Sokorói-dombság Reformátusai

"Boldogok, akik békét teremtenek..."

2019. június 13. 16:56 - Bella Péter

Tíz bátorító ige - 7. rész


Olvasmány: Efezus 4,1-6                                                    

Alapige: "Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek." Máté 5,9

blur-charity-collaboration-1493374.jpg

Kik a boldogok…

Az egyik boldogmondást hoztam mára. Jézus mondatai a boldogságról, a hegyi beszéd része ez a pár mondat. Fontos sorok, mert fontos a téma is. Hisz ki az közülünk, aki nem akar boldog lenni? Ki az, aki ezt elengedné? Jézus tudta jól, mi zajlik az ember szívében, gondolataiban.
Jézus nem arról beszél, hogy mi kell ahhoz, hogy feldobott legyél. Nem arról beszél, hogy mi teszi kellemessé az életet. A boldog emberi állapothoz ad instrukciókat. Szeretem a boldogmondásokat, mert meglepetéseket okoznak. Jézus máshonnan közelít, mint azt várnánk. Meglep, ha az ember értőn és odafigyelve olvassa, felkapja a fejét. Boldogok a sírók? Az irgalmasok? Nem a nevetők a boldogok, nem a dúsgazdagok, nem a sikeresek, a törtetők?
Érdemes elgondolkodni, hogy vajon mi lenne a bulvársajtó nyolc boldogsága? Mi lenne a motivációs trénerek nyolc boldogsága? A politikum nyolc boldogsága? A gazdasági elit nyolc boldogsága? Hogy mi az emberi vágyakozás nyolc boldogsága? Mindezekkel az a baj, hogy olyanok lennének, mint egy lakatlan szigeten, a velünk együtt kisodródott hajóroncsokból összetákolt kunyhó, ideig-óráig ad védelmet, de a nagyobb igénybevételt nem tudna kibírni és nem is kényelmes, hisz az építőanyag sem megfelelő, sem az építőnek nincs sok tudása. Jézusnak van rendes építőanyaga és tudja is, hogyan lehet megfelelő házat építeni. A boldogmondások a stabil, nehézségeket is kibíró, mélyen gyökerező és körülményektől független boldogságot adják elénk. Ezekből ma egyről fogunk beszélni.

Tovább
Szólj hozzá!

"A jó napokban élj a jóval..."

2019. május 22. 19:02 - Bella Péter

Tíz bátorító ige - 6. rész

Olvasmány: Prédikátor 7,13-22
Alapige: "A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban bedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik." Prédikátor 7,14 

shadow-texture-wall-2099646.jpg

Csak a pozitív?

Múltkor elém került egy prédikáció az interneten, az egyik videómegosztón. Arról beszélt a prédikátor, hogy aki Istennel jár, azzal rossz már nem történhet, a hit magával hozza zavartalan életet, elűzi a rosszat, a kellemetlenséget. Népszerű videó, de sajnos hazugság volt. Ahogy sok társa is, hisz nagyon sok helyről kapjuk meg azt, hogy a hívő élet tulajdonképpen egy kellemes, zavartalan lét.
Van egy ehhez nagyon hasonló gyakorlat a hívő emberek között. Amikor úgy gondolom, hogy csak pozitívat mondhatok magamról, amikor rákérdeznek az életemre, hisz hívő emberként nem történhet velem kellemetlen, rossz vagy fájdalmas dolog. Van, amikor könnyű, de van, amikor keservesen nehéz bármi jót kisajtolni magamból, ha őszinte vagyok. A következő lépés már a képmutatás, a hazugság.
Fontos röviden megjegyezni, hogy a másik véglet is megvan, van, aki csak a rosszat lát, csak panaszkodni tud, akkor is, amikor pedig jót is lát és megél.
Na de térjünk vissza: csak pozitívat! Nagy kísértés – egy olyan kultúrában, ahol többet jelent, amit mutatunk annál, ami tényleg van. Nagy kísértés akkor, amikor a hívő visszatekintés egyfajta verseny, hogy ki tud több áldást felmutatni. Ez különösen is éles most, az év utolsó napján, amikor visszatekintünk a mögöttünk hagyott hónapokra. Olyan jó lenne azt mondanom, hogy csak jó történt velem, csak szép, csak kellemes, a rossz pedig messzire elkerült! De ez nem igaz. És a Biblia is másról beszél.

Tovább
Szólj hozzá!

"Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem..."

2019. március 16. 11:52 - Bella Péter

Tíz bátorító ige - 5. rész

Olvasmány: Zsolt 139,1-14.23-24
Alapige: Zsolt 139,11-18

architecture-art-colorful-161154.jpgMegvizsgálni Istent

Egy probléma megoldásához a megfelelő módon és a megfelelő irányból kell közelíteni. Talán nem mondok ezzel újdonságot. Ha leáll az autóm utazás közben és nem indul a motor, akkor nem a guminál kell elkezdenem a vizsgálódást. Ha nincs semmi pénz a pénztárcámban a boltban a kasszánál állva, akkor nem az egekig felszaladt árakat kell szidnom. Abszurd példák ezek és mégis milyen sokszor történik meg, hogy a rossz irány, a rossz nézőpont akadályoz meg minket abban, hogy előre jussunk.
Isten megismerésénél is sokszor ez történik: már az első lépést rossz irányba tesszük meg. Mintha egy mikroszkóp tárgylemezére tenném, úgy állok neki: eddigi elképzeléseimet, olvasmányaimat, gondolataimat Istenről, mellé rakhatom a vallásokat, a nagy emberi gondolatokat. Nem fogok messze jutni, legalábbis az élő Isten megismerésében. Konfirmandusokkal beszélgettünk arról, hogy egy embert megismerni és bizony ki kellett mondani, hogy a fizikai paraméterek ismerete nagyon kevés, az első benyomás csalóka. Idő kell és beszélgetni, közösen dolgozni, együtt lenni. Úgy fog menni, ha látjuk mérgesen, erőt kifejtve, pihenés közben és örömben és így tovább, különböző helyzetekben.
A mai zsoltár írója hasonlóan ír Istenről, kapcsolatban van vele. És így lehet megismerni igazán.

