Sokorói-dombság Reformátusai

Szakítás a családdal?

2017. április 04. 10:10 - Bella Péter

Márk nyomában - 8. rész

 

Olvasmány: Máté 16,13-23
Alapige: Márk 3,20-21. 31-35 pexels-photo-108000.jpg

„Jézus nem az anyukáját szereti a legjobban?”

Hadd kezdjem egy múlt heti történettel. A ménfőcsanaki elsősökkel volt órám és azt a leckét vettük, amelyikben a tanítványok nem engedik oda a kisgyerekeket, aztán amint az Úr észreveszi ezt, elmondja, hogy ez így nagyon nem jó: „Engedjétek hozzám a gyerekeket.” Levontam a tanulságot is: az Úr Jézus a legjobban a gyerekeket szereti. Amint ezt kimondtam, az egyik elsős kisfiú elkerekedett szemmel felém fordul, majd megszólal: „De hát akkor Jézus nem az anyukáját szereti legjobban?” Jogos kérdés volt egy hatévestől, jogos kritika volt felém, hogy fogalmazzak pontosan, nemhiába mondta egy professzorom, hogy az igazi teológia ilyen kis gyerekeknek megfelelni a kérdéseikre.
Miért mondtam el most ezt a történetet? Mivel a feltett kérdés mintha a mai igénél is aktuális lenne. „De hát akkor Jézus nem az anyukáját szereti legjobban?” Mi történik itt? Zavarba kerül az ember. Most akkor mit mondjon? Milyen következtetést vonjon le? Még sem fontos a család annyira? Hagyjuk magukra az istenkereső vagy még nem hívő szeretteinket? A szektáknak vagy egyes ultrakonzervatív keresztény csoportoknak lenne igazuk, akik szembe fordítják a friss megtérőket a családjaikkal? Nem. Nem ezt üzeni Jézus és az, ami itt történik…

pexels-photo-230737.jpg

 
Nagy a szakadék

Nagyon szomorú képet oszt meg velünk Márk, az ember nem is várná. Ahogy a családja próbál bejutni Jézushoz, hogy „beszéljenek a fejével”. Mi történik itt? Hát nem tudják, kicsoda ő? Hát nem mondta meg világosan az angyal Máriának annak idején? De igen és akkor is nehéz. Amit ez a rész megmutat, az egy hatalmas, áthidalhatatlan szakadékról beszél. Az alaphelyzetről köztünk és Isten között, a mi gondolkodásunk, elképzeléseink és Isten tervei között.
Nagy a szakadék, és ez válik itt ennyire fájdalmassá. Egyfelől ott a család, a minta, hogy Jézusnak legnagyobb gyerekként, családfőként otthon a helye, felelős a rokonaiért, neki kötelessége segíteni anyját és testvéreit (József ebben az időben valószínűleg már nem élt). A minta, amibe bele kellene szorítani Jézust. Csakhogy nem fér bele, ő más, neki más feladata van, sokkal nagyobb. És ezt nehéz elfogadni. Nagy a szakadék.
Mintha elment volna a józan esze. Mintha nem venné észre, mennyire veszélyes, amit csinál, mintha önként menne a veszélybe. És testvérek, ha Jézus egy jó ember lenne csupán, egy nagy tanító lenne, még mondhatnánk azt, hogy ez igaz is. De ismét Jézus személye a kulcs. Ha ő valóban az, akinek itt sejteni lehet és később hitünk szerint nyilvánvaló lesz, ha tényleg a megígért Szabadító, a Megváltó, az emberré lett Isten, akkor valóban nem családfőként kell élnie tovább. Vagyis családfő lesz, de egy nagyobb családé, az ő népéé, akik meghallják a hangját, akik felismerik, hogy mit tesz. És igen, tudja, hogy veszélyes, tudja, hogy mi a vége. De nem sodródik és nem ment el a józan esze, ő ezért jött közénk.

