Sokorói-dombság Reformátusai

Ott, a Gecsemáné kertben...

2018. szeptember 29. 18:11 - Bella Péter

Márk nyomában - 25. rész

Olvasmány: János 14,1-11
Alapige: Márk 14,32-4

cherry-laithang-312590-unsplash.jpg

Régóta Márk nyomában van a gyülekezetünk, sok epizódjába láthattunk bele Jézus életének és szolgálatának. A mai az egyik legnehezebb jelenet. Nehéz megragadni, lehetetlen a maga teljességében átérezni, valahogy nincs fogásunk rajta. Mégis jó beleütközni, érdemes megállni mellette – alázattal, csendesen.
Gondoljuk csak meg, milyen nagy dolog az, hogy a Szentírás beenged bennünket a Jézus belső szobájába. Hallhatjuk magányos tusakodásában, az utolsó kísértésnél, láthatjuk küzdelmében, rettegésében. De elénk kerülnek a tanítványok is, elődeink és társaink a krisztuskövetésben, látjuk az ő csődjüket is, azt, ahogyan már itt kudarcot vallanak. Vessük hát le saruinkat és nézzünk körül alázattal, mert titkok között járunk.
Ott, a Gecsemáné kertben...

Tovább
Szólj hozzá!

Múlandó és maradandó

2018. augusztus 22. 09:26 - Bella Péter

Márk nyomában - 24. rész

Olvasmány: Máté 5,17-20
Alapige: Márk 13,1-2.31
pexels-photo-194096.jpeg
Mi is a maradandó?

Testvérek, ha a saját összetört illúzióimat kellene számbavenni és megnézni, hogy mivel kapcsolatosak, akkor biztos, hogy ott lenne a top 3-as témák között, hogy mit gondoltam múlandónak és mit maradandónak. Hogy mi az, amire tíz éve azt mondtam, hogy egy évtized elteltével is ugyanilyen lesz és mi az, ami biztos, hogy nem, mondjuk a lakásom berendezésében, a kedvenc ruháimmal kapcsolatban, de az élet fontos dolgaival kapcsolatban is. Őszintén, elég meglepő eredményeket találok.
De inkább hozok két egyszerű példát. Nekem a pihenés és feltöltődés szempontjából az egyik legfontosabb a zenehallgatás. Leülni a kedvenc zenéim mellé vagy új előadókra, dalokra rátalálni, ez az, ami ki tud kapcsolni, az olvasás és a jó beszélgetések mellett. Valamelyik nap leporoltam a CD-imet, mert kerestem valamit, manapság, a megváltozott zenehallgatási technikák miatt már inkább számítógépen, mobilon hallgatok, nagyon ritkán kerülnek a kezembe, de most nosztalgiázni támadt kedvem, rendezkedni kicsit. Volt olyan, amihez szerintem négy éve nem nyúltam hozzá. Kellemetlen meglepetések értek: volt üresen álló tok. Volt olyan lemez, ami sérülés miatt hallgathatatlan volt. Volt, amit nem találtam. Szomorú lettem, hiszen azért vettem meg őket annak idején, hogy meglegyenek és most, amire azt hittem, hogy mindig meglesz, most nem ér semmit, vagy nincs. Még mindig zene: Tegnapelőtt barátaink meghívtak minket egy koncertre a Müpába. Örömmel mentünk, úgy, hogy nem tudtuk, mi lesz, egyszerűen találkozni akartunk velük, mivel ritkán tudunk. Egy csodálatos élmény lett a miénk, egy gambiai énekesnő, aki egy tradicionális hangszer virtuóz használója lépett fel zenekarával, és egy csoda volt a másfél óra. Egy addig ismeretlen kultúra lenyomata, az összetett és mégis befogadó zene, az őszinte előadásmód elvarázsolt minket. Nem vettünk fel semmit, még csak a szöveget sem értettünk, néhány szó kivételével, amit az énekesnő elmondott, de tudom, hogy évtizedek múlva is emlékezni fogok, az enyém marad az érzés, az élmény, amit ott kaptam, ami történt, maradandó.
Hogy mi a múlandó és mi a maradandó, hogy ez mennyire csalóka, erre is jó példa mindez. Ma, az evangélium segítségével ezzel fogunk foglalkozni.

Tovább
Szólj hozzá!

Önáltatás vagy önátadás

2018. július 20. 11:58 - Bella Péter

Márk nyomában - 23. rész

Olvasmány: Márk 12,35-40
Alapige: Márk 12, 41-44

old-woman-desert-old-age-bedouin-40509.jpeg

Sok és kevés

Ma, az igénk alapján arról kaphatunk iránymutatást, hogy mi a sok és mi a kevés Isten szerint. És Jézus szavaiból világosan kihallhatjuk: más mércét állít fel Isten, mint amit általában mi szoktunk. Az emberi élet nagy kérdése, hogy miből mi a sok, mi a kevés, mit jelent a semmi és a minden. Vajon mindez az Istennel való kapcsolatban hogyan működik.
Egy példaképet kapunk Jézustól, egy ismeretlen, régen élt szegény özvegyasszony személyében. Megállít bennünket Jézus, maga köré hív, és rámutat erre az asszonyra, hogy rajta keresztül tanítson, mit jelent a sok és mit a kevés, mi az a semmi és mi a minden.

Tovább
Szólj hozzá!

Istenarcú ember - emberarcú Isten

2018. június 25. 19:07 - Bella Péter

Márk nyomában - 22. rész

Olvasmány: Zsolt 8
Alapige: Márk 12,13-17

pexels-photo-413880.jpeg

Az evangéliumok tisztán bemutatják, hogy Jézus nem zárkózott el az emberektől. Bárki odamehetett hozzá, aki akart, közel engedett magához bárkit – legyen az gyermek, út szélén kolduló vak vagy a tekintélyes Nikodémus. Közel jött benne az eIsten, elérhetővé, érthetővé tette magát. Válaszokat akart adni a valódi kérdésekre: Mi a legnagyobb parancsolat? Ki az én felebarátom?
De mi van akkor, amikor nem egyenes szándékkal mennek Jézus felé? Mit ér a képmutatás? Mai történetünkben és az ezután következő két szakaszban Márk ezt mutatja be, egy kis csokrot mutat. És Jézus bölcsességét, helyzetkihasználását: A hamis kérdésre leleplező és valódi választ ad.

