Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.
Zsoltárok 142,3
Biztos ismered azt, amikor gyűlik, amikor már belülről feszít, tudod, mindenkivel van az úgy. Stressz, nyomás, belső elvárások, küldő elvárások, felső elvárások, oldalsó elvárások (férj, feleség), plusz a kudarcok, a be nem jött tervek, naptár, skype, email-ek, határidők, kitolt határidők, elmaradások. Na, ehhez adjuk hozzá a tévedéseket meg a tudatos gáncsokat, amiket elszenvedünk. És még az ostobaságaink, meggondolatlan mondatok, félrement tettek, na ebből aztán feszültség lesz, zavar, zűr, vissza is üt rád. Ugye? Ez így eltelít, telítődsz. Mert nem tudod kiadni, nem tudod kipörgetni, nincs szelep, pihenés, vagy nem elég az relax, ami jut, a megszokott rituálék sem jönnek be, meg aztán van tűrésküszöb is. A járványhelyzetről meg "maradjotthon"-ról most nem is beszélek. Szóval telítődsz, jobban, mint bírnád, hiába hazudsz magadnak, hogy van hely, pedig nincs, és belülről feszít. Innentől habitus meg temperamentum kérdése. Belefulladsz vagy robbansz. Egyik se jó, mindkettő rossz, neked is, meg azoknak, akik ott vannak körülötted. A fulladásnál hervadnak ők is, nem is értik, mi van, ez van túl hosszan, addig, míg össze nem esel. Ha egyáltalán ott vannak még veled, ha egyáltalán te ott vagy még velük. A másiknál, a robbanásnál meg a repeszek fájnak másnak, nem csak annak, aki robban. Az gyors, az ilyen robbanás és rettentő nehéz felállni onnan. Szóval egyik sem jó. Te csak telítődsz azzal a sok keserű, sötét, fonnyasztó feszültséggel és valahol ennek ki kell jönni és nem lesz jó vége, se így, se úgy. Biztos ismered. Én ismerem, bevallom, miért tagadnám, én az a fulladós vagyok, sajnos jó vagyok légszomjban.
De van itt még valami, az a jó, hogy a Biblia egy őszinte könyv, benne a zsoltárok különösen is. A százötven zsoltárt ismerni, használni amúgy is egy plusz egyetemi diplomával ér fel. Ott van benne ez is, hogy nem csak a fulladás, meg nem csak a robbanás van. Ki is lehet önteni, nem akárhová, hanem Isten elé. Nem csepegtetni, szemérmességből, nem eltagadni, valami félreértett vallásos szorongásból, hanem kiönteni. Ahogy kiöntöd a felmosás után a vödörből a vizet, ahogy kilögybölöd a zaccos kávévéget, ahogy kiöblíted a túlázott filteres teát. Isten elé, mindent. Az öntést azt nem válogatod, mert nem tudod, képtelen vagy irányítani, elengeded, nincs kontroll, az ilyen őszinte dolog, fröccsen, zubog. Na, így kell ilyenkor imádkozni.
Így kell ilyenkor imádkozni. Vedd szó szerint. Vagy így, vagy sehogy. Vagy így, vagy nem megy. Így kell ilyenkor imádkozni. Mert így már tud veled kezdeni valamit az Isten. Ami rossz, nincs elhazudva, te üres vagy, jöhet végre a következő lépés. És életben maradsz.
Bella Péter
