Sokorói-dombság Reformátusai

Igehirdetések a cselekedetek könyvéről - tizedik rész

2015. augusztus 06. 09:31 - Bella Péter

Az első zsinat - a közös út

Olvasmány: Apcsel 15,1-21
Alapige: Apcsel 15,11


Amikor viták, szakadások, válságok vannak a gyülekezeten, az egyházon belül, fel szokott merülni bennünk, hogy milyen jó is letetett a „boldog békeidőben”, az újszövetség által elbeszélt időben, amikor nem voltak késhegyig menő viták, nem volt áskálódás, vagy komoly nézeteltérés, véleménykülönbség.
Csakhogy, ilyen békeidő nem volt! A keresztyén egyház mindig is színes, változatos közösség volt, kezdettől fogva voltak különböző szokások, hagyományok, hangok. És voltak viták – ahogy ezt történetünkből láttuk. Az apostoli zsinat, amelyik egy nagyon fontos dologban döntött, nem kedélyes beszélgetés volt, és ez az odavezető utakról sem mondható el. Komoly vita, válság volt. De a válság sohasem rossz önmagában. Igaz, bele lehet bukni, de le is lehet küzdeni, úgy, hogy tovább lépünk.

Úgy gondolom, mai igénk rendkívüli tanulságokkal szolgálhat nekünk, azt is mondhatnám, egy bibliai konfliktuskezelést láthatunk, amit jó, ha megismerünk. Hisz különböző utak, hangvételek ma is vannak, válságok ma is vannak, és nekünk is meg kell oldani őket.

 

 

A probléma – az én utam nem a te utad
Nagyon komoly problémával nézett szembe a dinamikusan fejlődő, növekvő egyház, és a probléma belülről feszítette, nem kívülről jött, mint az üldözések. Megtörténtek az első komoly lépések a pogányok felé, egyre többen térnek meg és ez egyes zsidókeresztyén körökben zavart kelt. Úgy gondolják, hogy a frissen megtérőknek a zsidó hagyományokba is be kell csatlakozni, körül kell metélkedni, át kell venni a tisztasági szabályokat, rendelkezéseket. Sőt, -ez így önmagában nem is lenne annyira veszélyes – azt is mondják, csak így lehet elnyerni az üdvösséget!
Pál apostol és Barnabás nem így gondolkodik. Ők, akiken keresztül Isten egyre több pogányt ér el, akiknek munkája folytán egyre több gyülekezet jön létre, azt mondják, erre nincs szükség, az üdvösséghez Krisztus kell, semmi más. Mondja ezt egy farizeus, Pál! Két út, két vélemény feszül egymásnak. Ezért van szükség a kérdések tisztázására.

De álljunk is meg, hisz megláthatjuk sok későbbi baj alapját is! Mi is a fő probléma? Egy képletet is felírhatnánk: Üdvösség = Krisztus váltsága. Ezt mondják Pálék, és ezt erősítette meg annyi jel a számukra. Mit mondanak a másik oldalon? Üdvösség = Krisztus váltsága + ószövetségi törvények. Ha valamelyik nincs meg, odaveszett a lényeg, odaveszett a szabadítás.
Azóta is annyi bajnak a gyökere ez: Krisztus váltsága mellé oda tesznek valamit, valamiket! Csak akkor lehetsz keresztyén, ha ezt és ezt teszed, ha nyelveken szólsz, ha meg tudod mondani pontosan, mikor tértél meg, ha a szombatot ünnepled, ha a pápa főségét elfogadod, ha hiszed és vallod a kálvinizmus öt pontját stb. Fontos látnunk, hogy miről van szó! Önmagában akkor úgy keresztyénnek lenni, hogy valaki, aki zsidókeresztyén volt, megtartotta a törvényt nem volt baj, ahogy ma sem. Az se, ha egy pogány ezt vállalta. De az üdvösség feltételének tenni bűn. Ahogy az általunk felsoroltakkal is így van…

Két út van tehát, amiből az egyik tagadja, kizárja a másikat, kívülről próbál felülírni valamit. És a gyülekezet máris vitáktól hangos! Két út van – lehet, hogy több is sokszor, és kérdés az, úgy tűnik melyik győz?

 

A zsinat (szünhodosz) – kiásni Krisztus útját
A cél tehát, innen a távolból, hogy győzzenek Pálék!? Hogy győzzön a jobbik, a másik meg szálljon ki a játszmából, vagy maradjon ezután csendben? Hát ez is egy tévedés! A Bibliai út nem ez! Nézzük csak meg, micsoda.

Jeruzsálembe érkeznek Pálék, és megjelennek az akkori egyház vezetői előtt. Ez az első zsinat! És már maga a név beszédes, ha tudjuk az értelmét. Zsinat – Szinódus – Szünhodosz (közös út). Nem boxmeccs, hanem a közös út megtalálása, az összhang megtalálása – ez a zsinat! Az eredeti zsinat, ami minden emberek közötti konfliktus megoldása lehet!