Arról beszél az ige, hogy Isten terve sokszor annyira felette van a mi gondolatainknak és érzelmeinknek, hogy nem tudjuk befogni, nem tudjuk felmérni, nem tudjuk megérteni. Tudni kell, hogy az alaphelyzet az olyan, mint egy szakadék. Még Mária, az anyja és az Úr Jézus között is megvolt. De Jézus pont azért jött, hogy ez a szakadék egyszer megszűnjön. Pont azért kellett kemény szavakat használnia, hogy előrébb lépjen azon az úton, ami lehetővé teszi azt, hogy újra legyen híd Isten és ember között. Pont ezért kellett felülemelkednie mindezen, hogy az egész világot megváltoztassa. Hogy Mária is megértse majd, hogy a testvérei életét is átformálja az a szeretet, amit ő hozott el életével, halálával, feltámadásával. Hogy mi is megértsük, mi Isten terve, milyenek az ő gondolatai, hogy a mi gondolkodásunk is hozzá közeledjen.

 

Lehúz…

Nincs rossz szándék Jézus családjának tervében, nem arról van szó, hogy annyira gonoszok, hogy direkt meg akarják torpedózni Jézus szolgálatát. Egyszerűen nem tudnak túllépni a megszokotton, nem tudnak túlgondolni rajta, nem tudnak felülemelkedni, így viszont Jézust is vissza akarják rántani, le akarják húzni maguk mellé. Még ha rossz szándék nincs bennük, akkor is kísértés.
Amikor egy alkoholista megszabadul, leteszi az alkoholt, akkor a hazatérése után nagyon nehéz időszakokat kell túlélnie. A régi ivócimborák megkeresései, a megszokott kocsma előtt elsétálni, úgy, hogy onnan kiabálnak neki ki a régi ismerősök: „Gyere már be egy sörre, ne hülyéskedj!” – mind-mind veszélyes kísértés, amikre nemet kell mondani. De ugyanilyen kísértés, amikor a jóbarát, csupán reflexből, amikor leülnek beszélgetni, elővesz egy doboz sört. Amikor ismeretlenek, mert így szokás, megkínálják őt is egy kupica pálinkával. Még ha nem is rossz a szándék, akkor is rombol, mert nincs ismeretük vagy mert nem szoktak hozzá. Eszközök lesznek, hogy visszahúzzák, hogy visszacsússzon.
Vagy gondoljunk Péterre, aki majd később egy beszélgetésben maga fogja Jézust óvni, jószándékból attól, hogy veszélynek tegye ki magát Jeruzsálemben. „Távozz tőlem, Sátán!” – szól a kemény mondat és Péter nem is tudja, mi történik. Itt is ezt látjuk. „A családod van itt, érted jöttek, szeretnek, vissza akarnak vinni, hogy megnyugodj…” Micsoda félreértés, micsoda veszély! Nem tudnak segíteni, nem képesek vele tartani, csak visszahúzni tudják.
Egyszer egy dokumentumfilmben egy magas hegycsúcs megmászását néztem. Az utolsó pár száz méteren, szélsőséges körülmények között vissza kellett menni az egyik mászónak, mert annyira rosszul volt. Vissza kellett fordulnia, mert saját életét veszélyeztette volna, sőt, akadályozta volna a többieket is. Milyen nehéz, de bölcs döntés volt ez! Hasonlít a helyzet a mai igében olvasottakhoz.

Fontos figyelmeztetés nekünk, amikor családtagjainkra és barátainkra nézünk. Amikor az Isten mást gondol a szeretteinkről, valami olyan feladatot bíz rá, amit mi nem szántunk. Eszembe jut egy szerzetes ismerős egyébként hívő anyukája, aki hadakozott az ellen, amire elhívást kapott az az ember, sokáig nem is beszélt vele. Eszembe jutnak azok a szülők, akik egyébként misszionáriusokat is támogató hívő emberek voltak, de amikor a saját gyerekük akart elindulni egy világ körül evangelizáló hajóra szolgálni, kézzel-lábbal hadakoztak. Valójában Isten terve ellen. Le akarták húzni a másikat. Ilyenkor szeretetlenségnek tűnik a ellenállás, ilyenkor tiszteletlenségnek tűnik a nemet mondás. Csakhogy van, amikor van egy rosszabb nem, egy hibásabb nem, ami Isten akaratával áll szemben.
Jézus tudja, hogy nem tudnak vele tartani az övéi. Hogy neki most nemet kell mondani családja közelségére, ki kell lépnie a hagyományos kötelékekből. De nem azért, mert nem szereti őket, hanem pont azért, mert annyira szereti őket. Nem engedi, hogy visszahúzzák, ő akarja felemelni őket.