Tovább
Szólj hozzá!

"Kezeink munkáját tedd maradandóvá..."

2019. március 04. 18:48 - Bella Péter

Tíz bátorító ige - 4. rész



Olvasmány: Zsolt 90

Alapige: "Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkááját tedd maradandóvá!" Zsolt 90,17

tree-dawn-nature-bucovina-56875.jpegPazarlás és veszteség

Vendégségre készülődtünk. Mindent próbáltunk előkészíteni megfelelően, a ház kitakarítva és elrendezve, mindenkivel lebeszélve az érkezés, hogyan, mivel jön, hogy odatalál-e hozzánk. Kis fogadó ajándék is, kedvesség, nem sok pénzből, de kreatív. És persze az ennivaló: sok és sokféle szendvics, saláta, húsok, sütemény. A kétharmada házi készítésű, sok idő és energia ráfordításával, figyelemmel és szeretettel. A vendégek jöttek, jól éreztük magunkat, tartalmas volt és mentek – és néhány darabot megettek a szendvicsekből, keveset a süteményből is. Rengeteg maradt, aminek egy kis részét tovább lehetett adni vagy megettünk, de a többségét ki kellett dobni. Nagyon rossz érzés.
A gyülekezet ünnepel, a templom évfordulóját, sok a vendég a városból és az országból, nagy emberek is, de a tagság nagy része jelen van a fontos ünnepen. A gyülekezet ifjúsága kapta, hogy a köszöntőlapot, ami egy emlék marad minden érkezőnek, készítse el. Hetekig dolgoztak, a képek elkészítése, kiválasztása, szerkesztés, szövegírás, nyomtatás – aki még nem készített kiadványt, nem is gondolja mennyi munka. Az eredmény gyönyörű lett, szép és tartalmas. Büszkén adták át a templomkapuban az érkezőknek. De szomorúan látták, milyen sok ilyen lap végezte az ünnep után a vizes aszfalton, a padok alatt lábnyommal, a szemetes kukában, papírgalacsinként. Nagyon szomorú látvány volt. Nem is a pénz miatt (pedig ára is volt), hanem a beleölt őszinte lelkesedés okán.
Értjük és érezzük, mennyire rossz, szerintem mindannyian tudnánk példát mondani, amikor valami hasonló történt. Nem éljük meg jól a pazarlást, azt meg különösen nem, amikor mások pazarolják el a mi időnket, energiánkat, munkánkat.
Van még szomorúbb szintje is a veszteségnek, az elpazarolt lehetőségeknek. Egy filmben hallottam, hogy a főhős a barátjával beszélgetve megjegyzi, most, hogy örül, hogy idősebb korukra születik egy gyermekük a két felnőtt mellé. Azt mondja: „Ezzel majd töltök is időt, nem úgy, mint a testvéreivel, ezt már nem fogom elrontani.” De hallottam már nehéz utat megjárt embertől, aki idősebb korára rendezte az életét, hogy nagyon szomorú, mert eddig csak pazarolta az életét, és bánja, mert nem tudja visszapörgetni.

Fáj a pazarlás, a veszteség, és akkor a legfájdalmasabb, ha egy életről van szó. Mert nem erre van kitalálva az ember, hanem az ellenkezőjére, hogy építsen, alkosson önmagán túli dimenziókra nézve.

Tovább
Szólj hozzá!

"Légy bizalommal Istenhez..."

2019. január 26. 18:30 - Bella Péter

Tíz bátorító ige - 3. rész


Olvasmány: Róma 5,11

Alapige: "Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz." Jób 22,21

pexels-photo-1782011.jpeg

A Biblia nem életmódkönyv

Természetesen a mai istentiszteleten is a Bibliából olvastam fel egy részt, onnan kérem és veszem az üzenetet, az adja az alapot az igehirdetéshez, sőt a keretet és játékszabályokat is a Szentírás határozza meg. A Biblia nélkülözhetetlen az Isten megismerésében, az Isten és ember kapcsolatának feltérképezésében, abban, hogy hívő emberek legyünk és hívő emberek maradjunk. A Biblia jól forgatva erősít, szembesít azzal, ami rossz és a jó felé terel. És a legfontosabb, a Bibliából látunk rá a Megváltóra, az írott Ige nyit utat a testté lett Ige felé.
De a Bibliában csalódni is lehet. A hívő ember is csalódhat, jó nagyokat, persze ehhez rosszul kell kézbe venni. Sokan hiszik például azt, hogy a Szentírás egyfajta hívő varázskönyv, bárhol felcsapkodva, mondatokat kiragadva bármiben segít. Nem, a Szentírás nem az, még akkor sem, ha kaptunk már különösen fontos igét Istentől, teljesen másról van szó. Sokan hiszik azt, hogy a Bibliában minden benne van, mindenre választ ad, hogy pl. miért morcos a férjem, két lány közül kinek udvaroljak vagy, hogy mi történik a galaxis belsejében. Nem, a Bibliát Isten határozott céllal adta, nem általános ismeretterjesztés a feladata, ha így nézünk rá, nagyokat csalódhatunk.
Sok példát mondhatnék még, de csak egyet szeretnék kiemelni, egy nagyon XXI. századi tévedést. Vannak, akik egyfajta életmódkönyvként néznek a Bibliára. Vannak ilyenek, népszerű, könnyen emészthető, pszichológiának látszó, közhelyes, de az írójának sok pénzt hozó divatos művek. Röviden: univerzális válaszok, szinte mindenre, lehetőleg úgy, hogy nekem sok erőt ne kelljen fektetnem a megértésbe és az alkalmazásba, közben persze engem pozitív színben tűntessen fel. Van, aki így nyitja ki a Bibliát, hogy találjon benne mondjuk tíz pontot, hogyan kezelje a konfliktusait. Esetleg öt válasz a házassági problémákra. Hét vigasztaló mondat, ami minden nehézségen átlendít. Sorolhatnám még, de nem akarom, csak vigyázzunk, a Biblia nem mindig ad könnyű válaszokat, nem árazza le az igazságért és az életért való küzdelmet. A Szentírás egy nagyon változatos, gazdag és összetett könyvtára Istennek és embernek, a világ és benne az életünk pedig szintén változatos, gazdag és összetett. Ha ezt a kettőt összerakjuk, abból nem leegyszerűsített tippek és trükkök jönnek ki.

