Sokorói-dombság Reformátusai

Felfelé nyitva - április 30.

2020. április 30. 07:00 - Bella Péter

Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?
Márk 4,35-41

Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt.
Ahogy Jézus alszik a viharral küzdő, hánykolódó hajóban, az prédikál.
Beszél a valódi bizalomról. Jézus tudta, hogy az Atya kezében van, hogy vigyáz rá, óvja őt, bármi is történik. Ha ő vele, akkor ki ellene? És ez nem csak szlogen volt Jézus névjegykártyáján, hanem valóság, ezt meséli el az az alvás.
Jézus álma beszél a helyi értékekről. Isten > vihar, hullám < Isten. Akárhogy ropognak a deszkák, zubog befele a víz, táncol a hajótest, Isten nagyobb. Isten mindig nagyobb, Deus Semper Maior.
Ahogy Jézus alszik, az prédikál arról, hogy amíg nem végezte al a dolgát, amíg nem történt meg az, ami miatt itt van a Földön, addig nem lehet vége az életének. Mert nem a katasztrófák jelölik ki a határokat, hanem a mindenség Ura.
Jézus alszik, és ez az alvás, ott a vihar közepén azt mondja el, hogy nem csak beszél a gondviselésről, hanem éli.

baby-in-yellow-hooded-jacket-sleeping-beside-book-2992878.jpg

Ebben a világban nagy szükség van jól alvó keresztényekre.
Olyan keresztényekre, akik megtanulnak bízni Istenben és a bizalomra rá is mernek támaszkodni, még viharok idején is. Viharok idején különösen.
Olyan emberekre, akik jól mérik fel, mi mekkora. Nem becsülnek le semmit, de nem is értékelnek felül semmit, legfőképpen félelmükben. Olyanokra, akik tudják, hogy nincs nagyobb az élő Istennél.
Olyan tanítványokra van szükség, akik tudják, hogy életük és haláluk is az Úr kezében van. Hogy a határok húzója bárhol és bármiben a határtalan Isten.
Szükség van jól alvó keresztényekre, akik nem csak beszélnek a gondviselésről, de élik is azt.

Bella Péter

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr2215648896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.