Sokorói-dombság Reformátusai

Pálfordítás

2012. május 21. 15:28 - Bella Péter

Lekció: Apcsel 9, 1-19

Textus: Apcsel 9 3-6

Pálfordulás

Pál apostol megtérésének történetét jól ismerjük. A damaszkuszi út, az, ahogy megszólítja Jézus a keresztyénüldöző Sault, a fényáradat, a vakság: mindezt tudjuk, ha a megtérést akarjuk magyarázni, a legtöbb esetben ez az igerész a minta. De nem csak a keresztyének ismerik, gondoljunk csak a „pálfordulás" szó közkeletű használatára – ami már lényegesen mást jelent, mint maga a megtérés.

Magyarázták már sokféleképpen a damaszkuszi történteket, én hallottam epilepsziáról, vilámcsapásról, olvastam útközbeni propagandáról. De mi maradjunk annál, amit itt látunk: a Feltámadott Jézus megszólítja, megragadja Pált, megfordítja az életét, a helyes irányba állítja, és megbízza azzal, hogy legyen a pogányok között a keresztyénség követője.

Pál megtérése valóban minta – félig-meddig csak, vigyázzunk! Minta abban, milyen nagy változásokat hozhat egy megtérés az ember életében (nem mindig persze, van, hogy az embernek nem kell sokat változni). Ezen kívül nem feltétlenül kell ilyen, egyszeri, hirtelen megtérést felmutatni, van, akinél ez egy hosszabb folyamat, beleérni a keresztyénségbe. És Pál apostol damaszkuszi megtérése egyedi egy szempontból – a Feltámadott még egyszer, megjelent csak neki! Már mnnnybemenetele után – ezért is választottam ezt az igét ide, Áldozócsütörtök utáni vasárnapra. A mennyből szólítja meg Pált Jézus.

Én ma nem elsősorban Pál apostollal fogok foglalkozni. Hanem a másik főszereplővel, aki ott van, aki valójában cselekszik. Jézusról szeretnék beszélni, és mindarról, amit ebből a történetből megtudunk róla. Rá szeretnék mutatni Jézus különös iróniájára, az ő hatalmára, és arra, milyen leckét jelent ez az életváltozás, ez a találkozás Saul számára.

 

A kiválasztás iróniája

Az első, teljesen logikus kérdés adott: miért pont Pál? Miért ez az ember? Jézus szeretne magának egy különös feladattal ellátott apostolt, aki a 12 tanítvány mellé áll, de miért egy keresztyénüldöző dühödt farizeust választ ki?

Mi mit tennénk? Csak Jeruzsálemben ezrekben mérhető a keresztyének száma. Miért nem a bölcs, igaz, tiszta diakónusok közül emel fel valakit Isten? Miért nem egy olyan embert, aki üldözött keresztyéneket bújtat? Aki Jézus ügyében veszélyt vállal, aki hű követője Péteréknek? Lenne ilyen ember? Biztos, akár több száz...

Nézzük csak meg a Damaszkuszba induló Pált! Körülbelül annyi idős lehetett, mint Jézus, úgy 33-34 éves. Tarzuszban született, a mai Törökország területén lévő nagyvárosban. Pogány környezetben nőtt fel, de nem feledve zsidóságát. Ott is tanult, valószínüleg az akkori világ egyik legjobb egyetemén, egy olyan iskolában, ami a retorika akkori fellegvára volt – ezt érezzük is beszédein, levelein – ahogy gazdag ismereteit, intelligenciáját is. Huszas éveiben áttelepül a szent városba, övé közé, a kor legismertebb tudós rabbijának lesz a tanítványa, a farizeus párthoz tartozik. Jézussal nem valószínű, hogy találkozott, az utolsó hetében sem. De később, pünkösd után kíméletlen ellensége lesz. Ott van István, az első vértanú kivégzésénél, és óriási dühvel, erővel kész Jeruzsálemen kívül is keresztyéneket hatástalanítani.

Miért ő? Több választ is találtak már erre.

A személyisége, az energiája...A pogányok között felnőve óriási tapasztalata van, emellett a Szentírást is jól ismeri...Rablóból lesz a legjobb pandúr. Pál megtartja az elszántságát, vehemenciáját, csak éppen más lesz az előjel...

Mindez igaz, mégsem elég. A válasz az, mert Jézus Őt akarja. Nem a képességiért. Nem a múltja, vagy az energiája miatt. Azért mert Ő így akarja, és az egészben benne van egyfajta finom humor és irónia. Kiválasztja azt, aki emberileg nézve a legrosszabb választás.