A Szentírás nem életmód-tanácsadás, hanem az élet könyve, az Istentől visszakapott élet könyve, amit jól kell forgatni, legfőképpen imádkozva és nyitottan, folyamatosan tanulva.

Tovább
Szólj hozzá!

Doboznyi törődés - 2018.

2018. december 03. 14:23 - Bella Péter

Cipősdoboz akció helybéli rászoruló családok számára

Mi ez?
A tavalyi évhez hasonlóan idén decemberben is megszervezi gyülekezetünk a "Doboznyi törődés" cipősdoboz akciót, aminek célja adományok gyűjtése Ménfőcsanakon és Győrújbaráton élő nehezebb sorsú gyermekek és családjaik számára, hogy helybéliek segítsenek a helybéli gyermekeknek és családoknak, biztosítva azt, hogy az ajándékok a megfelelő, rászoruló családokhoz jusson el.

u_jsa_gba_cpsdbz_18_jp.jpg

Szívesen segítene?
Vegye fel velünk a kapcsolatot telefonon a +36 20 454 09 58 számon vagy email-en a reformatus.kilato@ gmail.com címen, hogy életkor és nem szerint egyeztetett gyermek(ek)nek, családnak segíthessen. Így minden megajándékozott személyre szabott csomagot kaphat.  A megsegítendők listáját a helyi Családsegítő Szolgálatok állítják össze.
A rászoruló családok számára külön tartós élelmiszert is gyűjtünk, amelyet szintén a gyűjtőpontokon lehet leadni.

Meddig tart az akció?
Az adományokat december 3. és december 16. közötti időszakban várjuk.

Hol adhatom le a csomagomat?
Győrújbaráton:
Könyvtár;
Pitypang Óvoda;
II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola;
Családsegítő Szolgálat (Fő u. 1.);
December 8-án a baráti Mézes Sokadalmon a református faháznál;
Ménfőcsanakon:
Petőfi Sándor Általános Iskola;
Ménfőcsanaki Művelődési Ház - Bezerédj Kastély (hétköznapokon 9-19 óra, szombaton 15-19 óra);
Istentiszteleteinken:

Győrújbaráton, a Civil Házban december 9-én 10 órakor;
A Gyerekek Karácsonyán, 16-án délelőtt 10-kor, a Győrújbaráti Művelődési Házban;

Partnereink:
Családsegítő Szolgálat, Győrújbarát;
Győri Család-, és Gyermekjóléti Központ;
Könyvtár, Győrújbarát;
II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Győrújbarát;
Pitypang Óvoda, Győrújbarát;
Petőfi Sándor Általános Iskola, Ménfőcsanak;
Ménfőcsanaki Művelődési Központ;

Győrújbaráti Polgárőr Egyesület  ;
Illés Nyomda, Győr;

Partnereinknek köszönjük az együttműködést!

Információ, kapcsolat:
telefon - +36 20 454 09 58
email - reformatus.kilato@gmail.com

Köszönettel várjuk felajánlásaikat!

Liptai-Vangyel Eszter, Göndör Éva szervezők és Bella Péter református lelkész

 

 

Szólj hozzá!

"Az Úr előtt nincs akadály..."

2018. november 17. 11:22 - Bella Péter

Tíz bátorító ige - 2. rész


Olvasmány: 1Sámuel 14,1-15

Alapige: "Hátha tesz valamit értünk az Úr, mert az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást." 1Sámuel 14,6b

pexels-photo-1133499.jpeg
Hamis mítoszaink: mennyiség és minőség teszi az egyházat

