segíthet megérteni, mitől más az Isten igéje, mint a szó! – felnőtt konfirmációs órán szoktam így magyarázni, egyik kedves példám... Az iskolában azt tanultam annak idején az ige szófajról, hogy cselekvést, létezést, történést kifejező szófaj. Így van ez itt is, csak kicsit másképp!

Létezés: amikor Isten szól, akkor létre jön valami. Szó szerint: ami ne volt, létezővé lesz! Gondoljunk csak a teremtéstörténetre (Legyen – lett), gondoljunk arra, hogy az megújult élet, az új teremtés is Isten szavából támadt.Cselekvés: az Isten Igéje nemcsak felhangzik, hanem cselekszik is egyben. Dinamikus, erővel telített szó, ami megváltoztat valamit! Pl.: Kövess engem! Kisleány, kellj fel! Isten igéje tett is egyben, ami változást idéz elő az őt hallgatókban.Történés: Amikor az Ige felhangzik, történik valami. Semmisem marad ugyanolyan, érintetlen. Amikor Jézus megszólalt: elvégeztetett, akkor az a történelem fordulópontja volt, felülírt mindent!

A thesszalonikai hívők felismerték tehát Pál beszédében a hozzájuk szóló, őket megváltoztatni akaró Isten szavát, az őket aktivizáló és megragadó szót! Nem maradt ez hatástalan bennük. Befogadták azt, tehát közel engedték magukhoz!

Mi is így teszünk-e? Észrevesszük-e, hogy a prédikátor készülése, retorikai érzéke, kiállása akkor telik meg tartalommal, ha Isten is megszólal rajta keresztül. Én tudom, hogy akár szépen is beszélhetek, készülhetek szónoki fogásokkal, az még nem igehirdetés, legfeljebb lelkesítő beszéd. Az igazi hatást a prédikátor mögül megszólaló Isten váltja ki! Mert ő ma is szól!

És ha kézbe vesszük a Bibliát, várjuk-e azt, hogy Isten abból is megszólítson. Minket, a saját életünket? Megragadjuk és ő is megragad. Párbeszéd-e a bibliaolvasás?

Ez az első lépés tehát! Érteni, hogy Isten szólít minket és mi ragadjuk meg annak a lehetőségét, hogy az ő cselekvő, létrehívó szava bennünk is valódi változást idézzen elő! Hogy azok a szavak, amiket közel kétezer éve Jézus mondott, a mi életünk számára is hatással legyenek, hogy nekünk is győzelmet és életet hozzanak.

Isten Igéje – az ember ereje

Ha ez megtörténik, az nem marad hatás nélkül! Az ember nem marad ugyanolyan, az Ige hallgatója – aki nem csak fülével, de egész lényével kész befogadni az isten szót – megváltozik, más lesz, nem marad ugyanolyan. Ez azt is jelenti, hogy olyan energiák szabadulnak fel benne, amiket addig nem is ismert!

Van az ószövetségben egy nagyon fontos ige, ami ezt szemlélteti! „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és ne tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem." Ézs 55, 10-11 Az Isten Igéje változást ad, erről beszéltünk. Aki kész szívvel fogadja be Isten üzenetét, abban elkezdi munkáját.

És az az ember változni fog! Alakul. Észreveszi, hogy az élete válaszol arra, amit olvas, hall a Szentírásból, és fordítva, kérdésekre kapunk feleletet... Változik, alakul az ember, egy folyamatba kerül bele. Ezért olvastam fel a második Timotheus levélből az igét! Ott egy lista, ami ide vonatkozik: ...! Mi ez? Amit a tanítványok éltek meg Jézus mellett! Ne egy feltartott ujjú kritizáló Istent lássunk, hanem a mellettünk vándorló Jézust, aki Lelke által vezet, tanít – élni, teljes, egész, egész-séges életet.

Még valami. A thesszalonikai gyülekezet is azért ilyen, mert ez történt! „annak ereje munkálkodik bennetek!" –olvashatjuk igénkben. Valami olyan erejük van, ami Istentől származik. Az ige által bennük megtörtént új teremtés olyan energiákat szabadított fel, amit addig nem ismertek! Energia: ebből a görög szóból képzett kifejezést olvashatunk az eredeti szövegben. Megszilárdította őket, nem csak túlélővé, de élővé tette őket! Gyümölcseik lettek!

És ez lenne a mi utunk is! Ha egy energikus, erős gyülekezetet akarunk, akkor Isten Igéjének munkája a kulcsa ennek. Manapság is sok lehetőséget próbálnak világszerte. Legyen az egyház hasonló a világhoz, formálódjon át, engedjen a kor szavának, vagy épp ellenkezőleg, zárkózzon be, hozzon létre egy kis lezárt „ellen-világot". Egyik sem jó. A fennmaradáshoz szükséges energiát, a növekedéshez kellő erőt Isten adja, azáltal, hogy belülről formál minket! Aztán nekünk ezt az energiát kellő bölcsességgel kell átvezetnünk az életbe, a világba. Transzformálnunk kell, hogy mások is értsék.

Engedjük hát, hogy a hirdetett vagy olvasott igén át bennünk is pulzáljon, hasson, éljen a testté lett Ige, Krisztus, és akkor meg tudjuk majd mi is élni ezt a csodát, rajtunk keresztül, általunk változtat Isten a világon.

Az Ige egyháza!

A lehetőségünk nekünk is megvan ahhoz, hogy az ige hallgatói legyünk, és annak megtartói. A feladatunk tehát ugyanaz, mint tesszalonikában volt. Mi is áthalljuk az emberen, a könyvön Isten élő szavát, amelyik, ha engedjük, kész szívvel befogadjuk, cselekszik, történelmet formál, és létre hív olyan erőket, amikre gondolni sem tudunk. A Szentírás igéi nem kiragadható bölcsességek füzére, és nem is valami, amit kényszeredetten rá kell hajtogatnunk, erőltetnünk az életünkre. Mindig a teljes Szentírás legyen előttünk! Valódi párbeszéd legyen. A nehéz kérdésektől, válaszoktól ne ilyedjünk meg! Ne féljünk gondolkodni, de érzelmeinktől se, ráhangolódni arra, amit olvasunk, hallunk.

Az ige valódi hallgatóivá kell válnunk – jó földbe hulljon a mag – és energikus hívő életünk lesz, energikus gyülekezetünk. Amely kész megbirkózni a jelen és a jövő nemcsak anyagi, de lelki próbáival is! Amelyiknek kész válasza lesz fiatalokhoz, és öregekhez, magányosokhoz és családosokhoz, azokhoz akik éhezik és szomjazzák az igazságot és azokhoz, akik elzárkóznak.