Sokorói-dombság Reformátusai

"Boldogok, akik békét teremtenek..."

2019. június 13. 16:56 - Bella Péter

Tíz bátorító ige - 7. rész


Olvasmány: Efezus 4,1-6                                                    

Alapige: "Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek." Máté 5,9

blur-charity-collaboration-1493374.jpg

Kik a boldogok…

Az egyik boldogmondást hoztam mára. Jézus mondatai a boldogságról, a hegyi beszéd része ez a pár mondat. Fontos sorok, mert fontos a téma is. Hisz ki az közülünk, aki nem akar boldog lenni? Ki az, aki ezt elengedné? Jézus tudta jól, mi zajlik az ember szívében, gondolataiban.
Jézus nem arról beszél, hogy mi kell ahhoz, hogy feldobott legyél. Nem arról beszél, hogy mi teszi kellemessé az életet. A boldog emberi állapothoz ad instrukciókat. Szeretem a boldogmondásokat, mert meglepetéseket okoznak. Jézus máshonnan közelít, mint azt várnánk. Meglep, ha az ember értőn és odafigyelve olvassa, felkapja a fejét. Boldogok a sírók? Az irgalmasok? Nem a nevetők a boldogok, nem a dúsgazdagok, nem a sikeresek, a törtetők?
Érdemes elgondolkodni, hogy vajon mi lenne a bulvársajtó nyolc boldogsága? Mi lenne a motivációs trénerek nyolc boldogsága? A politikum nyolc boldogsága? A gazdasági elit nyolc boldogsága? Hogy mi az emberi vágyakozás nyolc boldogsága? Mindezekkel az a baj, hogy olyanok lennének, mint egy lakatlan szigeten, a velünk együtt kisodródott hajóroncsokból összetákolt kunyhó, ideig-óráig ad védelmet, de a nagyobb igénybevételt nem tudna kibírni és nem is kényelmes, hisz az építőanyag sem megfelelő, sem az építőnek nincs sok tudása. Jézusnak van rendes építőanyaga és tudja is, hogyan lehet megfelelő házat építeni. A boldogmondások a stabil, nehézségeket is kibíró, mélyen gyökerező és körülményektől független boldogságot adják elénk. Ezekből ma egyről fogunk beszélni.

battle-board-game-chance-59197.jpgNem háborúzni is eredmény, de nem elég

„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” – mondja Jézus. De mielőtt foglalkoznánk ezzel a mondattal, lépjünk egyet vissza. Szerintem abban egyet értünk, hogy nem csak a béketeremtés siker, de már az is, ha nem háborúzunk.
Nem háborúzni is eredmény. Már ahhoz hatalmas erőfeszítésekre van szükségünk, hogy felszámoljuk a kis különbejáratú háborúinkat. Észre sem vesszük, de rengeteg frontot nyitunk életünk során. Nem háborúnak hívjuk. Hanem haragnak, meg sértődésnek, esetleg dacnak. Frontokat nyitunk ott, ahol bántanak minket, visszaadjuk vagy tüskés páncélt növesztünk. Hadműveleteink vannak bőven: előre eltervezett metsző sértések, hirtelen lecsapó mondat-bombáink, manipulatív játszmáink, duzzogások és puffogások. Vagy kivonulás, de nem a béke miatt, hanem sértettségből, otthagyva mindent megoldatlanul. Ha ezekből vissza tudunk jönni, ezeket fel tudjuk számolni, azaz nem tesszük őket, már eredmény!
És akkor még nem is beszéltünk a közösségeinkben zajló harci cselekményekről! Csaták a családban, hadjáratok a munkahelyen, párbajok a baráti körben, a településen, pártoskodások, alattomos fúrások mindenfele. Hát nem eredmény, amikor azt tudom mondani, hogy én ezekből kimaradok? Hogy nem teszek hozzá a családi viszályokhoz, visszavonulva azoktól? Hogy a munkahelyen csendben teszem a dolgom, míg kivégzik egymást a többiek? Nem eredmény? De, az.

A baj az, hogy nem elég. Jézusnál nem. Nagy győzelmek ezek, de nem ez a dolgunk. Ettől nem lesz boldogságunk. Még csak félig oldottuk meg a leckét. Nem azt olvassuk, hogy „Boldogok, akik kimaradnak a világ csetepatéiból…”, hanem „Boldogok, akik békét teremtenek…” Az eredeti szó azt jelenti: békecsinálók. Akik tesznek a békéért.
Tévedés, amikor azt gondoljuk, hogy elég a keresztyén embernek kivonulni, elfordulni. Hiba, amikor ráhagyjuk a világra, hogy háborúzzon, én már nem vagyok a része, hisz hívő vagyok. De sokszor gondoljuk ezt. Mert egyszerűbb félrenézni. Gyökössy Endre azt írja, hogy ha Jézus csak a belső boldogság megtalálását akarta volna, ha visszavonuló, saját magukat védő és őrző követőket, akkor az első hat boldogságnál megállt volna. Az utolsó kettő arról szól, hogy ki is kell lépni. Hogy dolgunk van.

Nem cselekedni a rosszat nem elég, tenni kell a jót. Nem gyűlölni nem elég, szeretni kell. Nem rombolni nem elég, építeni kell. Nem háborúzni nem elég. Tenni kell a békéért.