Hadd tegyek fel egy kérdést, csak azért, hogy dolgozni tudjunk vele egy kicsit. Mi mutatja meg, hogy egy gyülekezet jól végzi a dolgát, hogy jó úton jár? Ne gondolkodjunk, hanem magunkban a reflex-szerűen érkező választ mondjuk ki. A mai kor kereszténye a mai kor embere – nem tudjuk kivonni magunkat korunk gondolkodásából. Két hibás gondolatot emelnék csak ki, olyant, ami az élet más területein működhet, de itt és most nem feltétlenül.
Az első, hogy a minőség mutatja meg. Ha jobb eszközeink, lehetőségeink, minőségibb programjaink, profibb szolgálóink vannak, az mutatja, hogy fejlődünk. Lehet, igen, de nem feltétlenül. Nem a minőség a fő indikátor, nagy kísértés ez, sajnos, ösztönösen felmerül, hogy így mérjünk össze gyülekezeteket és közösségeket.
A másik hiba, ha a mennyiségre nézünk. Többen vagyunk, mint tavaly – ez lehet a fejlődés része, de fakadhat abból is, hogy népszerűbb tévtanokat hirdetünk, vagy másképp édesgetjük be az embereket. Nem feltétlenül a fejlődés jele a több ember, a sok ember. Pedig mostanában ez az első, ami alapján egy gyülekezet sikerét megítéljük. És valóban lehet kísérő jel, áldás a több ember, de nem feltétlenül jár rossz úton egy kis gyülekezetem, hisz sok mindentől függ az, hogy kevesen vannak (a hely, a lehetőség, a küldetés, üldözés stb.).
Két hamis mítosz, a minőség és a mennyiség, Isten népével kapcsolatban. Valójában egy van, ami megmutatja, hogy jó úton járunk – ha jelen van az élő Krisztus. Jelen van Isten. Mint a mai igénkben, Jónátán hőstetténél, ami látszólag messze van ettől a hosszabb, kezdő kitérőtől.

Tovább
Szólj hozzá!

Valódi fordulópont

2018. november 03. 18:34 - Bella Péter

Márk nyomában - 26. rész

Olvasmány: Márk 14,26-31 és Luk 22,47-53
Alapige: Márk 14,66-72

pexels-photo-460313.jpeg

Nagyon közel Péterhez

A múlt héten arról beszéltünk a Gecsemáné kerti történet kapcsán, hogy mennyire megrendítő, hogy a Szentírás betekintést enged Jézus életének legbensőségesebb pillanataiba is, abba, amikor küzd, retteg a keresztútja előtt. Nincs ez máshogy most sem, csak éppen itt Péter életének egyik legfontosabb történését láthatjuk. Nyugodtan ki is mondhatjuk, Péter bukását mutatja be az az evangélium, amelyik a hagyomány szerint Péter beszámolói alapján íródott.
A Biblia őszinte, nem színezi ki az eseményeket. Nem úgy működik, mint a politikai propaganda, ahol a szeretett vezető múltjából kisatírozzák vagy átszínezik a szégyenfoltokat. A tanítványok vezetőjét, a későbbi nagy apostolt láthatjuk kudarcot vallani, összeomlani. Két oka van ennek. Először is, ami itt történik, Péter életében fordulópont, ráadásul nem negatív értelemben, ha mindez nem történik meg, akkor nem válik lehetségessé a jövőbeni hitvalló élete. A másik ok pedig az, hogy nekünk is üzenet, jel és tanulság ez a történet.

Tovább
Szólj hozzá!

"Veled vagyok!"

2018. október 27. 18:47 - Bella Péter

Tíz bátorító ige - 1. rész

Olvasmány: 1Mózes 28,10-22
Alapige: "Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked."   1Mózes 28,15

ahmet-ali-agir-771611-unsplash.jpg
Száműzetés

Mielőtt rátérnék magára az igemagyarázatra, pár mondatban elmesélem, miért ez a mai ige lett az igehirdetésem alapja. Már hónapok óta gondolkodom azon, hogyan is tudnék az igehirdetésekben az építkezésünkhöz hozzákapcsolódni, mit tudnék idehozni, ami segít minket a munkában. Aztán pár héten találtam egy jó fonalat. Egy megbeszélésen voltam, a munka elkezdése előtt az egyik résztvevő kiosztott üres lapokat, majd azt mondta, mindenki írjon egy bátorító, bíztató igeverset a Bibliából. Mindannyian írtunk, felolvastuk egymásnak és leírtuk az összeset magunknak. Miközben hallgattam ezt a sajátommal együtt tíz igét, tudtam, hogy én ezekről prédikálni szeretnék. Úgyhogy a mai a tíz bátorító ige első tagja.
Főhősünk, Jákób nincs irigylésre méltó helyzetben. Éppen menekül az otthonából, abból a közegből, ahol biztonságban érezte magát, ahová tartozott. Egy száműzetés kezdete egy tizenéves fiúnak, aki elég csúnya dolgokat csinált. Kihasználva bátyja gyenge pontját megszerezte az akkor nagyon fontos elsőszülöttségi jogot, majd anyja sugalmazására becsapta vak és öreg édesapját, megkapva azáldást, amit Ézsaunak szánt. És most menekül nagybátyjához, teljesen egyedül. És eléri az este.

Tovább
Szólj hozzá!

Ott, a Gecsemáné kertben...

2018. szeptember 29. 18:11 - Bella Péter

Márk nyomában - 25. rész

Olvasmány: János 14,1-11
Alapige: Márk 14,32-4

cherry-laithang-312590-unsplash.jpg

Régóta Márk nyomában van a gyülekezetünk, sok epizódjába láthattunk bele Jézus életének és szolgálatának. A mai az egyik legnehezebb jelenet. Nehéz megragadni, lehetetlen a maga teljességében átérezni, valahogy nincs fogásunk rajta. Mégis jó beleütközni, érdemes megállni mellette – alázattal, csendesen.
Gondoljuk csak meg, milyen nagy dolog az, hogy a Szentírás beenged bennünket a Jézus belső szobájába. Hallhatjuk magányos tusakodásában, az utolsó kísértésnél, láthatjuk küzdelmében, rettegésében. De elénk kerülnek a tanítványok is, elődeink és társaink a krisztuskövetésben, látjuk az ő csődjüket is, azt, ahogyan már itt kudarcot vallanak. Vessük hát le saruinkat és nézzünk körül alázattal, mert titkok között járunk.
Ott, a Gecsemáné kertben...