Tovább
Szólj hozzá!

Az örökbefogadás Lelke

2018. június 13. 11:13 - Bella Péter

Pünkösd - 2018.


Olvasmány: Apcsel 2 válogatott versek

Alapige: Róma 8,14-17
pexels-photo-173666.jpeg
Egy faluban, közel Rómához…

Testvérek! Képzeletben utazzunk el időben és térben messzire. Körülbelül Jézus halálának idejébe, tőle függetlenül, róla mit sem tudó emberek közé, Róma mellé egy faluba. Egy családi ünnepség közepében landolunk, ahol nagyon nagy az öröm, valami történt. A család római polgárokból áll, tisztességes, a környéken elismert, jóravaló emberek. A családfő ügyvéd, sok embernek segített már. Az ünnep oka: a saját két gyermekük mellé érkezett egy harmadik is. Azonban ez a gyermek, ez a fiú nem újszülött, nyolcéves már, a család örökbe fogadta.
A római kultúrán belül egyáltalán nem volt különleges az örökbefogadás ténye, sokan, több okból is éltek vele, a legmagasabb szinteken is, a római jog nagyon pontosan szabályozta éppen ezért. Itt is a családfőnek a megfelelő szabályok szerint kellett eljárni. Még nem mondtam, hogy miért fogadta örökbe – a fiúval nagyon rosszul bánta a saját családja, ráadásul nem is a vérszerinti szülei, hanem az egyik nagybátyja és felesége, bántották és elhanyagolták, egy korábbi ügyével kapcsolatban figyelt fel rá és a feleséggel egyetértésben hozták meg a döntést. Ezután megkeresték a családfőt (ez a római rendszerben nagyon fontos tiszt volt) és elkezdődött a procedúra. Pénzt adtak a fiúért cserébe, majd a fiú apja (itt a nagybácsi) visszavásárolta a jogot, újra megtették, újra vissza, majd harmadszor már nem vehette vissza az apa, lemondott saját jogáról. Ezek után a megfelelő helyeken bejelentették, hogy a családhoz tartozik és ha minden rendeben volt, megtörtént az adoptálás, senki nem tehetett ellene semmit.
Hogy mivel járt mindez? A fiú eddigi élete jogi értelemben megszűnt. A korábbi családhoz fűződő gazdasági és jogi kötelék semmis volt, az esetleges adósságok megszűntek, a korábbi család nem élhetett semmiféle követeléssel sem, soha többé. Az új családban pedig minden jogot és lehetőséget megkapott, ami a vér szerinti gyerekeket megilletett, nem volt különbség, a társadalom, a jogrend sem nézett rá másképpen, ráadásul az örökösödésbe is bekerült. Új élete lett, új családja, a korábbi szenvedésből átkerült egy szerető közösségbe és ez ellen már senki nem tehetett semmi, minden rendeben lezajlott. Új életet kezdhetett egy új családban, a régi semmissé vált – ha akarta a személyes kapcsolatot fenntarthatta, de jogilag nem fűzte oda már semmi.
De miért mondtam el ezt a történetet, ezt a példát? Amikor Pál leírta a most felolvasott sorokat, olyan embereknek írta ezt, akik mindezt nagyon jól ismerték, a sorai tulajdonképpen valami hasonló procedúráról mesélnek Isten és ember között. „Nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúváfogadás Lelkét kaptátok, aki által kiálthatjuk: „Abbá, Atyám!” Még egy kicsit vissza az előbbi képhez. Gondoljunk csak bele, milyen lehetett annak a nyolcévesnek először kimondani az örökbefogadó pár felé: anyám, apám. Micsoda szabadság és öröm, milyen nagy ajándék.

Tovább
Szólj hozzá!

Az értünk elszáradt fügefa

2018. május 14. 09:40 - Bella Péter

Márk nyomában - 21. rész



Olvasmány: Jeremiás 8,13 és Mikeás 7,1-6
Alapige: Márk 11,12-14.20-26

pexels-photo-38136.jpeg

Rosszkor, rossz helyen

Szegény, szegény fügefa, hát mit vétett az ott! – ez volt az első gondolatom. Ahogy olvassuk ezeket a sorokat, valamiféle zavar keletkezik bennünk. Persze, van, aki nem vallaná be, de azért legalább is ott motoszkál az emberben, hogy Jézustól nem ezt szoktuk meg. Vegyük csak sorra: Jézus arra jár és éhes, akar magának fügét, odalép ez zöldellő fügefához, nincs rajta semmi, úgy, hogy igazán fügeérés sem volt. Ezután megátkozza a fát, ami más napra elpusztul, kiszárad.
Furcsa. Mintha Jézus dühében, felindultságában használná az erejét. Olvasunk máshol ehhez hasonlót? Sehol sem. Jézus ok nélkül elpusztít valamit. Olvasunk máshol ehhez hasonlót? Nem. Jézus átkot mond valamire. Olvassuk ezt máshol? Csak itt, egyedül. Két lehetőségünk van: vagy továbblépünk innen, hogy tévedés vagy felesleges, vagy maradunk és a teljes Szentírás fényében – nem csak ezekből a sorokból – megpróbáljuk megérteni, hogy mi is történik itt. Én a másodikat választom, hiszem, hogy üzenete van, Márk eddig sem használta felesleges dolgokra az akkoriban nagyon is drága papiruszt.
Kezdjük a fügével. Fontos gyümölcs volt azon a vidéken, elterjedt és közkedvelt. Én is csak most, utánaolvasva tudtam meg, hogy azon az éghajlaton hogyan is hoz gyümölcsöt. Három, egymástól különböző gyümölcshozatala van. A füge a téli, esős évszakban lehullajtja a lombját és tavasz felé kezd újra rügyezni, ilyenkor nő az úgynevezett előfüge, ami nem annyira szép és finom, de ehető. Ha ez nincs, a fa terméketlen lesz később. Aztán később, nyárelőn van az első igazi gyümölcsérés, ezt hívják korai fügének, az előfüge helyén nő a gyümölcs, ez finom, szívesen fogyasztják. Aztán a friss hajtások hozzák augusztus-szeptemberre a legjobbat, a kései fügét. Miért is fontos ez? Mert Jézus, amikor odalépett, az előfügét kereste a zöldellő fán, de nem volt, lehetett tudni, hogy nem is lesz rajta. Mindjárt más megvilágításba kerül az egész!
Aztán az is biztos, hogy Jézus nem használta soha az erejét, a csodáit a maga érdekében vagy hirtelen felindulásból. Itt sem ez történt. A fügefa szemléltetőeszköz lett az értő olvasók a számára. Tragikus sorsú példázat, mégpedig kétszeresen. Jézus tehát nem idegességében vagy felcsattanó haragjában, értelmetlenül és öncélúan pusztította el a fát. Szegény fügefa rosszkor volt rossz helyen. De jellé vált, kétszeresen is.

