Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár szült Ábrahámnak, ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálóleányt és a fiát, mert nem örökölhet együtt egy szolgálóleány fia az én fiammal, Izsákkal! Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt. De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne bánkódj a fiú és a szolgálóleányod miatt! Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni. De a szolgálóleány fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik. Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában. Amikor kifogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá, maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.  De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik!  Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle!  És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.  Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett.

1Mózes 21, 9-19

Sokat gondolkodom rajta, hogy Hágár mennyire áldozat, mennyire bűnrészes. Lehetett ebben a korban és kultúrában egyáltalán különvéleménye, vagy esélytelen volt a többiek ötletével szemben? Emelhetett szót magáért, vagy némán tűrt? Az ő élete változik meg a leginkább a többiek elhatározására, hogy gyermek kell, és még a motivációjuk sem épp kikezdhetetlen: az Isten iránti türelmetlenség. Mennyire háboroghatott a lelke, hogy ezek után kinn találja magát a semmi közepén ő, aki az örököst szülte. Úgy remélte, az ő gyermeke lesz a kiválasztott, aztán mégiscsak egy hiba? Isten tervének egy mellékterméke? Vajon inkább a többiek felé van benne vád vagy saját maga felé? Vagy haragszik Istenre, aki nem elégedett meg az ő fiával örökös gyanánt? Abban biztos vagyok, hogy félt. Sőt, már a félelmen is túljutott, feladta. Már nem kérdés számára, hogy meghalnak-e a kietlen pusztában, hanem csak az, hogy mennyire törik össze a szíve, még mielőtt a fizikuma feladná.

Vannak, akik most távol szorultak a szeretteiktől. Vagy esélyes, hogy elveszítik a munkájukat, megélhetésüket. Akik hirtelen a kietlenben találják magukat. Mondjuk a karanténban: akár nem is csak otthon, hanem a kórházban, ahol semmi sem komfortos, barátságos és talán még kézzelfoghatóbb a súlya a járványhelyzetnek, az élet-halál kérdésnek. Talán te is épp azt éled át, hogy a kietlenben vagy, nem látod, hogyan tovább.

Van-e benned vád, harag? Ki a hibás? A többiek? Kína meg Olaszország, hogy hagyta elharapózni? A nyugdíjas, akit nem tudunk rávenni a nem kimenésre? A kormány? Az orvosok? Az Isten, aki ezt hagyja? Te magad? Bűnrészes vagy vagy csak áldozat?

Van-e benned félelem? Félelem magadért? Félelem a tieidért? Félelem a munkádért? Félelem, hogy az életed nem folyhat úgy tovább, ahogyan megszoktad…?

Van-e benned lemondás? Hogy ugyan, már mindegy....

Hívő neveltetéssel néha túl hamar, néha még a belátás és felismerés előtt lemoderáljuk ezeket a negatív érzelmeket. Segít pedig az önismeretben, sőt a hatástalanításban is, ha felismerjük magunkban ezeket.

De (!) akármi is mozog Hágárban, akár bűnös, bűnrészes, akár áldozat, még az emberi hibák által maga alá temetve sem feledkezik meg róla Isten. Kiemeli őt az érzelmei sötét tengere alól. Megnyitja ezt a beszűkült helyzetet, és kiderül, nem is annyira a helyzet volt szűkös, mint amennyire Hágár látása szűkült be. Közel ugyanis a segítség, a víz, az élet. Hágár gondoskodást nyer. Halál helyett életet. Céltalanság helyett célt. Kilátástalanság helyett ígéretet. Pedig nem, nem lesz a választott nép életében főszereplő sem ő, sem a  fia. Milyen biztató hogy Isten még a terve mellékszálának, epizódszereplőjének is ennyi figyelmet szentel! Biztasson ez!

Isten kiválasztottja vagy, terve és célja van veled. Téged is kibányász az érzelmeid alól, akármi is temetett maga alá és új látást ad. Nem maradsz a kietlenben! Ha kell, a körülményeiden formál, ha kell, akkor te magadon. 

Bella Violetta