Tovább
Szólj hozzá!

Múlandó és maradandó

2018. augusztus 22. 09:26 - Bella Péter

Márk nyomában - 24. rész

Olvasmány: Máté 5,17-20
Alapige: Márk 13,1-2.31
pexels-photo-194096.jpeg
Mi is a maradandó?

Testvérek, ha a saját összetört illúzióimat kellene számbavenni és megnézni, hogy mivel kapcsolatosak, akkor biztos, hogy ott lenne a top 3-as témák között, hogy mit gondoltam múlandónak és mit maradandónak. Hogy mi az, amire tíz éve azt mondtam, hogy egy évtized elteltével is ugyanilyen lesz és mi az, ami biztos, hogy nem, mondjuk a lakásom berendezésében, a kedvenc ruháimmal kapcsolatban, de az élet fontos dolgaival kapcsolatban is. Őszintén, elég meglepő eredményeket találok.
De inkább hozok két egyszerű példát. Nekem a pihenés és feltöltődés szempontjából az egyik legfontosabb a zenehallgatás. Leülni a kedvenc zenéim mellé vagy új előadókra, dalokra rátalálni, ez az, ami ki tud kapcsolni, az olvasás és a jó beszélgetések mellett. Valamelyik nap leporoltam a CD-imet, mert kerestem valamit, manapság, a megváltozott zenehallgatási technikák miatt már inkább számítógépen, mobilon hallgatok, nagyon ritkán kerülnek a kezembe, de most nosztalgiázni támadt kedvem, rendezkedni kicsit. Volt olyan, amihez szerintem négy éve nem nyúltam hozzá. Kellemetlen meglepetések értek: volt üresen álló tok. Volt olyan lemez, ami sérülés miatt hallgathatatlan volt. Volt, amit nem találtam. Szomorú lettem, hiszen azért vettem meg őket annak idején, hogy meglegyenek és most, amire azt hittem, hogy mindig meglesz, most nem ér semmit, vagy nincs. Még mindig zene: Tegnapelőtt barátaink meghívtak minket egy koncertre a Müpába. Örömmel mentünk, úgy, hogy nem tudtuk, mi lesz, egyszerűen találkozni akartunk velük, mivel ritkán tudunk. Egy csodálatos élmény lett a miénk, egy gambiai énekesnő, aki egy tradicionális hangszer virtuóz használója lépett fel zenekarával, és egy csoda volt a másfél óra. Egy addig ismeretlen kultúra lenyomata, az összetett és mégis befogadó zene, az őszinte előadásmód elvarázsolt minket. Nem vettünk fel semmit, még csak a szöveget sem értettünk, néhány szó kivételével, amit az énekesnő elmondott, de tudom, hogy évtizedek múlva is emlékezni fogok, az enyém marad az érzés, az élmény, amit ott kaptam, ami történt, maradandó.
Hogy mi a múlandó és mi a maradandó, hogy ez mennyire csalóka, erre is jó példa mindez. Ma, az evangélium segítségével ezzel fogunk foglalkozni.

Tovább
Szólj hozzá!

Önáltatás vagy önátadás

2018. július 20. 11:58 - Bella Péter

Márk nyomában - 23. rész

Olvasmány: Márk 12,35-40
Alapige: Márk 12, 41-44

old-woman-desert-old-age-bedouin-40509.jpeg

Sok és kevés

Ma, az igénk alapján arról kaphatunk iránymutatást, hogy mi a sok és mi a kevés Isten szerint. És Jézus szavaiból világosan kihallhatjuk: más mércét állít fel Isten, mint amit általában mi szoktunk. Az emberi élet nagy kérdése, hogy miből mi a sok, mi a kevés, mit jelent a semmi és a minden. Vajon mindez az Istennel való kapcsolatban hogyan működik.
Egy példaképet kapunk Jézustól, egy ismeretlen, régen élt szegény özvegyasszony személyében. Megállít bennünket Jézus, maga köré hív, és rámutat erre az asszonyra, hogy rajta keresztül tanítson, mit jelent a sok és mit a kevés, mi az a semmi és mi a minden.

Tovább
Szólj hozzá!

Istenarcú ember - emberarcú Isten

2018. június 25. 19:07 - Bella Péter

Márk nyomában - 22. rész

Olvasmány: Zsolt 8
Alapige: Márk 12,13-17

pexels-photo-413880.jpeg

Az evangéliumok tisztán bemutatják, hogy Jézus nem zárkózott el az emberektől. Bárki odamehetett hozzá, aki akart, közel engedett magához bárkit – legyen az gyermek, út szélén kolduló vak vagy a tekintélyes Nikodémus. Közel jött benne az eIsten, elérhetővé, érthetővé tette magát. Válaszokat akart adni a valódi kérdésekre: Mi a legnagyobb parancsolat? Ki az én felebarátom?
De mi van akkor, amikor nem egyenes szándékkal mennek Jézus felé? Mit ér a képmutatás? Mai történetünkben és az ezután következő két szakaszban Márk ezt mutatja be, egy kis csokrot mutat. És Jézus bölcsességét, helyzetkihasználását: A hamis kérdésre leleplező és valódi választ ad.

Tovább
Szólj hozzá!

Az örökbefogadás Lelke

2018. június 13. 11:13 - Bella Péter

Pünkösd - 2018.