Három dolog semmiképpen nem történik az első zsinaton:
Nem a többség dönt, nem az erősebb, nem szavazással döntik el a dolgot, nem kampány, manipuláció,! Ez nagyon fontos, hisz tudjuk jól, nem mindig a többségi akarat a jó akarat. (család, ország)
Nem kötnek rossz kompromisszumot, nem fésülik össze a két nézetet egy újabbá, amelyik immáron jó mindenkinek. Milyen sokszor tesszük ezt, büszkén, és közben még távolabb kerülünk az igazságtól…
Nem söprik az asztal alá a problémát, hogy majd úgyis megoldódik, meg az idő majd megmutatja, meg majd bizottságot hozunk létre, meg kimutatást készítünk, melyik kegyességi formában van több csoda, aztán egy független bizottság ezt is ellenőrzi, újra felterjeszti stb. Ugye ismerjük, és hányszor történik ez meg a családban is…
Akkor meg mi is történik? Először nagy vita van, egymásnak feszülnek az érvek, el tudjuk képzelni… Ezt töri meg tekintélyével Péter, és Isten munkájáról beszél, ami azt igazolja, hogy a pogányok ugyanúgy találtak Istenre, mint a zsidók! (saját élmény: Kornéliusz háza). És kimondja a Bibliában található utolsó mondatát: „Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.” Aztán csend van, Pál és Barnabás beszámol a tapasztalatairól. Majd felemelkedik Péter utóda, a gyülekezet vezetője, Jakab, aki nem mást tesz, mint idéz, az Ószövetségből, a Bibliából! Ebből vonja le a végső következtetéseket!

Zsinat, azaz közös út! Nem az erősebb útja, nem egy összefésült út, nem egy látszatmegoldás, hanem Krisztus útja! Megszólal Isten. Nem Pálék győznek, hanem az igazság! Nem mi rendelkezünk az igazsággal, hanem Isten, mi csak elkérhetjük. Egyik tanárom mondta, hogy a konfliktus lényege annak beismerése, hogy nem győznöm kell! A vitában nem győzni kell, nem arról van szó, hogy valakinek győznie kell, hanem olyan utat kell találni, amivel mindenki nyer. Itt a megoldás egyértelmű: az üdvösség kegyelemből van! Csak és kizárólag. A kegyelem pedig mindenkié! Az igazság pedig Istené, és meg akarja osztani velünk!
A kulcsszó tehát a zsinat – eredeti értelmében! Közös út! Ami valódi, mindenkinek jó, mindenkit felszabadít, mindenkit közelebb vezet az igazsághoz! Krisztus útja! Amit sokszor jó mélyről kell előásni. Jusson eszünkbe ez legközelebb, amikor vitatkozunk otthon, vagy a barátainkkal. Amikor érdekeket akarunk érvényesíteni. Nem győzni kell, hanem rátalálni a közös útra!

 

A megoldás – közös úton
És még valamit tanulhatunk ebből a történetből, olyant, ami szintén példaértékű! A döntés eredménye két részből áll: 1. 19. v. és 2. 20-21v. Ezt a másodikat kétezer év távlatából nehezebb értelmeznünk, rengeteg tévedés származik is belőle. Ugyanis nem arról van szó, hogy például lelkiismeretfurdalásunknak kellene lenni, hogyha, mondjuk véres hurkát eszünk! Nem a szavak, hanem a helyzettel való összefüggés a lényeg!

Miről is van itt szó? A zsinat döntött, a pogánykeresztyének is az Egyház részei, az üdvösség az övüké! Viszont együtt kell élniük azokkal, akik megtartják a mózesi törvényeket. Csakhogy ez rendkívül kényes kérdéseket vet fel, ugyanis érintkezniük kell egymással! Ezért hoznak egy olyan minimumot, amit megtartva a pogánykeresztyének nem hozzák kellemetlen helyzetbe a zsidókeresztyéneket, nincs akadály a közös istentiszteletnek, közös szolgálatnak. Négy olyan dolgot sorol fel Jakab, amit megtartva megvan az a rituális tisztaság, ami engedi a zsidókeresztyénekkel való asztalközösséget.
Bálvány okozta tisztátlanság: Nem kerül a közös asztalra olyan hús, amelyik pogány istennek szánt rituális vágásból származik…
Paráznaság: Itt a 3Mózes értelmében felsorolt rokonokkal való házasodás tiltása.
Fúlva holt állat: A mózesi törvények szerint tilos olyan állatot megenni, amelyiknek nem folyt el a vére.
Vértől tartózkodás.
A kulcs tehát a szeretet! A pogánykeresztyén, amikor meghívja zsidókeresztyén testvérét, nem dobja ki büszkén kérkedve a húst, hogy azt az Apolló templom mellett vette, és megeheti, hisz szabadsága van rá! Nem teszi, mert szereti testvérét, és érte lemond erről.

A jó megoldás mindig szeretetben megy végbe! Mindenki győztes lesz, nincs vert ellenfél házon belül. Nincs ellenfél. Hanem továbblépés. Ugyanis egy ilyen válság megoldása továbbvisz egy következő szintre, továbblépünk mindig. Ha megoldjuk!

 

A mi konfliktusainkban is
Akkor megoldották a válságot, bár elég komoly viták voltak, s tudjuk, az egyik fél meglehetősen bajos álláspontot képviselt. A végén mégis mindenki elégedett volt, nem voltak vesztesek. Mert zsinat volt, rátaláltak arra a közös útra, ami a miénk is.

Gondoljunk erre a történetre a következő konfliktusunk alkalmára! Akár a családban, akár itt a gyülekezetben és oldjuk meg úgy, ahogy az egy keresztyén emberhez méltó! Hisz mindannyian tudjuk, kegyelemből vagyunk itt, és nem a miénk az igazság, hanem az élő Istené, aki akkor is ott volt a gyülekezettel, és velünk is itt van. Jegyezzük meg ezt a bibliai konfliktuskezelést, a legjobb kiutat, továbblépést a válságból, és alkalmazzuk! Ámen!

 Bella Péter
Győrújbarát, Ménfőcsanak, 2015. július 19.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr317685168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.