Tovább
Szólj hozzá!

Úton és út mellett

2018. április 23. 09:48 - Bella Péter

Márk nyomában - 20. rész



Olvasmány: Márk 10, 28-34

Alapige: Márk 10,46-52

california-road-highway-mountains-63324.jpeg
Úton, út mellett

Jézus úton van, mozgásban van, éppen Jerikó városán haladunk át. Nagyon fontos ez az út, a múlt évben több állomását is láttuk. A cél Jeruzsálem, még körülbelül 30 kilométerre – földrajzi értelemben. A cél a páskaünnep – vallási értelemben. A cél a megváltás célbaérkezése, az áldozathozatal – Jézus küldetését nézve. Jézus Jeruzsálembe tart, hogy véghez vigye azt, amiért érkezett, magát adja az emberekért, meghaljon és feltámadjon.
Az úton elég sokan tartanak Jézussal. A tanítványok, akiket maga mellé választott, aztán sok követő, nők és férfiak, akik közel akarják magukat tudni az Úrhoz, ők egy tágabb tanítványi kör részei. Sokan azok közül, akik szenzációt akarnak látni, akik félreértve Jézus tetteit és szavait a forradalmárt látják benne. És azok, akik valójában az ellenségei, de ott vannak a nyomában és gyűjtik az okokat, hogy aztán eltehessék láb alól. Nagy sokaság tart Jézussal az úton.
És van még egy szereplőnk, aki nincs úton. Nem mozog. Ott ül az út mellett, nap nap után. Mást nagyon nem is tud tenni, mivel megvakult valamikor az múltban, kívül van a közösségeken, a munka világán, a társadalom szemében nem teljes értékű ember. Ott ül és koldul, hogy túléljen, azoktól, akiknek mozgásban van az életük, akik nem akadtak meg.
Ide csatlakozunk most mi is, olvasva Márk tudósítását. És meg is nézzük a szereplőket. Három szemszögből nézünk rá a mai történetre, háromféle nézőpontból fogjuk levonni a tanulságokat magunk számára.

Tovább
Szólj hozzá!

Hogy lehet enyém az Isten országa?

2018. március 15. 12:06 - Bella Péter

Márk nyomában - 19. rész



Alapige: Márk 10,13-16

pexels-photo-551568_1.jpeg
Bezárva Jézust

Szerintem az, ahogy a tanítványok elzárják az utat a gyerekek előtt, az egyik legszomorúbb kép a Bibliában. Pedig még akár a jószándék is lehet a tettük mögött, hogy Jézusnak segítsenek, a rengeteg ember között, aki őhozzá érkezik. És mégis, annyira szomorú, ráadásul előre mutat a jövőre, azokra a helyzetekre, amikor az egyház, Krisztus népe útját állja valakiknek, akár a gyerekeknek is, hogy Jézushoz kerüljenek.
Elzárják az utat. Egyfelől igen. De más is van itt. Azt is hozzá tehetjük, hogy ezzel együtt bezárják azt a Jézust, aki teljesen eléhetővé tette magát azzal, hogy ember lett, aki körül ott lehetett lenni, akit érteni lehetett, aki maga is foglalkozott az emberekkel.
"Engedjétek hozzám a gyerekeket" - szól Jézus. Engedjétek, mert szabad útjuk van, mert itt vagyok. Mert lehet velem találkozni, mert kapcsolatba lehet lépni velem, és a korlát nem az életkornál van, hanem valahol máshol. Valami másban, amiben pont a gyerekek adhatnak mintát még a felnőtteknek is.

Tovább
Szólj hozzá!

A só háromszor

2018. március 05. 10:34 - Bella Péter

Márk nyomában - 18. rész



Olvasmány: Róma 12,1-18
Alapige: Márk 9, 49-50

pexels-photo-452744.jpeg
A só háromszor

Hogy kerül a csizma az asztalra? Azaz a sótartó az úrasztalára? Inkább a konyhaasztalon szoktunk találkozni vele és most mégis hoztam ide egyet. Miért? Mert Jézus mai mondatainak főszereplője lesz az, ami benne van. A só.
Nekünk ízesítő anyag, a régi embereknek felbecsülhetetlen érték és a tartósítást lehetővé tevő segítség. Jézus számára pedig pont ezért – mert ízt ad mert tartósít, mert érték és mivel mindenki ismeri, nagyon jó példa a tanításban. Igehirdetésünk főszereplője tehát a só – ráadásul a közös pont a mai három példában.
Három mondatot nézünk meg, három egymástól különálló példát, amiben mást és mást jelent a só képe. Kezdjük is el az elsővel? Mit is akar tanítani Jézus a só segítségével?

Tovább
Szólj hozzá!

Hegy és völgy...