És mindennek van célja is. Meg akarja mutatni a szabadságát, nagyságát Jézus! Gyerekekkel hittanórán szoktunk erről beszélni Pál és Máté eseteén. Egy matektanárnak felkészíteni versenygyőzelemre az iskola legjobb diákját szép teljesítmény. Ám az egyik legrosszabból győztest faragni szinte csoda. Itt van Pál, csoda történik. Jellé válik ő maga! Még erre is van ereje Jézusnak.

Miért én vagyok tagja Isten népének, miért én hallom ma itt az ő üzenetét? Miért én kapok feladatokat, célokat tőle? Amikor lenne más, arra alkalmasabb is? Ezt mindannyian feltehetjük. Nem tudjuk. Egy biztos, minket akart a magáénak az Úr! És sikerült neki. Még a mi életünkön is tud változtatni. Akar és képes rá. És nincs határ. Ha azt a feladatot adnám, hogy mindenki szedjen össze öt ismerőse nevét, aki biztos, hogynem lesz hívő soha, szerintem mindannyian gyorsan meg tudnánk tenni. Most gondoljunk bele, akkor sok hívőnek ebben a felsorolásában benne lett volna ez a tarzuszból származó agresszív és ravasz farizeus, ez a Saul. És lám, mi lett belőle! Európába Krisztus rajta keresztül ért el! Jézus azt ragad meg, akit akar, és bárkit meg tud változtatni. Saul abszurd, irónikus apostollá tétele ezt üzeni nekünk!

Jézus hatalma

Arról beszéltünk tehát eddig, miért Sault választotta Isten. Most beszéljünk a „hogyan"-ról. Itt van ez az ember, aki gyilkos ellensége Jézus tanítványainak, és aztán azt látjuk, hogy teljesen megváltozik, tényleg megfordul az élete. Hogyan lehetséges ez?

Ez nem más, mint Jézus hatalma. Amit az evangéliumokban tapasztalunk, hogy Jézus szólt és a vihar elcsendesült, letisztult a lepra, Jézus szólt, és Péter ott hagyta a hajót, Máté a pénzes asztalt.

Hadd olvassak fel egy ideillő történetet egy lelkipásztortól: „Néhány héttel ezelőtt cursillón szolgáltam. A cursillo három napos, intenzív elmélyülés az evangélium valóságában és erejében, Nevezhetjük evangélizációs kurzusnak is. Volt ott egy hatvanas éveiben járó férfi is, aki nagyon ellenségesen viselkedett. Hozzászólásaival teljesen lehetetlenné tette a kiscsoportos beszélgetést, ezért kérték, hogy üljek be a csoportba egy alkalomra, és próbáljak segíteni. Láttam, hogy nagyon nehéz a helyzet. Minden gondolata valóban ellenségeskedés volt. Gyorsan elmondta, hogy miért nem akart Jézus egyházat, és a papok nem igazán valók semmire. Majd amikor valaki ajkáról elhangzott a „pálfordulás" kifejezés, Saul megtérésével kapcsolatban, azonnal hozzátette, hogy ez a jellemtelenség netovábbja. A helyzet nehéz volt, és nem volt sok remény a változásra. A munkatársak megbeszélésén, ahol foglalkoztunk a problémával, azt mondta a másik lelkipásztor, hogy milyen nagy dolog lenne, ha Jézus őt szólítaná meg,elérné a kegyelem, és megváltozott emberként menne el. Magamban csak annyit mondtam, hogy lehetetlen. Tisztán emlékeztem arra, hogy mennyire nem hittem ebben. Nem azért, mert azt gondoltam, hogy ő nem kell Jézusnak, hanem azért, mert azt gondoltam, túl nehéz eset. Másnap, igen, Isten engem megszégyenítő és megalázó munkája által, éppen az én igehirdetésem alatt fordult meg. Utána majdnem három órán keresztül hallgattam, amint feltárta hihetetlen nyomorúságokkal, fájdalmakkal, küszködésekkel, jószándékkal és bűnökkel teli életét – nemcsak nekem, hanem Jézusnak is, akihez végül együtt imádkoztunk. Megváltozva, ragyogva ment haza ez a férfi."

Ez Jézus hatalma. Ez munkálkodott Pálnál. Az, ahogyan a napnál ragyogóbb fény földre terítette, ahogy megszólította a Feltámadott, Pál ez ellen nem tudott semmit sem tenni. A kegyelem ilyen. Így van ez velünk is. Isten megszólít – lehet, nem ilyen hirtelen, ennyire radikálisan, de megragad. Szólongat, mi tapogatózunk, kételkedünk, de a vége ugyanaz. A követés, elindulás utána.

