Sokorói-dombság Reformátusai

Igehirdetések a cselekedetek könyvéről - első rész

2015. február 16. 18:53 - Bella Péter

Kell itt lenn egy ország

Olvasmány: Apcsel 1,1-14
Alapige: Apcsel 1,8

Cliffhanger

Testvérek, hadd kezdjem egy angol kifejezéssel az igehirdetésem. Ez a szó így hangzik: cliffhanger. Eredetileg sziklapárkányon való lógást, függeszkedést jelenthetett, de ma már máshol, máshogy használják, mégpedig filmsorozatokkal kapcsolatban. Amikor egy sorozat az épp aktuális évad utolsó részének végére ér, mindig bedobnak valami nagyon izgalmas, nem várt fordulatot, egy meglepő információt, egy tragédiát, aminek nem tudjuk a kifutását - és vége, várhatunk a többhónapos szünet utáni visszatérésre. Ez a cliffhanger - az érdeklődést feldobó és feltartó jelenet, meglepetés, ami miatt  várjuk a következő részt. 

Bár Jézus idejében még nem voltak sorozatok, a mennybemenetel alkalmával nyugodtan mondhatjuk, hogy egy ilyen cliffhangert éltek meg az apostolok. Három évnyi vándorlás után az Úr meghal, majd az Úr feltámad, csodálatos és döbbentes fordulat! Aztán negyven nap után furcsa, még zűrzavarosnak tűnő dolgokat hallanak tőle, aztán eltűnik a szemük elől. Nincs nyugvópont, nincs logikus, megnyugtató következő lépés, hanem a meglepő, váratlan esemény. És várhatják a következő részt, nem is tudnak mit csinálni. Cliffhanger - váratlan és érthetetlen izgalmas fordulat a szolgálatban. 

Itt vagyunk most, Lukács ezzel kezdi a cselekedetek könyvét, nem véletlenül. Bevezetés ez valami teljesen újhoz, amit a Szentlélek fog elkezdeni bennünk és általuk, radikális áthangolás egy másik, soha addig nem hallott hangnembe. Ezzel foglalkozunk most mi is. Mert nekünk is van üzenete ennek a történetnek.

Két tévút

A mennybemenetel zavarba ejtő története elég világos és egyértelmű üzeneteket fogalmaz meg az egyház számára. A történet folytatódik, Jézus története folytatódik, csak már másképp. Azonban, hogy megértsük az üzenetet, két rossz példát is meg kell látnunk, két kísértést, két tévutat. Mert két tévút megjelenik a mai történetben, olyan hibás nézetek, amik azóta is felbukkannak az egyházban-

Az elsőt nevezzük földhözragadtságnak. A tanítványoknak van egy őszinte kérdésük: “Uram, nem ebben az időben állítod helyre a királyságot Izráelnek?” Mit jelent ez a kérdés? Azt is kérdezhetném: hol a hiba?

Ismerjük azt, amikor nagyon el akarunk magyarázni valamit egy embernek, aztán a kimerítő, alapos, rengeteg példával felszerelt magyarázatunk után csak néz meredten, bólogat, hogy érti, majd meghalljuk, hogy a levont következtetés ugyanazon a szinten van, ahonnan elindultunk. Volt már, hogy a feleségemtől kértem segítsége hittanórára egy kézműves feladathoz, (hatalmas lépés, én meg a papírbarkácsolás), ő ismerve a képességeimet, módszeresen, lassan és képszerűen elmondott, felvázolt és rendszerezett mindent, majd a végén én meg csak annyit mertem kérdezni, hogy kell ragasztó is, meg hogy nem emlékszem, hol kell kezdeni. Sajnáltam és feladtam. 