2018. február 19. 18:58 - Bella Péter

Márk nyomában - 17. rész


Alapige: Márk 9,2-8.14-29

pexels-photo-533730.jpegHit és tapasztalat

A nyáron Horvátországban kirándultunk az egyik nemzeti park sziklás hegyei között, óriási élmény volt, csak kicsit nehéz, a kopár hegyekre fel, aztán le, aztán jött egy völgy, még egy hegy, völgy, fel és le. Hegy és völgy – az élet is hasonló, járunk meg magasságokat, ahol felüdülünk, szabadnak érezzük magunkat, amikor minden jó. És járunk meg mélységeket, sokszor szakadékokat, nehezebb életszakaszokat, amikor nehéz minden.
Hegy és völgy. A hitünk és a mindennapi tapasztalat közötti, sokszor megélt különbség tárul fel Márk-sorozatunk következő epizódjában. Az, amikor üresen csengenek a vallásos frázisok a megélt szenvedésben. Amikor a hitigazság szép, meg kerek, csak a hétköznap csúnya és szögletes.
És mindjárt az elején leszögezném: nem a hittel vagy a megtapasztalt valósággal van baj, ha a kettő között áthidalhatatlan szakadékot látunk. Nem is Istennel. Nekünk kell kezdeni valamit magunkkal. Hegy és völgy – tanuljunk abból, ahogy az ige elénk tárja a megdicsőülés hegyét, és azt a völgyet, ahol a tanítványok kudarca és a szenvedés várja vissza Jézust.

Tovább
Szólj hozzá!

Krisztus követése - az egyetlen lehetőség

2018. február 03. 12:32 - Bella Péter

Márk nyomában - 16. rész

A Győrújbarát-Ménfőcsanaki Református Missziói Egyházközség reformáció emléknapi istentiszteletén elhangzott prédikáció.

Alapige: Márk 8,34-38

pexels-photo-303040.jpeg

A reformációra emlékezünk egész évben, ezen a napon pedig különösen. Előttünk van az ötszáz évvel ezelőtti küzdelem, ahogy az evangélium újra előkerült, ahogy megnyíltak a Bibliák, ahogy megújult az egyház, előttünk vannak a reformátorok, akiknek egyáltalán nem volt egyszerű a helyzetük

Isten útja rengeteg csodát hozott, áldott élményeket, nagyon szép gyümölcsöket, életek változtak meg, közösségek ébredtek fel és erősödtek meg. De emellett ott a rengeteg vállalt fájdalom, lemondás és nehézség. Nem véletlenül örülök, hogy ma került elő az alapigénk.

Nemrég láttam egy keresztény testvéremtől kapott videót. Egy nyugati sztárprédikátor hirdette az igét, feliratozták. Arról szólt, hogy csak hitben el kell fogadni Jézust, be kell engedni az életünkbe, és egy csapásra megváltozik minden, és a jövő is rendben lesz, onnantól csak a boldogság, a siker jön és nem lesz fájdalom, félelem és nehézség, ha hitben maradnak. A reformátorok élete mást mutat, de Jézus is másról beszél igénkben.

Tovább
Szólj hozzá!

Érted, hogy ki az, akit követsz?

2018. január 27. 17:33 - Bella Péter

Márk nyomában - 15. rész

Olvasmány: 1Korinthus 1,18-31
Alapige: Márk 8,27-33

nature-laptop-outside-macbook.jpg

Érted is, hogy kicsoda, akit követsz?

Ez a tizenötödik vasárnap az évben ebben az évben, hogy elővettük Márk evangéliumát. Nem ide-oda ugrálunk, hanem kiemelve részeket megyünk előre azon a csapáson, amit az evangélista hagyott nekünk. Határozott lépések ezek és egyetlen célt akar teljesíteni a mű: megmutatni azt, kicsoda is Jézus. Láttuk, hogy Márk egy letisztult, személyes és egyszerű eszközökkel dolgozó evangéliumot írt – és ebben van az ereje, ezért is annyira magával ragadó, csak viszi előre az olvasót a lendület, sokszor olyan közel hozza a történéseket, mintha mi is ott lennénk.
Most egy szakaszhatárhoz érkeztünk, valami megváltozik. Láttuk Jézust elindulni a szolgálatában, láttuk gyógyítani és csodát tenni, hallottuk a tanításait, beleláttunk a vitáiba, abba, ahogy a tanítványait összeszedi és egyre több mindenbe avatja be őket. Bejártuk vele szülőföldjét és Galileát, meg egy kicsit voltunk a határokon túl is. Most valami megváltozik. Egyértelmű úticélt kapunk, Jeruzsálemet, páska ünnepére indul Jézus. Valójában megváltói munkájának céljára fordul rá innen az evangélium. Minden lépés a szenvedést, a keresztet és a feltámadást hozza közelebb.
Épp ezért fontos, hogy egyre inkább tisztában legyenek a tanítványok, kivel is tartanak, kit is követnek. Mert hamarosan minden felgyorsul, minden megváltozik majd. A kérdés nekik (és nekünk is, mai tanítványoknak) hasonló ahhoz, amit az apostolok cselekedeteiben Fülöp tesz fel az etióp kincstárnoknak. Ott az hangzik el, hogy „Érted is, amit olvasol?” Itt inkább így szólna a kérdés: Érted is azt, hogy kicsoda, akit követsz?

Tovább
Szólj hozzá!