Olvasmány: Apcsel 2 válogatott versek

Alapige: Róma 8,14-17
pexels-photo-173666.jpeg
Egy faluban, közel Rómához…

Testvérek! Képzeletben utazzunk el időben és térben messzire. Körülbelül Jézus halálának idejébe, tőle függetlenül, róla mit sem tudó emberek közé, Róma mellé egy faluba. Egy családi ünnepség közepében landolunk, ahol nagyon nagy az öröm, valami történt. A család római polgárokból áll, tisztességes, a környéken elismert, jóravaló emberek. A családfő ügyvéd, sok embernek segített már. Az ünnep oka: a saját két gyermekük mellé érkezett egy harmadik is. Azonban ez a gyermek, ez a fiú nem újszülött, nyolcéves már, a család örökbe fogadta.
A római kultúrán belül egyáltalán nem volt különleges az örökbefogadás ténye, sokan, több okból is éltek vele, a legmagasabb szinteken is, a római jog nagyon pontosan szabályozta éppen ezért. Itt is a családfőnek a megfelelő szabályok szerint kellett eljárni. Még nem mondtam, hogy miért fogadta örökbe – a fiúval nagyon rosszul bánta a saját családja, ráadásul nem is a vérszerinti szülei, hanem az egyik nagybátyja és felesége, bántották és elhanyagolták, egy korábbi ügyével kapcsolatban figyelt fel rá és a feleséggel egyetértésben hozták meg a döntést. Ezután megkeresték a családfőt (ez a római rendszerben nagyon fontos tiszt volt) és elkezdődött a procedúra. Pénzt adtak a fiúért cserébe, majd a fiú apja (itt a nagybácsi) visszavásárolta a jogot, újra megtették, újra vissza, majd harmadszor már nem vehette vissza az apa, lemondott saját jogáról. Ezek után a megfelelő helyeken bejelentették, hogy a családhoz tartozik és ha minden rendeben volt, megtörtént az adoptálás, senki nem tehetett ellene semmit.
Hogy mivel járt mindez? A fiú eddigi élete jogi értelemben megszűnt. A korábbi családhoz fűződő gazdasági és jogi kötelék semmis volt, az esetleges adósságok megszűntek, a korábbi család nem élhetett semmiféle követeléssel sem, soha többé. Az új családban pedig minden jogot és lehetőséget megkapott, ami a vér szerinti gyerekeket megilletett, nem volt különbség, a társadalom, a jogrend sem nézett rá másképpen, ráadásul az örökösödésbe is bekerült. Új élete lett, új családja, a korábbi szenvedésből átkerült egy szerető közösségbe és ez ellen már senki nem tehetett semmi, minden rendeben lezajlott. Új életet kezdhetett egy új családban, a régi semmissé vált – ha akarta a személyes kapcsolatot fenntarthatta, de jogilag nem fűzte oda már semmi.
De miért mondtam el ezt a történetet, ezt a példát? Amikor Pál leírta a most felolvasott sorokat, olyan embereknek írta ezt, akik mindezt nagyon jól ismerték, a sorai tulajdonképpen valami hasonló procedúráról mesélnek Isten és ember között. „Nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúváfogadás Lelkét kaptátok, aki által kiálthatjuk: „Abbá, Atyám!” Még egy kicsit vissza az előbbi képhez. Gondoljunk csak bele, milyen lehetett annak a nyolcévesnek először kimondani az örökbefogadó pár felé: anyám, apám. Micsoda szabadság és öröm, milyen nagy ajándék.

Tovább
Szólj hozzá!

Az értünk elszáradt fügefa

2018. május 14. 09:40 - Bella Péter

Márk nyomában - 21. rész



Olvasmány: Jeremiás 8,13 és Mikeás 7,1-6
Alapige: Márk 11,12-14.20-26

pexels-photo-38136.jpeg

Rosszkor, rossz helyen

Szegény, szegény fügefa, hát mit vétett az ott! – ez volt az első gondolatom. Ahogy olvassuk ezeket a sorokat, valamiféle zavar keletkezik bennünk. Persze, van, aki nem vallaná be, de azért legalább is ott motoszkál az emberben, hogy Jézustól nem ezt szoktuk meg. Vegyük csak sorra: Jézus arra jár és éhes, akar magának fügét, odalép ez zöldellő fügefához, nincs rajta semmi, úgy, hogy igazán fügeérés sem volt. Ezután megátkozza a fát, ami más napra elpusztul, kiszárad.
Furcsa. Mintha Jézus dühében, felindultságában használná az erejét. Olvasunk máshol ehhez hasonlót? Sehol sem. Jézus ok nélkül elpusztít valamit. Olvasunk máshol ehhez hasonlót? Nem. Jézus átkot mond valamire. Olvassuk ezt máshol? Csak itt, egyedül. Két lehetőségünk van: vagy továbblépünk innen, hogy tévedés vagy felesleges, vagy maradunk és a teljes Szentírás fényében – nem csak ezekből a sorokból – megpróbáljuk megérteni, hogy mi is történik itt. Én a másodikat választom, hiszem, hogy üzenete van, Márk eddig sem használta felesleges dolgokra az akkoriban nagyon is drága papiruszt.
Kezdjük a fügével. Fontos gyümölcs volt azon a vidéken, elterjedt és közkedvelt. Én is csak most, utánaolvasva tudtam meg, hogy azon az éghajlaton hogyan is hoz gyümölcsöt. Három, egymástól különböző gyümölcshozatala van. A füge a téli, esős évszakban lehullajtja a lombját és tavasz felé kezd újra rügyezni, ilyenkor nő az úgynevezett előfüge, ami nem annyira szép és finom, de ehető. Ha ez nincs, a fa terméketlen lesz később. Aztán később, nyárelőn van az első igazi gyümölcsérés, ezt hívják korai fügének, az előfüge helyén nő a gyümölcs, ez finom, szívesen fogyasztják. Aztán a friss hajtások hozzák augusztus-szeptemberre a legjobbat, a kései fügét. Miért is fontos ez? Mert Jézus, amikor odalépett, az előfügét kereste a zöldellő fán, de nem volt, lehetett tudni, hogy nem is lesz rajta. Mindjárt más megvilágításba kerül az egész!
Aztán az is biztos, hogy Jézus nem használta soha az erejét, a csodáit a maga érdekében vagy hirtelen felindulásból. Itt sem ez történt. A fügefa szemléltetőeszköz lett az értő olvasók a számára. Tragikus sorsú példázat, mégpedig kétszeresen. Jézus tehát nem idegességében vagy felcsattanó haragjában, értelmetlenül és öncélúan pusztította el a fát. Szegény fügefa rosszkor volt rossz helyen. De jellé vált, kétszeresen is.

