Sokorói-dombság Reformátusai

Az első zsoltár

2016. január 19. 11:14 - Bella Péter

A boldogság útja

Olvasmány: 5Mózes 30,11-20
Alapige: Zsoltárok 1

 

 A zsoltárokról

Testvérek, a mai vasárnappal egy új sorozatba kezdünk, aminek a témája a Zsoltárok könyve. Nem fogunk mind a százötven zsoltárral foglalkozni, de néhányat megnézünk majd közelebbről. Mondom ezt úgy, hogy elég jól ismerjük ezt a részét a Szentírásnak. Ráadásul felekezetektől függetlenül, mindenhol felbukkannak a zsoltárok az imádságainkban, az istentiszteleteinken, nem véletlenül. A bencés zsolozsma a zsoltárok könyvéhez kötődik, a református énekeskönyvben ott van az összes a genfi dallamokkal, az anglikán liturgia erre épül, rengeteg zsoltárokon alapuló kortárs ének van. Közös kincs.
Különleges kincs, mert változatos és nagyon gazdag. Van olyan zsoltár, ami kicsattan az örömtől és van olyan, amelyik halálfélemben íródott. Van, amelyik győzelmet ünnepel és van, amelyikben megszólal a fájdalmas gyász. Van zsoltár a természet szépségéről, de van olyan, ami a történelem tanítását veszi sorra. Van, amelyiket dühös, haragvó ember írt és van, amelyik a megbocsátásról szól. Nappal és éjszaka, fájdalom és hálaadás, jó és rossz. Isten közelsége és Isten hiánya - ez mind a zsoltárok könyve. Olyan, mint az élet - ezért is szeretjük. Kálvin János írta találóan: a Zsoltárok könyve az emberi lélek anatómiaatlasza.

Közel van hozzánk, mert embertől indulnak a zsoltárok. Imádságok és énekek - és mégis Isten üzenete. Hogy lehet ez? Paul Ricoer francia református filozófus úgy fogalmazta meg, hogy annyira közel voltak a zsoltárok szerzői Istenhez, hogy amit mondtak, Isten üzenetévé is válik. Nekem ez a magyarázat tetszik. Ami biztos, hogy a Zsoltárok könyve nem úgy tanít az emberről és Istenről, mint a próféták kívülről, felülről kapott kijelentései, itt tapasztalatokon, következtetéseken, gondolatokon leszűrt igazságok vannak. Ez a bölcsesség. 
Ezt a gyönyörű és gazdag könyvet indulunk még közelebb hozni magunkhoz és az első fejezettel kezdjük ezt az utat. Azzal a zsoltárral, ami a bevezetés. A kapuja egy csodálatos palotának - mondja Ravasz László. Lépjünk be ezen a kapun és tegyük meg az első lépéseket.

 


A boldogságot keresed?

“Boldog ember az…” - kezdődik. Mint amikor a karvezető egy kórusmű előtt fogja a hangvillát, megpendíti és a füléhez emeli, hogy meglegyen az alaphang, hogy el tudják pontosan és jól kezdeni a kórussal az éneklést, több szólamban is. A boldogságról, a boldog életről szól ez a százötven imádság. A boldogság kereséséről és a rátalálásról, az Istennel és a többi emberrel megélt boldogságról, az elvesztett boldogságról, a boldogság hiányáról, a közösség és az egyén boldogságáról. Nem másról.
Aki boldog akar lenni, figyeljen ide, hallgasson ide, imádkozzon és és énekeljen velünk, üzeni az első zsoltár. De mi az a boldogság, amire a Biblia gondol? Nem a múló vidámság, nem az illékony siker, hanem valami belső békesség és teljesség, ami az embernek megadja a az erőt a legnehezebb időben is, és ami segíti az örömök megélését, mélyítését. Valami tartós tudat és érzet, hogy rendben van az életünk, a helyünkön vagyunk. Ennek az útját mutatja meg a mai zsoltárunk, mégpedig úgy, hogy mond egy határozott NEMet és egy hangos IGENt. 

 
Egy hangos NEM

Egy hangos NEM, amit három párhuzamos gondolatban ismétel meg és bont ki (a héber költészet szép szabályai szerint): “Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, nem ül a csúfolódók székére…”. Három mozzanat, amiben benne van egy rossz úton való elindulás, aztán a rossz úton való rajtamaradás, majd az a fázis, amikor már részemmé válik mindez. 
Rossz út, ami a boldogtalanságba visz: rossz tanácsadókra hallgatni, rossz mintákat követni, a tömeghez csapódni. “A mindenki ezt csinálja, én miért ne?” - ez egy csapda. Ami nem csupán egy rossz döntés. Először egy rossz döntés: igen vagy nem de aztán egyre több mindent áthat, mindent befolyásol. Mint a sínek között a váltó, csak egy kart kell átállítani, nem nagy dolog, de a sínek két irányba visznek.
A zsoltár hangos nemet mond és hangos nemre bíztat: nem garantálja a boldogságunkat, ha kiszolgáltatjuk a korszellemnek magunkat, ha azt tesszük, amit bárki más - úgy, hogy nem mértük le egy valódi mérlegen, az Isten által adott mérlegen. Nagyon egyszerűen: nem a világhoz kell igazodnunk. Ha szabadok vagyunk tőle, akkor tudunk együtt menni, ha kell, de meg tudunk állni, ha rossz az az út. A bűnös, a vétkes, a csúfolódó, a gyalázkodó útja nem a boldog emberé. Nem a tartós öröm útja. Nemet kell mondani a rossz tanácsra, még ha nehéz is, meg kell törni a rossz mintát, a rossz gyakorlatot. Különutas élet ez, de érdemes.
Mert a rossz út a pillanatnyi sikerek és a múlékonyság útja. “Mint a pelyva, amit szétszór a szél”. Az ókori Izráelben artatás után kicsépelték a gabonát, majd lapáttal jó magasra szórták, az esti szél belekapott, a súlyos magok visszaestek a földre, a port és a haszontalan részeket pedig elfújta a szél. Az igazán komoly próbákban nem áll meg a rossz úton járó élet, nem tartós a biztonsága, nem tartós az öröme, a válságban összezuhan, a magányban feladja, a terheket nem bírja, megszakad és összesik. Gyökössy Endre úgy mondja: örödögszekér-élet. Ami sodródik, ami elvesztegeti, elfogyasztja magát. Ez a boldogtalanság útja, a szétszórt idő, az elpazarolt energia, az elvesztett élet útja. Amire nemet kell mondani, ha lehet, már az első lépésnél.
 