Az élet újraalapozása

2017. december 30. 10:57 - Bella Péter

Az eltűnt öröm nyomában - negyedik rész (Szenteste)

Alapige: Lukács 2,1-14

pexels-photo-38070.jpeg

Sérülékeny örömeink

Az elmúlt hetekben, az adventi időben az örömmel foglalkoztunk és nem véletlenül. Az öröm rendkívül fontos az ember életében, nem csak egy érzelem a sok közül, nem csak kis színesítése a napjainknak. Az öröm egyszerre valami jónak a gyümölcse és jó is fakad belőle, hiszen örömöt érzünk, ha átélünk valami rendkívülit, ha valami különleges, valami pozitív történik velünk és ha örömteli az életünk, akkor megváltozik a feladatokhoz való hozzáállásunk és az emberekkel való kapcsolatainkra is elég jó hatása van. Nem mindegy, hogy van-e örömünk.
Örülni jó. Az megélt, kimutatott, megosztott öröm elengedhetetlen az ember életének teljességéhez. Végiggondoltam, csak az elmúlt pár napban hány ember boldogságának voltam a tanúja valamilyen formában. Egy régi barátomnak megszületett tegnap a fia, az első gyermeke. Tegnap az adventi gyertyagyújtáson verset szavaló gyerekek szüleinek arcán láttam valódi, büszkeséggel vegyes örömöt. Feleségem örült, amikor végre egyenesbe hoztuk a karácsonyfát. Páran az ismerőseim közül elég sok munkával a szabadidejükben átültettek magyarra egy nagyon jó bibliamagyarázatos animációt és tegnap kikerült. Valaki elmesélte, hogy az egyik rokona megtudta, hogy meggyógyult egy nagyon súlyos daganatos betegségből. A boltban, sorban állva egy ismeretlennel beszélgetve örültünk annak, hogy még minden volt, amit akartunk vásárolni.
Kis és nagy örömök ezek. Tapasztalatok, élmények, találkozások, meglepetések és beteljesülések, apró kis semmiségektől a hatalmas, mindent megváltoztató csodákig. És rendkívül fontosak, megerősítőek – mindannyiunk életében.
És, sajnos nagyon sérülékenyek. Pár pillanat, perc és boltban megélt élményt felülírja, hogy a parkolóban valaki rányitotta az ajtót az autónkra. A fa egyenes, de megrántjuk az égősort, mert belebotlunk és eldől mindennel együtt. Egy hirtelen kipattanó veszekedés. Egy régi belső rossz reflex aktivizálódása, egy kedvezőtlen hír érkezése. A stressz, a rosszindulatú emberek. Mi saját magunk. Vége.

Az öröm nem csak az ünnepeink része – az életünk része kell, hogy legyen. Fontos, de sérülékeny. Mint egy szép karácsonyi dísz - egy rossz mozdulat és vége.

Tovább
Szólj hozzá!

Magamat ajándékozni, csak úgy

2017. december 22. 16:04 - Bella Péter

Az eltűnt öröm nyomában - harmadik rész

(Elhangzott a gyerekek karácsonyán - nem csak gyerekeknek.)

Alapige: Apcsel 20,35 – „Mert ezt mondta Jézus – Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”

grandpa.png

Kamilla harmadik osztályos kislány, most róla fogok elmondani egy történetet.

Közeledett a karácsony és Kamilla számba vette, milyen sok mindent is kapott már az elmúlt években. Nem volt nehéz, a szobája közepén megállva, ott körülnézve látta, hogy sorakoznak a polcokon a játékok, a kinyitott ruhásszekrényben a ruhák, tudta, melyik ajándék közülük. Ha valamelyiket karácsonyra kapta, azzal különösen is tisztában volt, nem felejti el az ember az ilyesmit, elég soknak még a csomagolására is emlékezett.
Kamilla elgondolkodott: Olyan sok mindent kapott már eddig, most ő is be akar szállni, és adni akar. Igazi ajándékot, aminek örülni fognak a szülei, meg a bátyja. Jót, értékeset akart adni. De mit is adhat egy harmadikos kislány? Ő erre még nincs felkészítve, az iskolában van matekóra, meg természetismeret, de ajándékismeret, meg ajándékozástudomány az van? Nincs.
Sokat tűnődött Kamilla, a szüleinek fel is tűnt, hogy csendesebb, mint szokott, hisz általában be nem áll a szája. „Talán beteg?” – tűnődött el anyukája. „Mi a baj?” – kérdezte apukája. De Kamilla nem válaszolhatott, nem mondhatta el, mert meglepetést akart, és már csak egy hete maradt.

Tovább
Szólj hozzá!

Csordultig örömmel

2017. december 20. 16:20 - Bella Péter

Az eltűnt öröm nyomában - második rész



Olvasmány: 2Korintus 6,1-10
Alapige: 2Korintus 6,11-13 és 7,2-4

self-portrait-auto-iphone-80673.jpeg 

Túl bonyolult valóság

Ha rajzfilmet nézek vagy mesét olvasok, mindig rácsodálkozom arra, hogy mennyire elválnak, különböznek a jó és a rossz szereplők egymástól. Aki jó, az jó, aki rossz, az rossz, nagyon ritka az átjárás, valaki vagy ilyen vagy olyan, de száz százalékban, az biztos. Persze ez a műfaj jellegzetessége, a gyerekek miatt van, hiszen a főhősnek választania kell a két oldal közül. Kétpólusú világ a meséké. És annyira egyszerű.
Olyan egyszerű – sóhajt fel bennem a felnőtt ember, egy olyan világ és valóság lakója, ahol azért nem ilyen egyszerű a helyzet. Bár a politikai kommunikáció plakátjai vagy a bulvármédia szalagcímei szeretnek túl sematikusan fogalmazni, a mindennapokban nem ezt tapasztaljuk. Sokszor a legjobban szeretett személy sért meg a legjobban. Az a munkatárs, akivel nagyon nem jövünk ki, ugrik fel és segít ki egy nehéz helyzetben. Egyik nap van erőm helyesen dönteni, másnap csendben, morális vereséggel elkullogok, mondok vagy teszek olyant, amit nagyon nem kellene. Nem olyan egyszerű, az emberek körülöttünk nem feketék-fehérek, mi magunk sem.
Bonyolult és jó lenne egyszerűbben – ez is. És így is gondolkodunk. Amikor pedig az örömöt keressük, azon jár az eszünk, hogyan lehetne megszüntetni azt, ami nehéz, mert nem fér össze a mindennapos fájdalom, a szenvedés az örömmel. De ez olyan, mint a mesebeli helyzet.
Ezt Pál is elmondhatja ezt nekünk. Második korinthusi levele, amiből felolvastunk, a legőszintébb, legszemélyesebb levele. Pál alapította a gyülekezetet, nagyon közel állnak hozzá az ottaniak, akik elég komoly problémák közé jutottak – erről olvashatunk az első korinthusi levélben. Pál aztán meg is látogatja őket, itt egyesek megsértik, születik egy „könnyhullatással” írt levelet, majd változik a helyzet és eljutunk ehhez a levélhez. Van egy csoport Korinthusban, akik kívülről jött emberek hatására megkérdőjelezik az értük olyan sokat tett és szenvedett Pál szolgálatát, indíttatását, szándékait. És Pál nem kezd magyarázkodni, de azért megvédi magát, bölcsen és világosan. És közben kiönti a szívét. Nehézségek és öröm valahogy együtt jelenik meg.
Szereti a korinthusiakat, örül nekik, még akkor is, ha nagyon nehéz velük. Miért képes rá, amikor folyamatosan bántják? Hogy képes még mindig örömmel nézni a közös jelen és jövő felé? Honnan az erő, a képesség?

