Sokorói-dombság Reformátusai

Só és világosság

2016. november 29. 11:46 - Bella Péter

Gyülekezetünk ötödik születésnapján elmondott igehirdetés

 

Lekció: Róma 12,1-8
Textus: Máté 5,13-16

soesvilag1.jpg

A miért a legnehezebb kérdőszó a világon. Gyerekkorban - amikor próbáljuk megérteni a világ összefüggéseit, próbáljuk összekötni, összehuzalozni mindazt, amit tapasztalunk, amit megismerünk csak úgy záporoznak a szüleink, a felnőttek felé a miértek. Ha erre nem is emlékszünk, nézzünk a körülöttünk lévő gyerekekre, ugyanezt találjuk, jó néhány szülői sóhaj származott már ebből. Aztán később, a tudomány, a tudás által feltett miértekre próbálunk válaszokat keresni vagy a munkánkhoz kapcsolódva tesszük fel a kérdéseket, és jóleső sikerélmény egy-egy elégséges válasz megtalálása. Van, hogy a körülöttünk vagy a fejünk felett zajló események, a közéleti, politikai ügyek kapcsán teszünk fel őszinte, tanácstalan vagy lemondó miérteket. És ott van a tragédiák mentén születő miért - a legnehezebb. Egy szerettünk elvesztése, egy hozzánk közelálló ember szenvedése vagy éppen saját nehézségeink mellett tesszük fel a kérdést. A valójában legtöbször válasz nélküli miérteket.
A miért a legnehezebb kérdőszó a világon. Mert kevés az elégséges válasz. A felnőttek türelmetlenek, a tudomány csak újabb kérdésekig vezet, a munkánknál is ritka az a válasz, ami elégedettséggel tölt el, a világ dolgai vagy a tragédiák is csak részben nyílnak meg. Ezért kell örömnek venni, ha egy miértre találunk, kapunk választ.

Miért van ez a gyülekezet itt öt éve? Miért lehet egyáltalán? Miért él, mi az oka, mi a célja? Mi az értelme? Miért vagyok én része ennek a gyülekezetnek? Ötödik évfordulónk kapcsán nem baj, ha feltesszük ezt a kérdést. Nem baj, mert erre a miértre van válasz. A mai igénk, Jézus hegyibeszédbeli szavai a válasz felé segítenek minket.

Tovább
Szólj hozzá!

A századik zsoltár

2016. november 23. 20:18 - Bella Péter

A megfelelő válaszhoz adott segítség

 

Olvasmány: Zsoltárok 98
Alapige: Zsoltárok 100

metronomes-812679_1280-e1446504394993.jpg

A második ütem: az istentisztelet

El kell, hogy áruljam, amikor először láttam a maga valójában metronómot, az nagy csalódás volt a számomra. Gyerekkoromban rajzfilmekben, filmekben, aztán zenei műsorokban mindig rácsodálkoztam erre a varázslatosnak tűnő eszközre, ami pontosan jelzi a zenésznek, hogy mi is az ütem. Mágikus volt, titokzatos gyermekkori énemnek. Aztán egyszer, amikor már nagyobb voltam, talán az gimnáziumom az egyik szertárában vagy egyik zongorával rendelkező termében találtam egyet - a varázs összetört, nem volt benne semmi mágikus, hisz ez csak egy jól kitalált és összerakott eszköz. Mai fejjel persze pont emiatt értékelem - nincs benne semmi mágia, csak a pontosság, és az ide-oda kilengő része, ami mutatja az ütemet. 
Na de miért mondtam el mindezt? Mert eszembe jutott a klasszikus metronóm, pontosabban a mozgó része, az inga, amelyik balra és jobbra leng. Eszembe jutott, amikor a mai zsoltárunk kapcsán az istentiszteletről kezdtem gondolkodni és arról az örömről, ami az istentiszteleten való részvételünk alapja és velejárója. 

A századik zsoltár egyértelműen istentiszteleti használatra készült, a jeruzsálemi templomban tartandó körmenetszerű ünnephez, olyan emberek számára, akik beértek a templomba. A hozzáértők elmondják: az első három verset a gyülekezet tagjai énekelték, a második kettőt a papok. Rövidségében is erős és szép zsoltár és a mi istentiszteletünkhöz is hozzáadhat valamit. 
Az istentisztelethez, ami válasz mindarra, amit megélünk a mindennapokban Istennel. A második ütem - innen a metronóm képe. A második ütem, mert válasz. Nem mi kezdjük. A történet nem úgy indul, hogy mi eljövünk istentiszteletre. A történet csak folytatódni tud így. A metonóm ingájának kilengése Istené, a miénk a második. A mai zsoltárunk arról szól, hogy milyen is ez a válasz.

Tovább
Szólj hozzá!

A kilencvenedik zsoltár

2016. október 18. 10:52 - Bella Péter

Megtapasztalni az örökkévalóságot

 

Olvasmány: Zsoltárok 90
Alapige: Zsoltárok 90,12.16-17

dawn-landscape-mountains-nature.jpg 

Egy fontos zsoltár

Református himnusz - valaki ezt mondta egyszer erre a zsoltárra és nem véletlenül. Ünnepeinken, találkozóinkon nem véletlenül énekeljük. “Tebenned bíztunk eleitől fogva…” - valahogy ez a szöveg és ez a genfi dallam úgy találkozott a magyar reformátusság lelkével, hogy összekapcsolódtak. Fontos tehát ez a zsoltár, generációk, református gyülekezetek imádsága több évszázados folytonosságban (de előtte máshol, mások, máshogy is énekelték, zsolozsmázták, imádkozták). Soha nem felejtem el, amikor az egyik bakonyi faluban voltam egy temetésen, ahová kivonult az egész gyülekezet és amikor ezt elkezdték énekelni, abban erő volt. Mintha valóban megrendültek volna a hegyek.

Fontos zsoltár - a Szentírásban is, olvasva is. Az egyik legszebb lírájú és stílusú zsoltár, rendkívül mély és erős. Mózeshez illő - az ő neve is szerepel a kezdetnél. Nem akarok belemenni az ószövetség tudósainak munkájába, akik még kutatják, vajon tényleg Mózes a szerző. Számomra lehet ő, de ha nem is, mindenképpen csak Mózeséhez hasonló tapasztalat tudta nekünk adni ezt az imádságot. 
Egy imádsággal foglalkozunk ma, amiben a véges ember beleszédül abba, hogy megtapasztalja az örökkévalóságot.

Tovább
Szólj hozzá!

A nyolcvannegyedik zsoltár

2016. október 02. 19:52 - Bella Péter

A megérkezés öröme

2011. szeptember 4-én volt először istentisztelet Győrújbaráton. Ez az igehirdetés az ötödik évfordulón hangzott el.

 

Olvasmány: Zsoltárok 84
Alapige: Zsoltárok 84,11-12

erkezes.jpg

Megérkezni jó

Nem vagyok az a nagyon nagy utazó, de azért szeretek utazni, addig nem ismert tájakat bebarangolni, új emberekkel, új helyzetekkel megismerkedni. Nagyon jó kiszakadni kicsit. De megvallom őszintén, legalább ilyen jó megérkezni. Visszatérni a megszokott falak közé, oda, ahol csukott szemmel tudok közlekedni, ahol a kutyák ugatásáról tudom, hogy a postás jön vagy egy idegen, sőt az érkezés irányát is be tudom azonosítani. Jó megérkezni azokhoz, akik fontosak. Mert van hova megérkezni, ezért jó megérkezni.
Szerintem nem vagyok ezzel egyedül, nem mondtam új dolgokat. Kiküldetésből, ösztöndíjról, nyaralásról, rokonlátogatásból és ki tudja, honnan mindnyájan érkeztünk már úgy haza, hogy éreztük, hogy így teljes az élet, hogy mivel van hova hazatérni, már elmondhatjuk azt, hogy van valamink. Milyen rossz azoknak, akik ezt nem tudják: mert az életük úgy hozta, hogy nincs fix pontjuk, mert elvesztettek mindent, mert üldözik őket. Vagy mert nincs kihez, mivel magányosak. 

Megérkezni jó, ha van hova, ha van kihez. És ha van hova és van kihez megérkezni, akkor már biztos, hogy van valamink az életben.

Tovább
Szólj hozzá!

Isten öröme

2016. július 18. 13:01 - Bella Péter

 

Olvasmány: Lk 15,1-10
Alapige: Lk 15,6b.9b

jo_happy_2.jpg

Megosztani az örömöt

A fiú egy szépen eltervezett délutánon megkérte szerelme kezét. Minden a lehető legjobban ment, az idő jó volt, a meglepetés sikerült, az igent a lány kimondta. Óriási volt az öröm, amikor elbúcsúztak, sorban hívta a szüleit, a testvérét, a legjobb barátait, hogy belekiáltsa a telefonba: “Igeeennt mondott!!”
Egy fiatal nő szeretett főzni és elkezdte írni a recepteket a blogjába. Jól csinálta, sokan olvasták a tényleg igényes posztjait. Munka mellett készítette, egy nemzetközi cégnél volt a marketing csapat tagja. Aztán egyik nap kapott egy telefont, egy nagy portál kereste meg egy ajánlattal: folytassa náluk az írást, sűrűbben, főállásban, pénzért, úgy, hogy még könyvek is tervbe vannak véve. Egy kis időt kért, mivel meg akarta beszélni a férjével. A párja végighallgatta, majd azt mondta, hogy támogatja, ha a változás mellett dönt. Óriási volt az öröme, már amikor az ajánlatot elmondta, de aztán, amikor mindent aláírtak, a barátainak végre megírhatta, hogy mi történt.
Örülni jó, örömhírt kapni szuper, átélni valamilyen boldogítót jó, de legalább ilyen jó megosztani azt, ami történik. Megosztani az örömöt jó! Együtt örülni azokkal, akik fontosak, az egyik legjobb dolog. A másik oldal is igaz: ha valaki nem tud a másikkal együtt örülni, ott biztos, hogy valami baj van, gond van, nincs rendben valami a kapcsolatban.

Tovább
Szólj hozzá!

Megszakítani a láncot

2016. június 21. 13:50 - Bella Péter

"A rosszat a jóval győzd le!"

 

Olvasmány: Lukács 6,27-36
Alapige: Róma 12,21

photo-1438703025185-2954c4c6baee.jpeg


Meg lehet-e szakítani a láncot?

Piros család és Szürke család között elég komoly viszály van, generációk óta. Nem csak annyi, hogy nem beszélnek egymással, de folyamatosan megnehezítik egymás életét. Amíg Piros apuka volt az igazgatóhelyettes a helyi iskolában, addig, Szürkéék gyerekeinél nem jött össze a lehető legjobb bizonyítvány. Amíg Szürke nagypapa képviselő volt, Pirosék ügyeiben soha nem mozdult elő semmi. Hogy mi a kiindulása az egésznek, azt már senki sem tudja, csak azt, hogy bármi történik, jön a viszontválasz, egymásra licitálva, nemzedék adja át nemzedéknek.
Fekete és Fehér munkatársak voltak a cégnél, egymás mellett volt az asztaluk, mondhatjuk, hogy barátok is voltak az elején. Aztán egy nem  is annyira vészes vita eltört mindent, azóta pedig egyre nagyobb a szakadék. Volt, hogy Fekete hiúsította meg Fehér előléptetését, hol Fehér kevert be egy komolyabb projektbe. Már nem is munkatársak, de mivel ez egy kis ország, hasonló munkakkör, az adok-kapok, tovább folytatódik, tovább keserítik egymás életét. Ami marad, a válasz, egymás stiklijeire, gonoszkodásaira, ki tudja meddig, ki tudja milyen károkat okozva.
A lilák és a sárgák két egymás mellett élő nép, volt idő, amikor közös elnyomás alatt voltak, aztán hol az egyiket, hol a másikat emelte ki a történelem szerencséje. Ami biztos, az a gyűlölet, az emberek között, de a maga politikában is. Volt, mikor határvillonások, kisebb sőt nagyobb fegyveres összecsapások, máskor diplomáciai küzdelem, egymás elől elhappolva befektetéseket, előnyöket. Újra és újra, a mindennapi kisember gyűlölete és a politikai háttéralkuk is abban hasonlítottak, hogy nem volt megállás, valahogy vissza kellett ütni, vissza kellett adni a vélt vagy valós sérelmet. (Azt persze nem kell mondani, hogy mások pedig kihasználták a vak versengést, a saját előnyükre.)

Adok-kapok, egymásra licitálás, fogat fogért, szemet szemért, sorolhatnánk azt, amit a mindennapokban látunk a híreken keresztül, a környezetünkön keresztül meg is tapasztaljuk, vagy a saját életünkben éljük át. Egy lánc, amiben a láncszemek a bosszú, a düh, a harag, a gonoszkodás szemei, egymásra adott válaszok, amik addig nem érnek véget, amíg az egyik fél el nem tűnik, meg nem semmisül. Házasságok, barátságok, közösségek, nemzetek, gyülekezetek keserű szakadásai ezek. 
Mintha nem lehetne megszakítani a láncot. Mintha belénk lenne kódolva a folytatás kényszer. Mi van mögötte? A büszkeség, az igazságérzet előbb, aztán a bosszúvágy és a harag, végül már az automatizmus, a megszokás. És a vége mindig veszteség, mindenki veszít, ha őszinték vagyunk látjuk, és mégis, lehetetlen, de legalább is elképesztően nehéz megtörni a sort.

Tovább
Szólj hozzá!

A harminckettedik zsoltár

2016. május 30. 09:37 - Bella Péter

A visszakapott élet

Olvasmány: János 8,2-11 
Alapige: Zsoltárok 32,1-7

pexels-photo-40525-2.jpeg

Nem csak tantétel, nem csak egy rítus, hanem egy élmény 

Amikor ezeket a sorokat olvassuk, egyből észrevehetünk valamit. Ez az imádság rendkívül szenvedélyes, aki leírta, annak a szíve-lelke benne volt abban, amit el akart mondani, átélt valamit és ezt énekli meg.
Bűnbánati zsoltár - szoktuk mondani a műfajára, ám nagyon pontos az újfordítású Biblia fejezetcíme: bűnbánat és bűnbocsánat. Ez a két fogalom: két fejezetcím egy teológiai könyvben, két pont egy hitvallásban, két lépés egy szertartás során, például az úrvacsorában. Ez a zsoltár figyelmeztet: Dávidnak nem csak ennyit jelentett, hanem több volt, egy valós, életváltoztató élmény, központi esemény, fordulópont - hogy volt egy bűne és azt az Isten megbocsátotta.
Ma arról szeretnék beszélni a zsoltár alapján, hogy nem elég, ha a bűnbánat és bűnbocsánat csak két vallásos, absztrakt fogalom, amit értünk, nem elég, ha két fejezetcím, vagy két pont egy hitvallásban, nem elég, ha két lépés az úrvacsoravétel előtt. Ha csak ennyi, akkor az kevés, mindemellett személyes élménynek, valós életeseménynek kell lennie, csak lesz igaz a dogmatikai tétel, a hitvallási pont, az úrvacsora. Mivel Isten bocsánata azt jelenti, hogy visszakapom az életem.

Tovább
Szólj hozzá!