Egy hangos IGEN

Amire igent kell mondani a zsoltár szerint, az az Isten törvénye. Amikor azt olvassuk, törvény, ne vaskos és nehéz jogi szövegre gondoljunk, ne idegesíthető szabályzatra, ne elkeserítő paragrafusokra. Az a szó, ami itt áll, útmutatást jelent, útbaigazítást. Tanácsot a helyes útra. Ha kirándulni megyünk erdőkbe, hegyekbe vagy nyaraláskor egy szép küföldi városba, akkor nagyon jól jön egy jól megírt, jó minősségű útikönyv, ami segít megtalálni az igazán fontos helyeket, segít elkerülni a túristacsapdákat vagy a veszélyes útszakaszokat, térképet ad, ajánlásokat. A törvény, amit Isten ad, valami ilyesmi: útikönyv a boldog, teljes élethez.
Isten nem járja be helyettünk az utunkat, nem lökdös minket, hanem megmutatja, de nekünk kell megtenni. Térképet ad, aminek segítségével szabadon közlekedhetünk, még választhatunk is sokszor, színesíthetjük - ha betartjuk az ajánlásait, a kereteket, a határokat, amin túl nem járunk jól. 
Nekünk ráadásul - szemben a zsoltár írójával - van még egy segítségünk is: a törvényt követni azt jelenti, hogy követjük azt, aki az életében és halálban betöltötte a törvényt. Jézus Krisztusról van szó. A törvény az ő szavaiban, tetteiben, életében, keresztjében és feltámadásában lett még egyértelműbb a számunkra, teljesen a miénk - a Szentlélek által mindannyiunké. A zsoltár elejét átfordítva: “Boldog ember lesz az, aki Jézus tanácsa szerint járja az útját, rajta marad Krisztus útján, az Úr lábaihoz ül le…”

Négy jellemzőt ír a zsoltár a boldog életről:
1. Az ilyen ember tud gyönyörködni. A törvényben, az Isten által megszabott keretekben, az őáltala lefektetett értékek mentén, a szeretet ritmusában megélt életörömökben. Van ok az örömre, a közösen átélt győzelmekben, a saját életünk meghaladásában, a gyógyulásokban. Lehet gyönyörködni az útban, ami nekünk van szánva.
2. A boldog élet stabil - szemben az örödögszekér-élettel. Mint a folyóvíz mellé ültetett fa. A jó helyre ültetett fa. Van hol meggyökereznie, ráadásul folyamatosan kapja a táplálékot. Stabil, maradni képes, van tartása.
3. A boldog élet túlél, nem hervad el a lombja. Átéli ugyanazt a nehézséget, ugyanazt a válságot, mint bárki más. Sebeket is kap, megsínyli, de új erőre kap, mert mélyre hatolnak a gyökerei, mert van miből erőt merítenie. Testvérek, a hívő ember ugyanazokat a nehézségeket éli meg, mint bárki más, nem ez a különbség. A különbség ott van, hogy nem semmisül meg és vissza tud állni, sőt, visszatérve még erősebb lesz.
4. A boldog élet gyümölcstermő élet, ráadásul idejében termi meg a gyümölcsöt. Van értelme, tud adni, alkotni. Gyümölcsöt hoz a tehetsége, a szorgalma, a küzdelme, a tudása, a tapasztalata. Amivel másoket erősít, táplál. Szóval megéri.
Határozott IGEN egy másik út mellett, aminek az irányát, a határait, a jellemzőit Isten határozza meg, de bejárni, megküzdeni és meghódítani nekünk kell. De van útikönyv hozzá, útmutatás: a törvény, emellett van ok a gyönyörködésre, az örömre, az ilyen élet stabil, túléli a nehézségeket ráadásul gyümölcsöző.



Ismeri az Úr az igazak útját

Egy nem és egy igen. Két út, amit elénkfest az első zsoltár. És végezetül ad egy ígéretet a jó úton járóknak: “Mert ismeri az ÚR az igazak útját…” Ez a szó, hogy ismeri, ez nem csak annyit jelent, hogy tudja merre fut, van róla ismerete. Azt is jelenti, hogy odafigyel ránk, őriz bennünket, jelen van. Velünk és mellettünk.

Gyökössy Endre azt mondja a zsoltárok könyvéről, hogy Isten és ember párbeszédének a könyve. A boldog élet is erről a párbeszédről szól, Isten és ember közös útjáról. Ezt bontja szét a zsoltárok könyve annyira gazdagon, amennyire gazdag maga a létezés.

Ámen!

Bella Péter, Győrújbarát, 2016. 01.17

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr658285360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.