Tovább
Szólj hozzá!

Visszatalálni az örömhöz

2017. december 18. 11:27 - Bella Péter

Az eltűnt öröm nyomában - első rész

Alapige: Nehémiás 8,1-3.9-12; Zsoltárok 16,11

pexels-photo-278312.jpeg

Hogy hirdethetem az örömhírt öröm nélkül?

Testvérek, milyen az, ha olyan ember hirdeti az általa kifejlesztett szuperhatékony testedzési módszert, akin látszik, hogy három lépés után összeesik és semmi fizikai kondíciója sincs. Milyen az, ha valaki olyan akarja megvételre kínálni az új szakácskönyvét, akinél eddig csak odaégett, száraz vagy íztelen ételeket ettünk? Milyen az, ha valaki olyan akar öltözködési tanácsokat adni, akin ízléses és normális ruhát még soha nem láttunk? Ugye, hogy nem működne?
Hogyan érzi magát az az ember, akinek egy olyan keresztény mondja el Krisztus váltságának és az örök életnek örömhírét, akit mosolyogni még sohasem látott, annál inkább zsémbesen morogni vagy keserűen panaszkodni? Ugye, hogy hasonló kategória. Ami ránk van bízva, az a jó hír, az örömhír, és mégis, ha a keresztényekről, keresztény közösségekről beszélnek, nagyon sokszor szürke, komor, morgolódó emberek kerülnek szóba és rugalmatlan, zárt, öröm nélküli gyülekezetek.
Magamról is beszélek. Mint keresztény ember, elvileg az az egyik folyamatos feladatom, hogy az Istentől kapott boldog életről bizonyságot tegyek – és mégis túl kevésszer sugárzik rólam a valódi felszabadult öröm, a nehézségeken is átsütő csendes derű. Túl sokszor vagyok szkeptikus, túl sok bennem a cinizmus, a keserűség. Nem jó ez így.
Karácsonyra készülve az adventi estéken és Szenteste az örömmel foglalkozunk. Az eltűnt öröm nyomába fogunk a Biblia segítségével eredni.

Tovább
Szólj hozzá!

Doboznyi törődés

2017. november 19. 18:30 - Bella Péter

Cipősdoboz akció helybéli rászoruló gyerekek és családok számára

 

ciposdoboz_17_hirmondo.jpg

2016. decemberében spontán módon elindult egy karácsonyi cipősdoboz gyűjtés, akkor még csak ismerősök körében. Az eredmény: Győrújbaráton élő nehezebb körülmények között élő gyermekeknek (csecsemőktől egészen 14 éves korig) juttattunk el ajándékokat a védőnők segítségével. A tapasztalt segítő szándék és jóakarat egész egyszerűen elragadó volt. Ezúton is köszönet egy játéküzletnek, amelyik egészen véletlenül - egy ismerősön keresztül - számos értékes LEGO játékot ajánlott fel.

Idén a tavalyi sikerekből merítve és azt picit átgondolva, a Győrújbaráti-Ménfőcsanaki Református Missziós Gyülekezet felkarolta az adománygyűjtést. Az akciót kiterjesztettük Győrújbaráton túl Ménfőcsanakra is, hogy már két településen élő nehezebb sorsú gyermekek és családjaik számára gyűjtsünk ajándékot (játék, papír-írószer, könyv, kozmetikum) és tartós élelmiszert. Az adományozás célja, hogy helybéliek segítsenek a helybéli gyermekeknek és családoknak, biztosítva azt, hogy az ajándékok a megfelelő, rászoruló családokhoz jusson el.

A listát azokról, akiknek segíthetünk, a Családsegítő Szolgálatok és védőnők állítják össze, a gyűjtésben és a plakátok elhelyezésében segítenek a helyi iskolák, óvodák és bölcsődék.

Az adományokat november 20. és december 10. közötti időszakban várjuk (Ajándék esetén kérjük tüntessék fel a dobozon, hogy hány éves gyermeknek,illetve kislánynak/kisfiúnak küldik).

Gyűjtőpontok:

Győrújbarát - Könyvtár; Óvodák; Családsegítő Szolgálat Irodája (Fő u. 1.); református istentiszteletek vasárnaponként 10 órakor a Civil Házban.

Ménfőcsanak - Andi Nana Családi Bölcsi (Veres Péter u. 87.); református istentiszteletek november 26-án és december 10-én 14:30-kor az evangélikus templomban.

A dobozok leadására a Győrújbaráti Adventi Vásáron december 9-én a Református Gyülekezet Faházában is lehetőség lesz.

Az adományok kiszállításában Győrújbaráton a Győrújbaráti Polgárőr Egyesület, míg Ménfőcsanakon a Győri Család- és Gyerekjóléti Központ helyi munkatársai segítenek.

Köszönjük partnereink segítségét!

Információ: telefon - 96/814-661; email - reformatus.kilato@gmail.com

Köszönettel várjuk felajánlásaikat!

Liptai-Vangyel Eszter szervező és Bella Péter református lelkész

 

Szólj hozzá!

Megrekedve

2017. október 18. 10:34 - Bella Péter

Márk nyomában - 14. rész

 

Olvasmány: Máté 11,1-11
Alapige: Márk 8,11-21 megrekedve_00.jpg

Jézus két felháborodása

Testvérek, amikor arról van szó, hogy Jézus kiűzi az árusokat a templomból, azon meg szoktak hökkenni emberek. Nem illik bele abba a képbe, ami Jézust egy folyamatosan kedélyes és szelíd mesternek láttatja, nem illeszthető bele egy a valóságnál egyszerűbb képbe. Persze Jézus ott, a templom udvarában sem veszítette el a fejét, a keménységének üzenete és célja volt – de talán majd máskor. Hiszen a mai igénkben is meglátjuk Jézus emberi arcát, kétszer is közel engedi hozzánk Márk leírása.
Jézus nem egy szenvtelen arccal felettünk lebegő valaki volt, voltak érzései. Isten volt, de ember is – ez a keresztény hit egyik nagy titka. Meg tudott rendülni, sírt, volt, amikor csalódott de tudott örülni, csodálkozni. Jézusnak voltak érzései és ezt ma is látjuk, egyszer akkor, amikor odalépnek hozzá a farizeusok, egyszer pedig a tanítványok értetlensége hozza méregbe Jézust. Máté és Lukács, amikor ezekről a történésekről beszél, inkább a tartalommal törődik, de Márk kihangsúlyozza Jézus felháborodását, sóhaját, kemény szavait, elkeseredett kérdéseit, a szakasz végén a kérdés szinte villognak, lezáratlanul, megválaszolatlanul.
Ez a két esemény és benne ez a két felháborodás az, ami a mai igehirdetés témáihoz elvezetetett, hisz érdemes elgondolkodni, mi az, am Jézusnál ezt okozza? A közös: a farizeusok és a tanítványok is megrekedtek valahol, ahonnan tovább kell lépniük, hiszen különben nem lesz teljes az Istennel közös jövőjük. Megrekedtek – és ezek a megrekedések nekünk is tanulságul szolgálnak.

Tovább
Szólj hozzá!

Megnyílni egy új életre

2017. szeptember 27. 09:50 - Bella Péter

Márk nyomában - 13. rész

Olvasmány: Márk 8,22-26
Alapige: Márk 7,31-37 erint2.jpg

Márk filmje

Elgondolkodtam azon, hogyha az evangélisták filmrendezők lennének, az evangéliumok pedig filmek, akkor milyenek is lennének? Mátéét én egy nagyszabású, összetett munkaként látom, pénzt és időt nem sajnáló produkcióként, világos történetvezetéssel, ügyes forgatókönyvvel és hatalmas jelenetekkel, szép kameramunkával, rengeteg statisztával. Lukács pontos, aprólékos dokumentarista filmet adna elénk, olyant, amiben a részletek is számítanának, megszólalnának a szemtanúk is, visszaemlékezve mindarra, ami történt. Az ő filmjében sok idő jutna a nehéz sorsú karaktereknek, a messziről érkezőknek, az elveszetetteknek. János filmje szimbólumokkal teli, mély, átvitt jelentésekkel is bíró, többrétegű film lenne, igazi szerzői film, nem annyira a tömegeknek, olyan, amin aztán sokat kell gondolkodni, többször is meg kell nézni, utána kell olvasni.
Márké milyen lenne? Egy nagyon őszinte, minimalista filmet látok magam előtt, amikor Márkot olvasom. Kézikamerával forgatva, nagyon közel hozva az arcokat, az érintéseket, a történéseket. Nincs nagy költségvetés, nincsenek nagyon látványos elemek, de a történet magával rántja az embert, mert nagyon intim, személyes helyzeteket is megmutat. Csak részleteket látunk, mintha ott lennénk, visz magával az, ami történik. Én ilyennek képzelem el.
Márk evangéliuma puritán, lecsupaszított, rövid és rendkívül személyessé teszi azt, ami Jézus és az emberek között történt. Mai igénk jó példája mindennek, egy olyan gyógyítás, ami másik evangéliumban meg sincs írva (az olvasmányként felolvasottal együtt). Saját történet, nagyon bensőséges, érdekes részletekkel. Mivel ilyen, nagyon egyszerűen szeretnék közelíteni hozzá én is. Csak követni szeretném és meg-megállni mellette. Visszanézni a jelenetet és néha megállítani.

Tovább
Szólj hozzá!

Akik határokat léptek át

2017. szeptember 18. 10:43 - Bella Péter

Márk nyomában - 12. rész



Olvasmány: Máté 15,21-28
Alapige: Márk 7,24-30eyes1.jpg

Van egy könyv, nagyon szeretem, már többször hoztam belőle példákat, az a címe, hogy: Meghökkentő kegyelem. Egy amerikai keresztyén író provokatívnak ható, de mindenképpen érdekes és szívet nyitogató stílusban arról beszél, milyen hatalmas is az Isten szeretete, mennyire mindent meghaladó az ő meg nem érdemelt kegyelme. Meghökkentő kegyelem – jó cím. Viszont a mai igénkhez mintha az ellentétét adhatnánk: meghökkentő kegyetlenség.
De miért ezek a kemény mondatok Jézus szájából? Hát miért így fordul az anya felé, aki szenved? Nem ezt szoktuk meg Jézustól! Hogyan is kellene szólnia ennek a történetnek? Jön egy anya, hozza a lányát, sírva leborul elé, Jézus pedig példát mutatva segítséget nyújt. De nem ez történik. Miért teszi ezt Jézus? Miért így teszi?
Egy biztos: ismerve Jézust nem mondhatjuk azt, hogy kegyetlenkedni próbál, nem is vizsgáztatni próbálja ilyen furcsa módon az asszonyt. Annak, amit Jézus tesz, és ahogyan teszi, oka és célja van. Jellé válik ebben a történetben az asszony, Jézus meglátja benne a mélységet, meglátja a lehetőséget és él vele.