Tovább
Szólj hozzá!

Úton és út mellett

2018. április 23. 09:48 - Bella Péter

Márk nyomában - 20. rész



Olvasmány: Márk 10, 28-34

Alapige: Márk 10,46-52

california-road-highway-mountains-63324.jpeg
Úton, út mellett

Jézus úton van, mozgásban van, éppen Jerikó városán haladunk át. Nagyon fontos ez az út, a múlt évben több állomását is láttuk. A cél Jeruzsálem, még körülbelül 30 kilométerre – földrajzi értelemben. A cél a páskaünnep – vallási értelemben. A cél a megváltás célbaérkezése, az áldozathozatal – Jézus küldetését nézve. Jézus Jeruzsálembe tart, hogy véghez vigye azt, amiért érkezett, magát adja az emberekért, meghaljon és feltámadjon.
Az úton elég sokan tartanak Jézussal. A tanítványok, akiket maga mellé választott, aztán sok követő, nők és férfiak, akik közel akarják magukat tudni az Úrhoz, ők egy tágabb tanítványi kör részei. Sokan azok közül, akik szenzációt akarnak látni, akik félreértve Jézus tetteit és szavait a forradalmárt látják benne. És azok, akik valójában az ellenségei, de ott vannak a nyomában és gyűjtik az okokat, hogy aztán eltehessék láb alól. Nagy sokaság tart Jézussal az úton.
És van még egy szereplőnk, aki nincs úton. Nem mozog. Ott ül az út mellett, nap nap után. Mást nagyon nem is tud tenni, mivel megvakult valamikor az múltban, kívül van a közösségeken, a munka világán, a társadalom szemében nem teljes értékű ember. Ott ül és koldul, hogy túléljen, azoktól, akiknek mozgásban van az életük, akik nem akadtak meg.
Ide csatlakozunk most mi is, olvasva Márk tudósítását. És meg is nézzük a szereplőket. Három szemszögből nézünk rá a mai történetre, háromféle nézőpontból fogjuk levonni a tanulságokat magunk számára.

Tovább
Szólj hozzá!

Hogy lehet enyém az Isten országa?

2018. március 15. 12:06 - Bella Péter

Márk nyomában - 19. rész



Alapige: Márk 10,13-16

pexels-photo-551568_1.jpeg
Bezárva Jézust

Szerintem az, ahogy a tanítványok elzárják az utat a gyerekek előtt, az egyik legszomorúbb kép a Bibliában. Pedig még akár a jószándék is lehet a tettük mögött, hogy Jézusnak segítsenek, a rengeteg ember között, aki őhozzá érkezik. És mégis, annyira szomorú, ráadásul előre mutat a jövőre, azokra a helyzetekre, amikor az egyház, Krisztus népe útját állja valakiknek, akár a gyerekeknek is, hogy Jézushoz kerüljenek.
Elzárják az utat. Egyfelől igen. De más is van itt. Azt is hozzá tehetjük, hogy ezzel együtt bezárják azt a Jézust, aki teljesen eléhetővé tette magát azzal, hogy ember lett, aki körül ott lehetett lenni, akit érteni lehetett, aki maga is foglalkozott az emberekkel.
"Engedjétek hozzám a gyerekeket" - szól Jézus. Engedjétek, mert szabad útjuk van, mert itt vagyok. Mert lehet velem találkozni, mert kapcsolatba lehet lépni velem, és a korlát nem az életkornál van, hanem valahol máshol. Valami másban, amiben pont a gyerekek adhatnak mintát még a felnőtteknek is.

Tovább
Szólj hozzá!

A só háromszor

2018. március 05. 10:34 - Bella Péter

Márk nyomában - 18. rész



Olvasmány: Róma 12,1-18
Alapige: Márk 9, 49-50

pexels-photo-452744.jpeg
A só háromszor

Hogy kerül a csizma az asztalra? Azaz a sótartó az úrasztalára? Inkább a konyhaasztalon szoktunk találkozni vele és most mégis hoztam ide egyet. Miért? Mert Jézus mai mondatainak főszereplője lesz az, ami benne van. A só.
Nekünk ízesítő anyag, a régi embereknek felbecsülhetetlen érték és a tartósítást lehetővé tevő segítség. Jézus számára pedig pont ezért – mert ízt ad mert tartósít, mert érték és mivel mindenki ismeri, nagyon jó példa a tanításban. Igehirdetésünk főszereplője tehát a só – ráadásul a közös pont a mai három példában.
Három mondatot nézünk meg, három egymástól különálló példát, amiben mást és mást jelent a só képe. Kezdjük is el az elsővel? Mit is akar tanítani Jézus a só segítségével?

Tovább
Szólj hozzá!

Hegy és völgy...

2018. február 19. 18:58 - Bella Péter

Márk nyomában - 17. rész


Alapige: Márk 9,2-8.14-29

pexels-photo-533730.jpegHit és tapasztalat

A nyáron Horvátországban kirándultunk az egyik nemzeti park sziklás hegyei között, óriási élmény volt, csak kicsit nehéz, a kopár hegyekre fel, aztán le, aztán jött egy völgy, még egy hegy, völgy, fel és le. Hegy és völgy – az élet is hasonló, járunk meg magasságokat, ahol felüdülünk, szabadnak érezzük magunkat, amikor minden jó. És járunk meg mélységeket, sokszor szakadékokat, nehezebb életszakaszokat, amikor nehéz minden.
Hegy és völgy. A hitünk és a mindennapi tapasztalat közötti, sokszor megélt különbség tárul fel Márk-sorozatunk következő epizódjában. Az, amikor üresen csengenek a vallásos frázisok a megélt szenvedésben. Amikor a hitigazság szép, meg kerek, csak a hétköznap csúnya és szögletes.
És mindjárt az elején leszögezném: nem a hittel vagy a megtapasztalt valósággal van baj, ha a kettő között áthidalhatatlan szakadékot látunk. Nem is Istennel. Nekünk kell kezdeni valamit magunkkal. Hegy és völgy – tanuljunk abból, ahogy az ige elénk tárja a megdicsőülés hegyét, és azt a völgyet, ahol a tanítványok kudarca és a szenvedés várja vissza Jézust.

Tovább
Szólj hozzá!

Krisztus követése - az egyetlen lehetőség

2018. február 03. 12:32 - Bella Péter

Márk nyomában - 16. rész

A Győrújbarát-Ménfőcsanaki Református Missziói Egyházközség reformáció emléknapi istentiszteletén elhangzott prédikáció.

Alapige: Márk 8,34-38

pexels-photo-303040.jpeg

A reformációra emlékezünk egész évben, ezen a napon pedig különösen. Előttünk van az ötszáz évvel ezelőtti küzdelem, ahogy az evangélium újra előkerült, ahogy megnyíltak a Bibliák, ahogy megújult az egyház, előttünk vannak a reformátorok, akiknek egyáltalán nem volt egyszerű a helyzetük

Isten útja rengeteg csodát hozott, áldott élményeket, nagyon szép gyümölcsöket, életek változtak meg, közösségek ébredtek fel és erősödtek meg. De emellett ott a rengeteg vállalt fájdalom, lemondás és nehézség. Nem véletlenül örülök, hogy ma került elő az alapigénk.

Nemrég láttam egy keresztény testvéremtől kapott videót. Egy nyugati sztárprédikátor hirdette az igét, feliratozták. Arról szólt, hogy csak hitben el kell fogadni Jézust, be kell engedni az életünkbe, és egy csapásra megváltozik minden, és a jövő is rendben lesz, onnantól csak a boldogság, a siker jön és nem lesz fájdalom, félelem és nehézség, ha hitben maradnak. A reformátorok élete mást mutat, de Jézus is másról beszél igénkben.

Tovább
Szólj hozzá!

Érted, hogy ki az, akit követsz?

2018. január 27. 17:33 - Bella Péter

Márk nyomában - 15. rész

Olvasmány: 1Korinthus 1,18-31
Alapige: Márk 8,27-33

nature-laptop-outside-macbook.jpg

Érted is, hogy kicsoda, akit követsz?

Ez a tizenötödik vasárnap az évben ebben az évben, hogy elővettük Márk evangéliumát. Nem ide-oda ugrálunk, hanem kiemelve részeket megyünk előre azon a csapáson, amit az evangélista hagyott nekünk. Határozott lépések ezek és egyetlen célt akar teljesíteni a mű: megmutatni azt, kicsoda is Jézus. Láttuk, hogy Márk egy letisztult, személyes és egyszerű eszközökkel dolgozó evangéliumot írt – és ebben van az ereje, ezért is annyira magával ragadó, csak viszi előre az olvasót a lendület, sokszor olyan közel hozza a történéseket, mintha mi is ott lennénk.
Most egy szakaszhatárhoz érkeztünk, valami megváltozik. Láttuk Jézust elindulni a szolgálatában, láttuk gyógyítani és csodát tenni, hallottuk a tanításait, beleláttunk a vitáiba, abba, ahogy a tanítványait összeszedi és egyre több mindenbe avatja be őket. Bejártuk vele szülőföldjét és Galileát, meg egy kicsit voltunk a határokon túl is. Most valami megváltozik. Egyértelmű úticélt kapunk, Jeruzsálemet, páska ünnepére indul Jézus. Valójában megváltói munkájának céljára fordul rá innen az evangélium. Minden lépés a szenvedést, a keresztet és a feltámadást hozza közelebb.
Épp ezért fontos, hogy egyre inkább tisztában legyenek a tanítványok, kivel is tartanak, kit is követnek. Mert hamarosan minden felgyorsul, minden megváltozik majd. A kérdés nekik (és nekünk is, mai tanítványoknak) hasonló ahhoz, amit az apostolok cselekedeteiben Fülöp tesz fel az etióp kincstárnoknak. Ott az hangzik el, hogy „Érted is, amit olvasol?” Itt inkább így szólna a kérdés: Érted is azt, hogy kicsoda, akit követsz?

Tovább
Szólj hozzá!