Hogyan változhat meg így egy ember? A kegyelem erejéből, a legyőzhetetlen szeretet hatalmával. Ahogy az Isten közelít, ahogy nyitogatja az életünket, az ugyanilyen. Pál apostol később, amikor megtéréséről beszél elmondja, hogy Jézus akkor így szólt: „Nehéz az ösztöke ellen rúgódoznod." Volt előzmény. Valójában minden most ért célba. Az ige ismerete, a törvény szeretete, az elfogott keresztyének hite, hűsége. És most ellenállhatatlanul ez.

Nem tudunk mit tenni, ha egyszer úgy igazán megérezzük életünkön az isteni kegyelmet. És ez nem azt jelenti, hogy a szabadságunkat, az akaratunkat tiporja az Isten. Egyszerűen nincs alternatíva. Nincs hozzá fogható Erre csak igent lehet mondani. Jézus kegyelme legyőzi az embert. Megújítja az embert. Igent kell mondanunk neki, igent kell mondanunk rá. Ahogy Pál tette ezt, botorkálva vakon, önmagába zárva...

 

Jézus iskolája

De nem hagyja magára az Úr Pált ezután már. Vele marad, és elkezdi tanítani. Átformálni. És ez az elején nagyon radikális.

Pál három napos vaksága akár jelképes is lehetne. Az elvakult düh után kapja. Összeomlott Pál világképe, ahogy látta a világot. Fanatikusan hitte azt, hogy jót tesz, sőt, hogy Istent szolgálja. Erre maga Isten, az általa eddig hazugnak tekintett, valóban feltámadott Megváltó megállítja. És most ott van vakon. Eddig is vak volt.

És Pál böjtöl, imádkozik. Minden megváltozik, és a vakságból következő belső sötétségét arra használja fel, hogy mindent átértékel. Mert mindent át kell gondolnia, minden megváltozott. Egy számítógépes hasonlat jutott eszembe. Letöltünk egy frissítést, és a rendszert újra kell indítani, hogy át tudjon rá állni. Pál apostol egy ilyen újraindításban van. Újraindul az élete. Nem véletlen Jézus kemény lépése – a vakság. Pálnak ez kellett. Isten elkezdi újraformálni, megújítani – és neki itt, most erre van szüksége.

Keresztyénnek lenni együtt jár azzal, hogy Isten változtat rajtunk, és Jézus jó pedagógus, tudja, mire van szükségünk. Szelíd vígasztalásra, vagy kemény próbatétetelre, meglepetésre, ami mindent megváltoztat, vagy várakozásra. Ismer minket. Ilyen Istenünk van. És ő folyamatosan formál bennünket, tanít. Ahogy Pált is innentől fogva, így, ezdetben a vaksága által is.

De még valamit tanulhatunk. Ez az imádság fontossága. Pál nem egyedül tölti azt a három napot. Közösen Istennel. Böjtöl és imádkozik. Ahogy Anániás is, aki eszközzé válik abban, hogy Pál visszakapja a látását. Az Isten előtt elcsendesedni tudó, imádkozó élet változik a legtöbbet. Ezért is fontos az imádság. Ráhangolódni a minket megszólító Úrra. Formálódni, változni, úgy, ahogy ő akarja.

Aztán Pál is visszakapja a látását. És szó szerint egy új világ nyílik meg előtte. Semmi sem mrad az, ami volt. De az már egy másik fejezet. Egy viszont biztos, Isten iskolája folytatódik az életében.

 

Pálfordítás

Mindezt látva azt kell mondjuk, hogy a közkeletű „pálfordulás" szó nem is fejez ki mindent. Helyesebb lenne „pálfordítást" mondanunk, hiszen az, aki igazán aktív volt, az Jézus Krisztus.

Ő az, aki kiválasztja, és megszólítja, pont őt, aki emberileg a legfurcsább választás. Ugyanígy szólít, szólongat inket is. Jézus az, akinek van hatalma megváltoztatni Pált. Azzal az ellenálhatatlan kegyelemmel, aminek nincs alternatívája. Mindent felülír. És onnantól kezdődik Isten iskolája, imádságban, szenvedésben, csodákban és örömökben. Nem csak Pálnak. Nekünk is, ha engedjük, hogy ugyanaz a Jézus minket is megszólítson a mi utunkon.

Ámen

Győrújbarát 2012. május 20.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr604529762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása