Sokorói-dombság Reformátusai

Együtt...

2016. május 20. 09:30 - Bella Péter

Pünkösdi igehirdetés

Olvasmány: Apostolok cselekedetei 2
Alapige: Apostolok cselekedetei 2,1-2.44

punkosd.jpg 
Ünneplő gyülekezet! A mai igehirdetéshez az elsősök tankönyvéből kaptam az ötletet. A pünkösdöt tárgyaló leckénél ügyesen, gyereknyelven elmondják a biblia történetet, amit fel kell olvasni, közben tartozik hozzá egy feladat is - a gyerekeknek, miközben hallgatják, meg kell számolni, hányszor hangzik el az együtt szó. Természetesen a könyv elég sokszor használja, hogy jobb legyen a feladat, de mindig ott van a helye, mindig megfelelő.
Miközben a ménfőcsanaki elsősöknek mondtam fel a történetet, ráébredtem, hogy mennyire hasznos így ránézni, ezzel a fogalommal a sokat hallott bibliai történetre. Így jutottam oda, hogy ez lesz az ünnepi igehirdetés sorvezetője. Együtt - maga a történet kétszer használja a szót, de végig odatehetjük, több eseményhez is. Pünkösd közösségi történés, az emberek együtt vannak - még akkor is, ha nagyon személyes és egyéni a hit kapcsolata Istenhez, a Lélek munkája az emberben.  A mai vasárnapra hoztam néhány pünkösdi momentumot, ahova bátran odatehetjük ezt a szót: együtt.


Együtt a várakozásban

“Amikor eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen…” - kezdődik a fejezet. Kikről van szó? Azokról, akik tíz napja elveszítették Jézust, a mennybemenetel napján, akiknek Jézus elmondta, hogy a feladatuk innentől a várakozás, aztán történni fog valami, eljön hozzájuk Valaki. És megteszik, amit Jézus kér. Várnak, de nem tétlenül, hanem imádkozva, közösségben, beszélgetve. Megosztva egymással az egyáltalán nem könnyű helyzetet.
Mert nem volt könnyű. Az átmeneti állapot soha sem az. Felmondani egy munkahelyen, majd várni, hogy megjöjjön a válasz a legutóbbi interjúra. Egy nagy összeveszés után várni a másik fél sms-ére, e-mailjére, hogy leül-e egyet beszélgetni. Beadtuk a terveinket a legújabb projekthez, várjuk, vajon elfogadják-e, megfelelő lesz-e. Se itt lenni, se ott lenni nem jó. Ilyenkor várakozni nem a legkellemesebb.
De ott voltak egymásnak, hasonló helyzetben lévő, egymástól különböző emberek. Az istenkapcsolat nagyon különböző, másként ragad meg az Isten, másféleképpen éljük meg a hitet, más kétségeink vannak, más kérdéseink, más tapasztalataink. Ne higgyük, hogy ez másként volt akkor, abban a házban. Mással küzdhetett Péter és mással Tamás, mással Máté és mással Mária, Jézus anyja. De volt valami, ami közös: Jézus. Aki elhívta, összegyűjtötte, tanította őket. Sok mindent tudtak, de még nem állt össze a kép, voltak ismerettöredékeik, de még nem volt teljes a kép. Voltak kérdéseik és válaszkezdeményeik, de még nagyon nem voltak a célnál. De együtt maradtak, egymáshoz közel, együtt vitték Isten elé a kérdéseiket, a bizonytalanságaikat, megosztották egymással. Együtt még az átmeneti állapot is jobb, a “senki földjén” is könnyebb várakozni.

Így van ez most is. Ha még nem vagyunk száz százalékosan biztosak Isten létezésében, abban, hogy érdemes rátennem az életem erre az egészre, ha még nem az enyém a keresztény üzenet, ha még vannak kérdéseim, kételyeim, jól teszem, ha itt vagyok, közösségben. Ha már elindultam Jézus felé, van ami megfogott, de még nem tudom, hogy ki tudom-e mondani, hogy hiszek őszintén - jól teszem, ha itt vagyok, a közösségben. A már hívő embereknek is vannak kételyeik, ha ez rám is igaz - jól teszem, ha itt vagyok. Nem egyedül, még a várakozásban sem. Könnyebb és teljesebb elviselni, ráadásul hamarabb találok választ. Vannak társaim a senki földjén, vagy olyanok, akik voltak ott, csak nézzek körül. Jó együtt lenni az átmenetben.

city-people-walking-blur.jpg 

Együtt a ráeszmélésben

Két egymástól elkülönülő út ér össze ezután, mindkettőben a Szentlélek aktív cselekvését látjuk, és igen, itt is kimondhatjuk, együtt voltak az emberek.

