Sokorói-dombság Reformátusai

Felfelé nyitva - március 27.

2020. március 27. 07:00 - Bella Péter

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.
Máté 6,33

nik-shuliahin-bunwp1bl0nc-unsplash.jpg

Kiszámíthatatlan az egész. Ma erről beszélgettünk a feleségemmel, hogy mennyire kiszámíthatatlan ez az egész járvány és ami következik belőle, hogy mennyire nem lehet tudni, mi lesz. Nem tudunk felkészülni. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, a jövő hét, a jövő hónap. És nem csak mi nem tudjuk irányítani azt, ami következik, mi egyszerű emberek, de azok sem, akiknek hatalmuk van, akik a világ vezetői. Egyformán tárjuk szét a kezünket, ha a holnapról kérdeznek. Ez a tehetetlenség leleplez minket. Egy illúzióval megint kevesebb, nem, a modern embernek a maga tudásával és technológiájával sincs a kezében minden, hiába gondoltuk, hiába dőltünk hátra.

Ezzel együtt nekem Jézus szavai így kapnak egy újabb árnyalatot. Nincs a kezemben a holnap, sőt, most a világnak sincs a kezében a holnap, csak valószínűség, számítások, lehetséges forgatókönyvek vannak. Bevallom, aggódok elég rendesen. És ebbe az aggódásba kiált bele Jézus mondata: "Ember, nézz körül, hogy most mi a helyzet, a mával foglalkozz." A mára van hatásom, a mai nap is épp elég kihívást rejt, a zűrzavar, az óvatosság, a monotonitás, vagy az, hogyan is oldjam meg távolról azt, amit évek óta személyesen szoktam. Ehhez kell az energia, meg azokhoz az emberekhez, akik egy légtérben maradtak velem vagy akiket fel kell hívnom, akikre rá kell írnom.

"Jött egy vírus, és kicsavarta a kezemből a holnapot és a holnaputánt" - gondolom először. Aztán beleolvasok a Bibliába és megértem. "Nem is volt a kezemben a holnapom, a vírus pedig nem csavart ki semmit. Ráadásul én is, és a vírus is Isten kezében vagyunk. Onnan meg semmit sem lehet kicsavarni." A holnapot legfeljebb elkérni tudom és nem COVID-19-től hanem Jézus Krisztustól. A ma viszont az enyém, meg kell tennem, ami szükséges - és azt sem egyedül.

Ja igen, még valami. A mondatok, ami a fentit megelőzik, amik hozzá tartoznak, legalább ilyen fontosak: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek."

Bella Péter

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr2815561224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.