Sokorói-dombság Reformátusai

Vendégprédikáció - A bálványokról

2012. szeptember 21. 11:56 - Bella Péter

Lekció: Zsidókhoz írt levél 8;8-10

Textus: Ezékiel 14; 1-8, 11/b

Kedves Testvéreim!

I, Hadd kezdjem egy egyszerű történettel:

Egy Anyuka elment vásárolni kislányával. Megálltak egy utcai árusnál. A kislány meglátott egy szép gyöngynyakláncot.

- "Kérlek, anya! Megkaphatom?"  És édesanyja megvette neki a nyakláncot. Nagy öröm volt a kislány szívében. Nagyon szerette azt a láncot. Mindig hordta, még lefekvés előtt sem vette le, csak amikor muszáj volt: fürdésnél vagy uszodába, amúgy mindig rajta volt.

A kislány édesapja bármi egyéb dolga volt is, lefekvés előtt mindig felolvasott neki egy mesét. Az egyik este, amint befejezte az egyik történetét, ezt kérdezte a lányától:

- "Kislányom szeretsz engem?"

- "Ó, apa, tudod, hogy nagyon szeretlek!"

- "Akkor kérlek, add nekem a nyakláncodat."

- "Jaj, apa, azt ne! Inkább oda adom a kedvenc babámat, vagy az egyik lovacskát, amit tőled kaptam szülinapomra," - válaszolta a kislány.

- Értem, kicsim. Apa szeret téged. Jó éjszakát!" - És adott egy jó éjt puszit a homlokára. Egy héttel később a mese után az édesapja ismét ezt kérdezte a kislányától:

- "Szeretsz engem? Kérlek, akkor add nekem a nyakláncodat."

- "Jaj, apa, azt ne. Inkább a babaházat vagy a kedvenc fésűmet," - válaszolta a kislány kérlelve.

- "Rendben kicsim. Tudod, apa szeret téged." És gyengéden átölelte.

Pár nappal később este, mikor az apa ment felolvasni a mesét, és belépett a szobába látta, hogy kislánya pityeregve ül az ágyán.

- "Kislányom, mi a baj? Mi történt?" - Kérdezte szelíd hangon.

Pár perc hallgatás után, remegő kézzel, odanyújtotta a nyakláncot édesapjának:

- "Tessék, apa, neked adom."

Az apuka elvette és utána elővett a jobb zsebéből egy kis dobozt.

- "Ez a tiéd, egyetlenem."

A kislány megszeppenve vette el, és nyitotta ki a kis dobozt. Egy eredeti igazgyöngyökből álló nyaklánc volt benne, mely sokkal szebb és gyönyörűbb volt, mint az előző. Minden este az apuka zsebében volt, aki arra várt, hogy kislánya odaadja neki a nyakláncot, hogy egy még jobbat, és még szebbet ajándékozhasson neki.

Miért is mondtam el ezt a történetet? Mi köze Ezékiel könyvének ehhez a kislányhoz?  Mindjárt megérjük.

II, A felolvasott Ige a bálványimádásról szól.

Ezékiel a babiloni fogság prófétája. Ide először, az ő idejében, a nép előkelőségeit, vezetőit az un. véneket hurcolták el. Ők voltak azok, akik elhajlottak Istentől, valószínűleg azért, mert hatással volt rájuk az őket körülvevő világ.

De miért is fontos erről a témáról beszélnünk? Szemmel láthatóan nem borulunk le szobrok előtt, nem imádkozunk azokhoz. A Bibliaolvasó Kalauzban mai Igéje égető problémára mutat rá a jelen világban, a mi életünkben is. Mert hasonlóan Izrael elöljáróihoz ránk is hatással van a világ, amiben élünk, minket is érint a bálványimádás kérdése.

Mi a bálványimádás? Egy egyházi lexikonban ezt olvassuk: „valamely teremtmény istenként való tisztelete, bűn az első parancsolat ellen. Bűnös bálványimádást azok űznek, akik tudnak Istenről, de elfordulnak tőle és mást tesznek a helyébe." Nehezen felismerhető, de hatással van az élet minden területére: a családi életre, a munkára, és elsősorban Istennel való kapcsolatunkra, mert az igaz Istentől való elpártolást okozza.

III, Milyen főbb fajtái vannak a bálványimádásnak?

a, Az első csoport az un. vallási bálványok.

Az teljesen egyértelmű, és felismerhető, mikor szobrokat imádnak, azokhoz fohászkodnak az élő Isten helyett. Ugyanennek már kevésbé látványos formája, mikor valaki pl. un. szerencsehozó követ hord a nyakában, amit esetleg egy vásáron vett meg a születési időpontja alapján. Vagy mikor valaki beleszalad a ma oly divatos ezotéria útvesztőjébe, esetleg a szinkretizmusba (különböző vallások összemosása), és úgy gondolja, jól megfér az a Biblia mellett. Veszélyesek a más vallásokon alapuló gyógyító technikák is, melyeknek nem az igaz gyógyító, az Úr Jézus Krisztus áll a hátterében. Veszélyes a New Age is, mely azt tanítja, hogy Isten az emberben van, tehát maga az ember az isten, azaz a teremtményt bálványozza. A lényeg az, hogy ezekben az esetekben az imádat nem a szent és igazságos, ugyanakkor szerető és kegyelmes Isten felé irányul. Ezek a tanok azt hirdetik, hogy egy önmagát istennek kikiáltó, rejtőzködő szellemiség, vagy pedig önmaga az ember álljon a központban. A megváltás is – már ha létezik egyáltalában ilyen fogalom ezekben a vallásokban - mindig az emberek erőlködéseiből, vagy pedig a gondolkodás szintjén elért eredményekből fakadnak.

b, A második csoportba sorolhatjuk az un. világi bálványokat. Szerintem, ha akarnánk, gyorsan fel is tudnánk most sorolni párat. A nyugati világban a felvilágosodás kora után egészen új bálványok jelentek meg ilyenek pl. : az ész, a tudomány, a hivatástudat, a nemzet, a művészet de ezekről most nem szólok.

Azonban az első helyen említeném az életszínvonal nevű bálványt, ami olyannyira meghatározza hívei életét, hogy szinte semmi másra nem engedi őket figyelni. Kultuszára a folyamatos rohanás, erkölcsére a "cél szentesíti az eszközt" elv a jellemző. Rajongóinak tábora óriási. Kezében tartja a tömegkommunikációs eszközök, illetve az oktatási intézmények nagy részét.

Az életszínvonal nevű bálványnak vannak beosztott alistenei is, mint a pénz, a hatalom és a siker. Mindhárom bálvány kegyeinek megszerzése pompás lehetőséget biztosít az ember önérvényesítésének. A pénz által úgy tűnik minden megszerezhető, a siker és hatalom által pedig biztosítottá válik a pénz megszerzéséhez vezető út. Híveit még az sem tántorítja vissza, hogy bálványuk soha sem elégíti meg szívüket (Prédikátor 5.10), s még az sem, hogy bálványaik sok fájdalmat okoznak. (1Timótheus 6.10)

A következő bálvány, mely világunkban hódít, a kényelem. Ez a bálvány jól megfér a többi bálvány mellett. Kultusza kellemes és sokrétű, híveiről Ámos próféta írt. (Ámós 6,3-6). Ez a bálvány bár kellemes érzést ad a testnek, de az életet teljesen tartalmatlanná, üressé teszi. (Ámósz 6,7, Példabeszédek 6,10-12)

A következő bálvány a szórakozás. Kultuszának helyei: kocsmák, diszkók, bulizós helyek. Főleg a fiatalok köréből kerülnek ki hódolói. A bálvány a "kikapcsolódást" ajándékozza rajongóinak, amely ha rövidéletű is, de hatékony, s mivel újból és újból megismételhető, ezért függőséget okozhat híveiben, eléréséhez pedig gyakran pótszereket használ, mint pl. az alkohol. Kultusza sokrétű. Ezzel a bálvánnyal az a baj, hogy híveit elvakítja, látszatvalóságot ad számukra, s egy idő után pedig mérhetetlenül kiüresíti a lelket. (vö: Puskin: Anyegin I./35-44.)

Ma nagyon vonzó bálvány a test, a szépség és az egészség kultusza, amely nem rossz dolgot tart szem előtt, de mivel azt isteníti, ezért hazug. A mai pletykalapok nagy része ennek a bálványnak állít tiszteletet. Eszményképe a csupa-izom ember. Kultusza a fogyókúra, a testépítés, a kozmetika, a plasztikai sebészet, és még összekapcsolódik más praktikákkal is. A lényege a gondolkodás teljes lefoglalása, így alkalmas eszköz arra, hogy a beszélgetések fő témájává váljon.