Elképzelem Jézust, aki annyi jó példázatban beszélt már az Isten országáról, olyan sokszor körbejárta, lefestette, megjelenítette, hogy az ő uralma nem e világból való, hogy ő nem hadvezér, hódító, hogy itt valami sokkal nagyobb van kialakulóban - és a tanítványok még mindig itt tartanak. “Mikor lesz, amikor meghúzzuk a határokat? Amikor kijelöljük a fővárost? Amikor kiüldözzük az ellenségeinket?” Mintha Széchenyitől, amikor elkezdte a küzdelmet a magyar nép modernizálásért, feljődésért ezt kérdezték volna: “Szép ez a sok idea: Lánchíd, Tudományos Akadémia meg minden - de mégis, milyen dátumot írjunk be a naptárba, amikor erős lesz a nép?”

Hol a hiba? A tanítványok túl földhözragadtak, nem tudnak kilépni a rosszul értelmezett próféciák börtönéből. Az Isten országa nem földi, politikai, közgazdasági vagy kulturális kategóriák mentén jelenik meg. Az egyháznak nem az a küldetése, hogy politikai szlogeneket szajkózzon, nem a kultúrát kell felemelnie, nem az erkölcsösséget kell kicsit feljebb emelni. Nem egy népet, egy nemzetet, egy ideológiát vagy egy birodalmat kell a többi felé emelni. Így gondolkodtak akkor a héberek és így gondolkodtak azóta is annyian, olyan sok nemzet, csoport. Tévút, mert nem a földi megjavítása a cél hanem sokkal több.

Aztán ott a másik tévút. Jézus eltűnik a szemük elől, a tanítványok meg csak állnak és néznek felfelé, mozdulatlanul. Angyalok jönnek és szinte megszidják őket: miért néztek az égre meredten? Nem csak földhözragadt emberek vannak, hanem vannak “éghezragadtak” is, John Stott kifejezésével élve, a "csillagászok". Akik a földire, az emberire, a kézzelfoghatóra nem is néznek, csak a mennyei, a vélt jobb, a láthatatlan kell. Voltak régen olyan kegyes zsidók, akik úgy próbáltak ellenállni a világ kísértéseinek, hogy amikor kimentek az utcára, csak az eget figyelték, hogy ne is legyen lehetősége a bűnnek. Hogy mi lett a következménye ennek, el tudjuk képzelni - rengeteg baleset. Az angyalok nem véletlenül feddik az apostolokat: Jézus azt mondta, menjetek, ti még mindig itt áltok! A világba küldött, ti pedig az eget kémlelitek. Az emberekhez vigyétek az örömhírt, de ti csak a felhőkben gyönyörködtök, távol mindenkitől. Nem jó ez így.

Ismerjük ezt is két ezer év keresztyénségéből, az emberitől elszakadt túlzott miszticizmust. A cselekedetekre megvetéssel tekintő sznob filozofálást. Az elképzelt mennyországba révedező néma és süket vallásosságot. A megközelíthetetlen és érthetetlen közösségeket. Tévút. Nem csak az ég van, nem csak a mennyei, nem csak a láthatatlan. 

Együtt van a kettő. Jézus azért ment a mennybe testben, hogy az a miénk is legyen - újra. Azért maradtunk itt mi, hogy a menny itt a láthatókban is valóság legyen, aktív és erős. Ha az egyház csak az egyiket képviseli, nem teljesíti a küldetését, nincs szükség földhözragadt és révedező keresztyénekre, olyan egyház kell, amiben a kettő összeér.

Kell itt lenn egy ország…

Mi a megoldás? Mi az út? Jézus világosan elmondja. Miközben készültem, eszembe jutott egy dal, pontosabban a címe. Zorán énekli, egy Chris Rea szerzemény feldolgozása: “Kell ott fenn egy ország”. Ha  meg akarjuk röviden fogalmazni, mit akart felvázolni Jézus, akkor ezt egy kicsit alakítsuk át: kell itt lenn egy ország. Jézus tanúknak választja, hírnököknek választja a tanítványokat, hogy menjenek és vigyék mindenkihez: Isten közel jött, szabadságot adott, megbocsátotta a bűnt, legyőzte a halált és lehetővé tette a élet teljességét. Egy mennyei országot építeni itt a földön, a Lélek törvényei szerint itt és most. Az embert meghaladó módon az emberekkel. Ilyen ország kell, nem ott fenn, hanem itt lent.

