Sokorói-dombság Reformátusai

Kis dolgok, nagy szeretettel

2019. december 24. 20:22 - Bella Péter

Szenteste - 2019.

Alapige: Lukács 2,1-20 és 1János 3,18-23

close-up-photography-of-lighted-candles-722653.jpgEgy dal utóélete

Az elmúlt hónapokban nagyon fontos lett egy dal, egy kortárs keresztény templomi énekről van szó. Már a születése izgalmas: pár éve egy hétre egy New York-i protestáns templomban összegyűlt néhány teológus, lelkész, komolyzenész és nem a fő sodorhoz tartozó független zenész. Volt egy témájuk: szolgálatra hívó és indító istentisztelethez új dalokat szerezni és fel is venni az egy hét alatt. Az egyik dalnak a címe magyarra fordítva ennyi: Kis dolgok nagy szeretettel. A dal az egymáshoz való odafordulásról, a rászorultak szabad segítéséről szól, arról, amit mindenki meg tud tenni: kis dolgokról, amik mögött nagy szeretet van, ugyanis Jézus ezt kérte tőlünk.
A dal és főleg a címe nem eresztett, újra és újra visszatértem hozzá, mert valami nagyon lényegesre világít rá. Arról beszél, aminek a kereszténységnek valójában lennie kellene. És most idehozom a közösség elé mindazt, amire eddig ráébredtem. Fogadjátok szeretettel továbbgondolásra, egy kis prédikáció nagy szeretettel.

Nagy dolgok, kis szeretettel – tervek, vágyak és kudarcok

Legelőször is megfordítanám: „kis dolgokat tenni, nagy szeretettel” helyett „nagy dolgokat, kis szeretettel”. Nagy dolgok, kis szeretettel vagy éppen szeretet nélkül – és meg is érkezünk a kudarcainkhoz, ahhoz, ami nem működik.
Mert nagyon akarunk. És jót akarunk, nagyot akarunk, nem vagyunk gazemberek, nem vagyunk gonoszok. Érthető is, nagyok a problémák: közöttünk, bennünk, de a társadalomban, a világban is. Személyes kapcsolati válságainktól az újratermelődő politikai acsarkodásokon át a bolygónk tönkretételéig: elég nehéz csomagot cipelünk.
És nekigyürkőzünk, túl akarunk nőni a korábbi kísérleteken, készülünk, tervezünk, sziklákat mozgatunk meg és nem megy, nem működik, nem jutunk előbbre. Újraindítani egy házasságot, újrahangolni egy családot, kibékíteni két egymással harcoló embert, fellendíteni egy céget, megmenteni egy közösséget, jövőt adni egy településnek és még sorolhatnám. Odacsapunk az asztalra vagy kialakítjuk a lehetséges stratégiákat. Érvelünk vagy a háttérben ügyködünk. Magányos hősök vagyunk, esetleg mártírok vagy csapatot építünk. De nagyon ritkán sikerül úgy igazán, általában nem. Mert valami hiányzik vagy túl kevés: a szeretet mindezek mögött – vagy mindezek helyett.
Az egyháznak is ez baja, a gyülekezeteinknek is. Hatni akarunk a társadalomra, nagy kérdéseket teszünk fel és még nagyobb válaszaink vannak. Szeretnénk hirdetni az evangéliumot, mindenkinek mindenhol. Nagy dolgok, nagy tervek, nagy célok, nagy vágyak – és közben kevés a szeretet. Közben elfogy a szeretet.
Karácsony is ideillik, az ahogy ünneplünk. Nagy ünnepet akarunk, nagyon akarunk ünnepelni, szépen, színesen, tisztán és tökéletesen, hatalmas előkészületekkel, kiteszünk magunkért, mert nagyok a célok, a vágyak, hogy soha ne felejtsük el, hogy egyszerre látszódjon messzire is és legyen meghitt. Csak a szeretetünk hullik ki a decemberi napok során, mint liszt a lyukas zacskóból, míg hazasétálok a boltból. És persze hogy szétesik, hogy meggyengül minden.
Jó lenne másként. Isten halkan és szelíden üzen, és most továbbadom, ezen gondolkodok hetek óta: fordítsd meg, rossz a kiindulás. Kis dolgokat tegyél, de nagy szeretettel.