Bálvány lehet a technikai vívmányok csoportja is. Mikor a legújabb mobil készülék szinte letehetetlenül hozzáragad a kézhez, vagy a számítógép elől szinte lehetetlen felállni, és használójuk majdhogynem idegességet, frusztráltságot érez, mikor nem ezekkel tölti idejét.

S még egy nagy bálványt hadd említsünk: az „ÉN" bálványt. S valóban: a keresztyén ember értékrendszerét is befolyásolhatja, gondolkodását veszélyeztetheti, s akkor szavai, cselekedetei, motivációi mind az "én"-je körül forognak. Ilyenkor fontosabbá válik az "én" boldogulása, érvényesülése, kényelme, biztonsága, becsülete, mint a szolgálat. Ilyenkor a hívő ember Istentől is csak saját életére vonatkozó dolgokat kér (ezt hívják siker evangéliumnak). Az én-középpontúságnál fontos: az én biztonságom, kényelmem, békességem, örömöm, jóllakottságom, becsületem, méltóságom, sikerem, érvényesülésem. Ez a világi ember számára érthető, lehetséges alternatíva lehet, hiszen ők nem ismerik Krisztust, aki az életét adta, azért, hogy mi élhessünkk. A keresztyén értékrendszernek viszont másnak kell lennie, Isten jó, kedves és tökéletes akarata csak akkor teljesedhet be életünkben, ha elhagyjuk régi gondolkodásunkat, ha felhagyunk önzésünkkel, s odaszánjuk teljes életünket Krisztusnak: „Ha (Krisztus) azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott. (2Korinthus 5.15)

III, Felismerve ezeket a bálványokat a világban, meg kell értenünk, hogy Isten minket, keresztyéneket félt tőlük, sőt egyenesen tiltja a tiszteletüket, ha pedig mégis a népe életébe törnek, tilalmukat parancsolja. Ezt olvastuk Igénkben:  „Ezokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól és minden útálatosságtoktól fordítsátok el orczátokat." Ez. 14;6  „És ellene fordítom orczámat annak a férfiúnak, és vetem őt jegyül és közbeszédül, és kiirtom népem közül, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!" Ez. 14;8

Nem lehet egyszerre az Urat is imádni, ugyanakkor a bálványoknak áldozni, hiszen egy Isten van az Úr, és rajta kívül nincs más Isten. (Ézsaiás 44,6)

Elégedjünk meg Isten kegyelmével, hiszen Ő bőségesebben megajándékoz bennünket, mint gondolnánk, ne keressünk mellé más bálványokat! Így szól a parancsolat: Az Urat a Te Istenedet imádd és csak neki szolgálj!

Összefoglalva: a világ nem csak, hogy rossz dolgokat kínál számodra, hiszen a Biblia is ír a szerelemről, a megélhetésről, a pihenésről, a bölcsességről vagy a művészetről, de mivel fontosságuk a világban Isten helyét veszi át, ezért válnak rosszá. Így válnak ezek a dolgok eszközzé a Gonosz kezében, azért hogy az embert sötétségben tartsa általuk. A hívő ember életében pedig a következő fontossági sorrendnek kell érvényesülnie: "keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek." (Máté 6,33)

A lekcióban a Zsidókhoz írt levélben kaptunk egy csodás ígéretet: Az Úr a mi Istenünk mi pedig az Ő népe. Ennek a szövetségnek az alapja pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Ahol Ő van, ott semmi másra nincs szükség. Ne ragaszkodjunk a bálványainkhoz, merjük elengedni azokat! Az igehirdetés elején a kis történetben a kislány nem adta a láncot, mert félt, hogy nem lesz semmije helyette. Értsük meg, és higgyük, hogy elég nekünk Isten szeretete. Ha megbánással átadjuk a bálványokat Istennek, valami sokkal csodálatosabbat kapunk helyette mi is, mint a történetben szereplő kislány.

Isten azt mondja nekünk: Bízz az Úrban, bízz bennem, mert elég néked az én kegyelmem! Ne légy önigazoló, ne akard megmagyarázni, hogy szükséged van a bálványaidra! Csak Krisztusra van szükséged!

Ámen

Kósa Ildikó

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr154792505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.