Ehhez erő kell. Előre készíti Jézus a tanítványokat: erőt kaptok, erősek lesztek, amikor eljön a Szentlélek. Cselekvés és dinamizmus lesz rátok jellemző, nem elszenvedői lesztek valaminek, hanem alakítói! Bárcsak meghallaná ezt minden mai gyülekezet, amelyik külső segítséget vár, hogy valami történjen, ha meghallaná minden egyház, amelyik szép lassan reagál, legtöbbször késve a világra. Erő és aktivitás, a tanítványok diktálni fognak és a világ fog nézni, mert nem értik majd, mi történik!

Mert el kezd épülni az az ország, pünkösd után! Az az ország lelki természetű lesz. John Stott világos megfogalmazásában: “Isten országát nem katonák, hanem bizonyságtévők terjesztik, nem hadüzenettel, hanem a békesség evangéliumával; s nem karhatalommal, politikai cselszövés vagy forradalmi megmozdulások útján, hanem a Szentlélek által.” Közel hozom: annak, hogy mi itt egy gyülekezetet építünk, csak sokadrangú következménye, hogy a településeinken jobb legyen az erkölcs, hogy erősítsük a civil öszzefogást, hogy befolyásunk legyen bármire is. Nekünk elsősorban Isten életváltoztató örömhírét kell továbbadni, a Szentlélek által.

Mindenkinek! Ez a második jellemző. Az egyház nemzetközi, még jobb, ha azt mondjuk: nemzetek feletti. Konfirmandusokkal tanultuk csütörtökön: egyetemes. Mindenkinek szól, határok nélkül, nemre, társadalmi helyzetre, nyelvre, bőrszínre való tekintet nélkül. Akkor ott a tanítványoknak már kellett ízlelgetni az addig lehetetlent: Isten Samáriába is el akar jutni, sőt a többi néphez is, minden néphez. Mindenkinek szól! Itt, a mi lakóhelyünkön is, a mi gyülekezetünk hatókörében.

Még valami: ez az ország terjeszkedik. Folyamatosan. Nincs nyugvópont. Nincs stagnálás. Az élő egyház nem pihen, nem szinten tartani akarja a tagságát, hanem emberről emberre, közösségről közösségre növekszik. Közel hozom ezt is: vannak becsléseink, hogy a mi gyülekezetünk körülbelül milyen létszámnál lesz önálló, ez fontos. De Isten nem írt elő nekünk elegendő létszámot, mindig keresnünk kell az újabb embereket, akikhez közel kell vinni Krisztust!

Kell itt lenn egy ország, Isten országa, amiben Jézus Krisztus tovább cselekszik, amiben a Szentlélek ereje lüktet, amiben az Atyát dicsőítik! Erre készít fel a mennybe visszatérő Jézus. Erről szól ez a könyv, amit ma kezdtünk el. Rólunk, hisz ennek a földön szerveződő mennyei királyságnak mi is polgárai, követei és tanúi vagyunk. Érdemes hát figyelni.

Imádsággal készülni az ismeretlenre

A tanítványok komolyan vették Jézus szavait. Nem tudták mi vár rájuk, azt tudták, hogy az idők és az akalmak nincsenek a kezükben, azt is tudták, hogy nem az ég felé kell merengeni. De még várniuk kell. A legjobbat tették, imádkoztak. Készültek a későbbi ismeretlenre, ami csak nekik volt ismeretlen. Istennek nem volt váratlan, belesimultak hát az ő akaratába. Visszatérve a prédikáció eleji példához: bármilyen váratlan fordulat is követezett, nem féltek, hiszen ők ismerték a forgatókönyv íróját. Erre utal nyugalmuk, imádságuk. A cselekedetek könyve imádsággal indul, Isten tanítani akar minket is, hogyan építsük ezt az egyszerre mennyi és földi királyságot, de már most figyelmezetet: hitből fakadó tettekre lesz szükség, cselekedetekre nálunk is, de előtte mindig az imádság van. Anélkül nem megy. Imádkozzunk hát mi is!

Ámen!

Bella Péter, Győrújbarát, 2015. február 15.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr567180839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.