pro-church-media-mgour1wxamg-unsplash.jpgNagy dolog, nagy szeretettel – Jézus

Mielőtt azonban erre ráfordulnék, egy kis kitérő, ami egyben a megalapozása is annak, hogy egyáltalán tudunk mást is tenni, hogy lehet másként. És ezért is hozom ide Szenteste, mert ez az este rámutat az esélyünkre.
Isten tett egy nagy dolgot, nagy szeretettel. Emberré lett. Egy mindent befolyásoló nagy dolog történt, mindennél nagyobb szeretetből.
Ez a tény olyan, mint amikor végre nagy fáradtan odaérkezünk az uszoda falához, megkapaszkodunk a fémrúdba és fellendítjük magunkat és kikászálódunk. Az eddig félreértett, elkerült, vagy csak megsejtett Isten megkerülhetetlenné tette magát és az üzenetét is nagyon konkréttá. Van mibe kapaszkodni és lendületet venni, ezért is jött Jézus, aki olyan, mint a szárazföld a vízhez képest.
De maga Jézus a minta, ő, aki nagyokat tett, nagy szeretettel. De mégis, mást érzünk, ha az evangéliumokat olvassuk, természetes és magától értetődő, az, ahogy Jézus jelen van és közben gyógyult körülötte minden. Jézus párbeszédeiben, odafordulásában, gyógyításaiban és tanításaiban rengeteg figyelmesség, érzékenység volt. Ismerte, aki előtte állt és a legapróbb részletek sem kerülték el a figyelmét.
Ő így fordul felénk és ez adja az alapot. A legnagyobbat megtette: szeretetével, áldozatával, irgalmával és hogy tudott legelsőként a legutolsóvá válni, megfordította a világ irányát, visszaadta nekünk az elvesztett lehetőséget.
És adott még valamit. Feladatot, hogy őt követve valóban változtassunk a világon, csatlakozzunk hozzá.
Szeressétek egymást, arról ismerjenek meg titeket. Ezt üzeni János evangéliumában. Ez parancs, tettekkel és igazsággal – erősíti meg János a levelében. A szeretet mintája ő, aki egy ismeretlen kis város, egyik házában, messze nem a legideálisabb körülmények között született. Isten válasza minden elrontott dologra egy újszülött volt. Akiből a világ ura lett. De máshogy, mint gondoltuk. A szeretet nem a messzire látszó pompa, hanem az ölbe vehető kisbaba. Az, akihez oda kell hajolni, akihez közel kell menni. És tisztába tenni, enni adni, ringatni. Ezek a világtörténelem szempontjából kis dolgok – és mégis a legnagyobb. Közel kell hozzá hajolni, hogy észrevegyük.


Kis dolgok, nagy szeretettel – ezt jelenti kereszténynek lenni

Térjünk vissza a dal címéhez: „Kis dolgok, nagy szeretettel”. A világ folyását a golgotai kereszt és a húsvéti nyitott sír már célra állította, megváltoztatta. Nekünk tényleg nem kell megváltani a világot. Nekünk a mi részünket kell megtenni.
Vannak például kis szavaink, nagy szeretettel. Persze, vannak emberek, akiknek nagyobb küldetés jutott, ők nagy beszédeket mondanak. Martin Luther King Istentől kapott feladata volt a polgárjogi harc, nagy beszédének kezdetét jól ismerjük: „Van egy álmom...” Nekünk nem nagy beszédeket kell tartani. De ki kell mondani azt, ami miénk. Ezek kis szavak, átlagos mondatok azoknak, akik hallótávolságban vannak. „Köszönöm...” „Szeretlek...” „Bocsáss meg...” „Nagyra értékelem...” „Segíthetek?” „Segítenél?” „Fontos vagy...” „Büszke vagyok rád...” és még sorolhatnánk. De túl sokszor nem mondjuk. Vagy nem jól mondjuk. Mondjuk ki őket azoknak, akik felé ki kell, de nagy szeretettel mondjuk.
Vannak a világtörténelem szempontjából kis tettek, amik viszont egy ember élettörténetében nagy szerepet kapnak. Nem tűnnek nagy problémának. Egy vállveregetés. Egy ajtónyitás. Egy látogatás. Hallgatás valaki mellett ülve. Jézus a Máté evangéliumának 25. részében elmond egy példázatot egy nagy ítéletről, arról, hogy Istennek mi a „check list”-je, ha ránk néz. „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” Egy pohár vizet nyújtani, ruhát összehajtani és odaadni, elmenni és meglátogatni. „Eggyel a legkisebbek közül...” De szeretettel. Hány ilyen tett marad bennünk különböző okokból? Haragból, gyávaságból, fáradtságból. Vagy előítéletek, ideigvaló különbségek miatt, büszkeségből. Vagy mert leértékeljük magunkat, esetleg magukat ezeket a tetteket értékeljük le? Az a baj, hogy nem teszi meg más. Töltsük meg szeretettel, hatalmas következményei lesznek. Tegyük meg azokkal, akik elérhető távolságban vannak.
Kis dolgok, nagy szeretettel. Mindenkinek a maga helyén. Elindulva Isten szeretetétől, merítve onnan, elmondani és megtenni azt, amit csak mi tudunk. Csak én tudok.


Karácsonyi feladat

Kezdjük el ma. És ne nagy ünnep kis szeretettel legyen ez a mostani karácsony. Fordítsuk meg: kis ünnep, azaz, lehet, hogy tökéletlen, félkész a körítés, de nagy szeretettel telített.
Azok felé forduljunk, akikkel körülüljük az asztalt. Kezdjük el ma, kezdjük el velük. A kis dolgokat, a kis szavakat, amiket ki kellett volna már mondani, az érintéseket, öleléseket, amik elmaradtak. Kezdjük el.
Tegyük meg azok felé, akikbe belebotlunk. Vagy, akik a segítségünkre szorulnak. Tegyünk egy gesztust azok felé, akik nem szeretnek minket.
Az ünnep soha nem magáért van. Az ünnep erőgyűjtés és egyben védett időszak a gyakorlásra. Mert a kis dolgokat, nagy szeretettel a hétköznapokban is folytatni kell. Erre hív és erre küld az az Úr, aki a legnagyobbat tette karácsonykor, a legnagyobb szeretettel. Legyünk hozzá méltók. Legyünk így keresztények. Kis dolgok, nagy szeretettel. Hajrá! Ámen.

Bella Péter
Győrújbarát, 2019. december 24.

És maga a dal:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr3415365094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.