Tovább
Szólj hozzá!

A közös asztal csodája

2017. június 24. 17:08 - Bella Péter

Márk nyomában - 11. rész



Olvasmány: Márk 6,33-44
Alapige: Márk 6,39-41

rob-bye-141864.jpg
Mai igénk Jézus egyik legismertebb csodatételét meséli el: hogyan lakott jól ötezer férfi és ki tudja hány ezer nő és gyermek, úgy, hogy emberi képességekhez igazítva lehetetlen volt az ügy. Csoda történt, valami olyan történet, ami lehetetlen, emberileg lehetetlen. Jézuson keresztül újra nyilvánvalóvá válik a teremtő isteni erő – az ételből mindenkinek jut, méghozzá a tanítványok kezén keresztül.
Valóban jól ismert csodatétel ez a történetben. Azonban van ugyanitt még egy csoda, ami nem annyira szembetűnő és én ma azzal szeretnék igazán foglalkozni: hogyan is lesz a Jézus köré gyűlt tömegből igazi közösség.

Tovább
Szólj hozzá!

Kérdések a viharban

2017. május 29. 09:45 - Bella Péter

Márk nyomában - 10. rész



Olvasmány: Zsoltárok 4

Alapige: Márk 4,35-41

pexels-photo-26351.jpg

Viharban ismerszik meg…

Van egy jól ismert közmondás, így hangzik: bajban ismerszik meg a barát! Arról szól, hogy igazán akkor lehet határvonalat húzni a valódi és az érdekből mellénk álló barátok közé, ha nagy a gond, ha áldozatot kell hozni, ha szenvedni kell, a nyugodt helyzetekben könnyű megjátszani a barátságot. A nehéz idők, a válságok biztosan megmutatják a valódi kapcsolatokat.
Kölcsön veszem ezt a közmondást és kicsit alakítok rajta, kétféleképpen is, hogy a mai igénkhez illeszkedni tudjon. Először is: viharban ismeszik meg a hívő. Másodszor: viharban ismerszik meg a megváltó. A történetünkben felsejlik valami ebből. A szélsőséges helyzetekben, amikor veszélybe jutunk, amikor féltjük az életünket – na akkor sok minden kiderül.
Mai történetünk egy megszokott rutin utazással indul a Galileai tavon, nincs benne semmi különös, a profi hajós halászok tudják prezentálni, aztán minden elromlik. A viharban, amikor a szél és a hullámok mindent felül írnak, megmutatja magát, mennyire nincsenek még készen a tanítványok és Jézus is megmutatja magát, hogy a szelíd vándortanítóban valóban isteni erő lakozik.
Márk tehetséges író, ez itt is látszik. Három kérdés hangzik el (az egyik két részletben), három kérdés, amikre nem hangzik el válasz. Nem véletlenül. Márk azt akarta, hogy az evangélium olvasói maguk adják meg hozzá a válaszokat. Ma ezt a három kérdést én is felteszem, hogy találjunk hozzá megfelelő feleletet.

Tovább
Szólj hozzá!

A magától növekedő vetés

2017. április 29. 20:40 - Bella Péter

Márk nyomában - 9. rész



Olvasmány: Márk 4,1-20
Alapige: Márk 4,26-29

food-sunset-love-field.jpg
A növény növekedése és én

Amikor kisgyerek voltam, sok nyarat töltöttem el nagymamámmal a városhoz közeli, nagyon szép fekvésű, domboldali telkén, az azon lévő kis házban. Befeléforduló, könyvmoly kisfiúként szerettem egyedül fantáziavilágokat építeni fel vagy a növényeket, állatokat vizsgáltam. Fogtam békát, gyíkokat, tücsköt, bogarat – sok kalandom volt. De voltak titkok is. Talán öt-hat éves voltam, amikor végére akartam járni egy dolognak. Ahogy naponta jártunk ki, minden érkezésnél döbbenettel tapasztaltam, hogy mennyit nőtt egy-egy virág vagy zöldség, mióta nem láttam, de sokszor a reggel és a délutáni indulás között is! Elhatároztam, hogy rajtakapom a növekedést! Berendezkedtem, leültem valami virág mellé és figyeltem, meredezett a szemem, mozdulatlanul, koncentrálva, persze nem sikerült elkapnom a növekedést, ugyanolyannak tűnt, a szemem elfáradt, a lábam elzsibbadt, hagytam az egészet. Aztán induláskor csalódottan tapasztaltam, hogy megint nőtt egy centit.
Ez a történet jutott eszembe a mai példázatunkról, amit „A magától növő vetés” címmel szoktak illetni. Az Isten országáról szól, Isten bennünk és közöttünk végbemenő dolgairól, tetteiről, növekedéséről és bővüléséről és arról, hogy sokszor csak utólag veszem észre, amikor lép egy szintet, valami nagy dolog történik. Hogy sokszor tőlem teljesen függetlenül, követhetetlenül történnek az események még az életemben, még a közösségemben is. Hogy sokszor nem tudom rajtakapni Istent.
Sok a titok és sok van, ami tőlünk független, közben része vagyok én is, feladattal és lehetőségekkel. Vetek magot de aztán a növekedéskor nem én rakom egymásra sejteket – mint a példázatbeli földműves, csak a fázisokat látom, a különböző állomásokat.

Tovább
Szólj hozzá!

Helyettünk és értünk

2017. április 24. 16:27 - Bella Péter

Nagypénteki igemeditáció

pexels-photo-340901.jpg

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat! Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind! Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége. Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

Zsoltárok 22

Több száz évvel Nagypéntek előtt, több száz évvel a Golgota előtt született ez a zsoltár. És mégis, mintha Jézust hallanánk, mintha ő szólna hozzánk. És ez nem véletlen.

Tovább
Szólj hozzá!