matt-heaton-96045.jpg 

Felemel…

Ő akarja felemelni őket, maga mellé. Ez a titok. Dehogy gyűlöli Jézus a testvéreit, az unokatestvéreit, édesanyját! Pont, hogy szereti őket, azt akarja, hogy oda kerüljenek, ahol ő van, az Atya közelébe, a teljes életbe, a szabadságba. Ehhez azonban most nemet kell mondani. Mert a testvéreinek, az unokatestvéreinek, Máriának is meg kell őt ismerni, mint Megváltót, mint szabadítót, mint Isten fiát. Ehhez végig kell járni az útját, ehhez el kell érni a keresztig, ehhez feljebb kell lépni. Hogy aztán felemelje őket.
„Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem és az az én anyám.” – mondja Jézus. És itt az Isten akaratának megcselekvése nem erkölcsi kérdéseket jelent, hanem hitkérdés, életkérdés. Az az Isten akarata, hogy a Fiú megszabadítsa a világot, hogy magához vonzza az övéit, hogy felemelje azokat, akik felismerik, hisznek benne és követik.
Istennek akar egy új népet toborozni Jézus, és most ez a legfontosabb. Ami most nem-nek tűnik, az valójában a világ legtisztább igenje. Igen az emberre, hogy visszataláljon az életbe. Jézus nem engedi, hogy lehúzzák, de ő felemelkedik majd és maga mellé emel mindenkit. A testvéreit, az unokatestvéreit és Máriát is.
Kicsit ismerjük a továbbiakat. Mária ott van a tanítványokkal a mennybemenetel után, várva a Szentlelket. Jakab, Jézus testvére az egyik vezetője lesz az ősegyháznak. Ehhez el kell engedniük őt, mint gyermeket, testvért, de meg kell találniuk, mint Szabadítót, mint a világ Urát.
Az egész történetet kell nézni. Dehogy a szektáknak van igazuk, csak nagyon szélsőséges esetben szakíthatunk azokkal, akikhez tartozunk! Van viszont, amikor nemet kell mondanunk, mert Istenhez tartozunk, de csakis azért, hogy Isten mellett maradva, Jézust követve, felemeljük magunkhoz őket. A legnagyobb öröm, amikor a családtagjaimról tudom, hogy Isten családjának is tagjai, amikor Krisztusban is egyek vagyunk. Ez a cél.

Mondom ezt úgy, hogy tudom, sokunk van még hasonló helyzetben, amikor neki fontos, nagyon értékes szeretett emberek értetlenkednek azon, hogy mit keres itt a gyülekezetben, hogy miért is fontos neki a hit, az egyház. Ez a történet bátorítás – de az egész történet, a vége felé is nézve. Itt sem szakított Jézus, csak rajta maradt az úton, ami ott és akkor különbözött az övéi útjától. De később maga mellé emelte őket. Bátorítás – mellénk emeli a mi embereinket is Krisztus, higgyük el. Addig is maradjunk hűségesek, kérjünk bölcsességet, hogy mikor kell igent és nemet mondani és kitartóan szeressük azokat, akik fontosak nekünk.
És adjunk naponként hálát, ha szeretteinkkel a hitben is osztozunk, nagyon drága kincs, egyáltalán nem természetes.

 

A gyülekezet által átölelt családok

Nem a gyűlöletről szól tehát ez az ige, nem is a családok szétszakadásáról. Hanem arról, hogy itt két közösség van, aminek egybe kell esni. Hogy Krisztus körül van egy lelki család, ez a gyülekezet. És ennek át kell ölelnie a testi közösséget, a genetikai, a társadalmi kötelékeket. A családunkat be kell emelni a gyülekezetbe. A gyülekezetnek pedig segíteni kell minden tagját, hogy ez sikerüljön. Legyen ilyen gyülekezetünk, ahová behívjuk és beemeljük a szeretteinket, ahol a családjaink gyógyulni tudnak és erősödni. Adja meg nekünk ezt az Úr! Ámen!

Bella Péter
Győrújbarát, Tét, 2017. április 2.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr7012399763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.