Sokorói-dombság Reformátusai

Felfelé nyitva - március 26.

2020. március 26. 07:00 - Bella Violetta

Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. Jónás ekkor a hal gyomrában Istenéhez, az Úrhoz imádkozott, és ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Én már azt gondoltam, hogy eltaszítottál magadtól, és nem láthatom többé szent templomodat. Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld. De te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás!

Gyermekágyi időszak végén ért engem az otthonmaradási kényszer, ezért már két hónapja a világot jobbára ezek a falak jelentik. Van ebben a helyzetben sok öröm, néhány kellemetlen apróság - mint az ember elszabaduló frizurája - de az első dolog, ami zavar, ami nehéz, az a szétfolyó idő.


estee-janssens-zni0zgb3bkq-unsplash.jpgEddig ugyanis lebegtek a szemem előtt dátumok: családi ünnepek és a hozzájuk kapcsolódó találkozások - ezek ugye most meghiúsulnak. Vártam, hogy a gyülekezet virágvasárnap birtokba veszi az új gyülekezeti központot - no ez is átalakult. Most semmi nincs a naptárban, amiről biztosan állíthatnánk, hogy addigra már rendben leszünk. Nem tudjuk, milyen hosszú a centi, amit vágni kell. Csak folyik az idő, csak múlik és ezt se észlelném, ha nem ismétlődnének pelenkázások és evések. És ahogy a jövőből eltűntek a várható dolgok, hirtelen a napok jelentősége is elmúlt, ezért el is kezdtem keverni őket: küldtem a kukát kihúzni a férjem kedd helyett pénteken... Teljes időzavar.

Eszembe jutott Jónás a maga beszűkült helyzetében, vajon mennyi időnek érezte azt a három napot...? Biztos jóval hosszabbnak, és azt sem tudhatta, hogy egyáltalán lesz menekülés. Ahogy a tanítványok sem tudhatták nagypéntek után, csak ott voltak, benne a helyzetben és nem tudták, lesz-e megoldás és ha igen, akkor mikor, és milyen. Az egyetlen támaszuk az lehetett, amilyennek addig Istent megismerték. 

Istent ismerve mégiscsak van mit várnunk. Dátumot nem tudok. De szabadítást várunk. 

jon-tyson-xmmsdtigsfo-unsplash.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr9615558164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.