Ott vannak a tanítványok, a régi követők, az előbb tárgyalt közösség, akik hűséggel állnak Jézus mellett, de még nem értek célba, még nem értik, még nem rakták össze a kirakóst, egyedül nem is tudják. Átélték a csodákat, hallották Jézus beszédeit, megélték az örömöket és a kudarcokat, aztán a keresztút, majd a nem várt feltámadás, újra a Mesterrel. Még hiányzott azonban valami. Hogy összeálljon a kép. Hogy teljes legyen a történet, hogy zavart követőkből valós tanúk, Jézus munkáinak folytatói legyenek. Aztán jött a Szentlélek, aki az addig kívülről megtapasztalt élményeket, a zavart belső reakciókat, ott bent a szívben, az agyban, az életben összerakta, egy teljes képpé. Mint a klasszikus krimikben, amikor a nyomozó előtt ott sorakoznak a bizonyítékok, a tanúvallomások, a személyes benyomások - aztán kell valami, egy mondat, egy aha-élmény, egy új látás - és megvan, összeáll a kép, meg is van a tettes.
Ráeszmélni, ki is volt Jézus, hogy hol vagyok én ebben az egészben, az eddigi tapasztalataim, az élményeim, hogy kapcsolódnak össze, hogy lesz az én történetemmé Jézus története. Ez a Szentlélek ajándéka. Régóta az egyház közelében lévő emberek élménye ez, hívő családok gyerekeié, egyházi iskolák tanulóié, akiknél ott visszhangzik az ige, soksor belezavar az emberek gyengesége, de hat ránk ez az egész, de annyira külső, sokszor már ránk kényszerített. Aztán jön a Szentlélek és megfordítja, az enyém lesz, belülre kerül, összeáll a kép, a helyére kerül minden. Ezt csak a Szentlélek tudja megtenni. És ez végtelenül belső, egyéni. Mégis szükség van közösségre, akik tartanak, akikkel együtt megélhető.

Aztán van itt a történetben még egy csoport, sőt, ők vannak többen. Akik eddig nem tudtak semmiről, akik először a tanítványokat hallgatják, majd Pétert. Ugyanoda jutnak ők is, kívülről, a Szentlélek által. Bár most csöppennek bele ebbe az egészbe, mégis, az, amit a tanítványok megtapasztaltak, az az övék lesz az igehirdetésben. 
Ráeszmélni, ki is volt Jézus, ki az a Isten, mi közöm nekem hozzá, úgy, hogy nem beszéltek róla nekem soha, vagy túl távolról jutott el hozzám minden, igen, ismertem a kulturális hatást. De nem értettem. És valami történik, az addig annyira távoli Biblia valós bizonyságtétellé válik, rólam szól és nekem. Bekerülök a történetbe, megtapasztalok valamit, megérzem Isten szeretetét, megtudok róla rengeteg mindent és jön a vágy a csatlakozásra. Ez is közösségben a legjobb. Nem tökéletes embereken keresztül, de a tökéletes Szentlélek Isten által használt embereken keresztül lesz enyém az örömhír és válik életfordító lehetőséggé.
Így vagyunk együtt ma is, ezen a pünkösdön és mindnyájunkban dolgozik most is ugyanaz a Lélek - és lehet belsővé, a mienkké a bibliai történet. Ráeszmélünk - mindez bennünk is folytatódik, velünk is megtörténik.

Együtt a folytatásban

Olyan a pünkösd, mint egy hatalmas rendezőpályaudvar. Én nem értek annyira a vonatokhoz és az ezzel kapcsolatos dolgokhoz, de mindnig lenyűgöznek a légifelvételek, amik a hatalmas pályaudvarokról látok, sok-sok sín, rengeteg bekötés, és a kezdeti kuszaság egy irányba fordul, egy csomó összekapcsolódik, egyé lesz, egy helyre talál. Az első gyülekezet is ilyen volt. 

Újraolvasok pár verset: “Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.” (Apcsel 2,42-44) Együtt folytatódik a történet, emberek, akik régóta együtt voltak és akik most csatlakoztak, különböző helyekról, élethelyzetekből, együtt folytatják, a Szentlélek által vezérelt rendezőpályaudvar lesz belőlük. Megtalálják egymáshoz az utat és aztán együtt jelenítik meg Jézust az istentiszteletben, az úrvacsorában, a szeretetszolgálatban. Együtt régiek és újak, helybeliek és utazók, később zsidók és pogányok, aztán még tovább, emberek Európában, Amerikában, Afrikában, a Közel-Keleten, Távol-Keleten, Ausztráliában. Együtt.
Isten így képzeli el a további utat, mert az közös. A Szentlélek minket is, akik itt vagyunk, gyülekezetté akar formálni. Nem attól vagyunk gyülekezet, mert egy egyházi szerv azt mondta, nem azért, mert mi úgy döntöttünk, hanem akkor, ha ugyanezt megéljük. Nem kierőlködjük, hanem engedjük Istennek, hogy bennünk is megtegye, amit ezekben az emberekben.
A keresztyénség közösségben lesz teljes. Együtt. Ez ajándék, amire vigyázni kell, amin dolgozni kell. Mert dolgozik az ellneség is, és folyamatosan el akar távolítani egymástól minket, szakadásokat és viszályokat szít. Pünkösd figyelmeztet minket: ahol a Lélek jelen van, ott nincs kifogás - az egységet Isten adja, nekünk viszont feladatunk és felelősségünk ezt megőrizni. Ez a mi utunk is. 
Aztán persze ezek az emberek közül sokan elindultak haza, akik az ünnepre jöttek, de folytatták ugyenezt, hirdették az igét, a Lélek általuk is dolgozott. És az újak együtt maradtak. Ez az egyház titka, ez az Isten által szervezett, generált együtt, ez a győztes közösség. Azóta sincs másképp.

photo-1450609283058-0ec52fa7eac4.jpeg 

Együtt vagyunk mi is, nem csak most, hanem vasárnapról vasárnapra. Ugyanezért. Együtt vagyunk kérdéseinkke, nehézségeinkkel, kételyeinkkel, várakozásunkkal, együtt vagyunk a ráeszmélésben. Együtt vagyunk a közösségben. Az ige hallgatóinként, Istent dicsérő és imádkozó emberekként. Együtt az Úrvacsorában. 

Engedjük a Lelket, ne akadályozzuk.
Ámen!

Bella Péter
Győrújbarát, Ménfőcsanak, Győrszemere - 2016. május 15.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr88733738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.