Békét háborúban lehet teremteni

Én nagyon tisztelem a békefenntartó katonák szolgálatát. Az ENSZ kéksisakosai saját országuktól távol más népek konfliktusai közepén tesznek azért, hogy békefolyamatok indulhassanak el, vagy hogy nagyobb sikerrel érjenek célhoz. Veszélyes és nemes feladat. Viszont van itt valami. Győrújbaráton nem leszek békefenntartó katona 2019-ben, de ha mondjuk Krakkóba vagy Salzburgba vagy Madridba vezényelnek, ott sem. Miért? Mert ott nincs háború. Békefenntartó Szíriában, Kongóban vagy Irakban lehetek. Ott van dolog. Békét háborúban kell teremteni.

Miért mondom mindezt? Ha Jézus azt mondja, hogy béketeremtőknek kell lennünk, akkor ott kell lennünk az emberi konfliktusok zónájában. Nem húzódhatunk vissza, nem vonulhatunk ki. Békét ott lehet teremteni, ahol háború van. A keresztyénekre igenis szükség van a mindennapok háborús zónáiban. Dolgunk van, maradnunk kell, vállalnunk kell.

Ez egyáltalán nem könnyű. Nemrégiben beszéltem valakivel, aki a családjában az egyetlen nyugodt életet élő, nem konfliktusos ember, de a testvérei és szülei között folyamatosak az összetűzések. Ez az ember elmondta nekem, hogy mennyire fáradt már. Hogy mennyire nehéz közvetíteni az indulatos családtagjai között, milyen sokszor sérül ő is, milyen fájdalmas látni és hallani őket. Nagyon nehéz. Békét teremteni nehéz. Mert a repeszek érnek bennünket is. Halnak meg békefenntartó katonák is, eltévedt golyóktól vagy félreértések miatt.
Nem könnyű ott maradni a háborús helyzetben, a konfliktusok között. De ott kell maradnunk, úgy, hogy közben nem leszünk háborús felek. A békefenntartó katonák azért tudnak segíteni mert nem részei a válságnak, de vannak eszközeik. Az első, hogy meg kell tanulnunk nem részévé válni a konfliktusnak. Nem ragadhat át ránk a hadiállapot, a gyűlöletkeltés. Ott maradunk, fröccsenhet ránk sár, de belül tisztának kell maradnunk. Az nem békefenntartó, aki beáll az egyik félhez és az oldalán harcol, az zsoldos. Ezek a háborúk nem a mi háborúink, de ott kell maradni.
Vannak eszközeink, amik segítenek megoldani a békétlenségeket. Jézustól tanuljuk. Szelídnek lenni ott, ahol mindenki dühöng. A szelídség nem gyengeség. A szelídség határozott, az az ember szelíd, aki féken tartja a saját erejét, aki tud engedni, mert tudja, hogy nem lesz kevesebb. Aztán a hívő ember, ha Jézust követi, képes lesz a lényegre koncentrálni és erről tud beszélni is. Hány konfliktus szól piti, kisstílű dolgokról? A hívő ember nagyobb egészet lát és komolyabb célokat tart szem előtt. Tudja, hogy a pártoskodás csak gyengít. A hívő ember gyakorolja a megbocsátást és meg is tudja tanítani. A hívő embernek szeretnie kell. Nem csak azt, aki szimpatikus. A Jézust követő ember Jézus követe lesz a konfliktusban, őt viszi be.
Az eredmény pedig erőt ad. Aki vett már részt békítésben, aki részese volt egy közösség meggyógyulásának, aki felülemelkedve saját sérelmein megbocsátásával elkezdett már valamit, aki tett két gyülekezet béküléséért, vagy felekezeti megosztottság gyógyításáért, az tudja. Hogy itt tényleg öröm van. Boldogság van. Hosszú távon és valóban.

bible-black-and-white-charity-159935.jpg Jézus társai

De van itt még valami. Mit ért az alatt Jézus, hogy akik békét teremtenek, „azok Isten fiainak mondatnak.”? De hát Isten gyermeke vagyok, Atyám az Isten. Mit akar kiemelni Jézus? Sokáig nem értettem. Pedig nagyon egyszerű, Gyökössy Endre világított erre is rá.

Ki az Isten Fia a Bibliában? Az, aki ezeket a sorokat mondja. Jézus. Akkor mit jelent ez a sor? Hogy ha teszünk a békéért, ha vállaljuk a maradást a háborús övezetekben, ha ott őt képviseljük, akkor a társaivá válunk. Hiszen mit tett ő? Békét hozott. Életével, kereszthalálával békességet hozott az Istennel való háborúságunkba, átlépve az árkokat. És megbékéltetett magunkkal, felszabadított a bűneink elhagyására, a megújuló, áldást adó életre.

Békét hozott közénk. Hogy vele együtt, gyülekezetként felülírjunk minden emberi értelemben szétválasztó frontvonalat és szeretetben valami teljesen mást építsünk fel.

Ebbe hív minket a legnagyobb békeszerző és békefenntartó. Ha vállaljuk a ránk eső részt, ha maradunk és még a sebeket is, a nehézséget is elviseljük, akkor azt tesszük, mint ő. Társai leszünk. Olyanok leszünk, mint ő. Kell ennél több?


Tegyünk a boldogságunkért!

Keressünk és találunk. Zörgessünk és megnyittatik. Kérjünk és kapunk!
Ámen.

Bella Péter
Győrújbarát, 2019. január 20.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr1714892870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.