Visszatekintés: Találkozások Jézussal - Zákeus

2016. május 27. 11:47 - Bella Péter

Jézus nem akárhogy "fut össze" Zákeussal. A vámszedő egy fáról figyeli, ő pedig megszólítja, nevén nevezi, majd maga mellé hívja és így minden megváltozik Zákeusban és Zákeus körül. Olvasmány: Lukács 19,1-10.
Elhangzott 2012. március 18-án Győrújbaráton egy gyerekekkel közös istentiszteleten. Igehirdető: Bella Péter.

 

Szólj hozzá!

Együtt...

2016. május 20. 09:30 - Bella Péter

Pünkösdi igehirdetés

Olvasmány: Apostolok cselekedetei 2
Alapige: Apostolok cselekedetei 2,1-2.44

punkosd.jpg 
Ünneplő gyülekezet! A mai igehirdetéshez az elsősök tankönyvéből kaptam az ötletet. A pünkösdöt tárgyaló leckénél ügyesen, gyereknyelven elmondják a biblia történetet, amit fel kell olvasni, közben tartozik hozzá egy feladat is - a gyerekeknek, miközben hallgatják, meg kell számolni, hányszor hangzik el az együtt szó. Természetesen a könyv elég sokszor használja, hogy jobb legyen a feladat, de mindig ott van a helye, mindig megfelelő.
Miközben a ménfőcsanaki elsősöknek mondtam fel a történetet, ráébredtem, hogy mennyire hasznos így ránézni, ezzel a fogalommal a sokat hallott bibliai történetre. Így jutottam oda, hogy ez lesz az ünnepi igehirdetés sorvezetője. Együtt - maga a történet kétszer használja a szót, de végig odatehetjük, több eseményhez is. Pünkösd közösségi történés, az emberek együtt vannak - még akkor is, ha nagyon személyes és egyéni a hit kapcsolata Istenhez, a Lélek munkája az emberben.  A mai vasárnapra hoztam néhány pünkösdi momentumot, ahova bátran odatehetjük ezt a szót: együtt.

Tovább
Szólj hozzá!

Az Istennel kettesben eltöltött időről

2016. május 09. 18:16 - Bella Péter

Miért vonult félre Jézus?

Ennek az igehirdetésnek az alapja a május hatodikán, a halásztelki KözösPont-képzésen elmondott esti áhitat. Az ott elhangzottak lettek továbbgondolva, kibővítve, átalakítva a gyülekezet számára.
 


Olvasmány: Márk 1,32-39
Alapige: Márk 1,35

img_5052.JPG
A héten a KözösPont misszió Volt fesztiválra készülő csapatának tartottam egy áhitatot. Ezt az igét kaptam, Jézus hajnali elvonulásán keresztül a személyes, Istennel való védett párbeszédről, a vele lévő csendről kellett beszélnem. Amit oda vittem, azt bontottam tovább, gondoltam tovább ide vasárnapra, mivel hiszem, hogy a gyülekezetnek is fontos.
Mi is történik itt, ha az egészet nézzük, a körülményeket? Óriási nyüzsgés, tömeg, folyamatosan, nem szűnő módon érkeznek az emberek. Egy várost látunk, és a lakóit, akik között elterjedt egy szenzációs hír - itt van az a názáreti Jézus.
Szóval, nagy a nyüzsgés, rengetegen mennek oda a tanítványokhoz, mert közel akarnak jutni Jézushoz. Van, aki tudja, hogy hova és mi célból jön, van, akit csak a kíváncsiság visz oda, van, aki egyszerűen odasodródik. Jézus pedig gyógyít betegeket, megszállottakat szabadít meg, vég nélkül, egész este, aztán folytatódik éjjel is. 
Hajnalig ez van, aztán fogja magát Jézus és nem lefeküdni megy, hanem imádkozni. A tömeg után ezt teljesen egyedül teszi, magányosan. Vagyis nem igaz ez: az Atyával tölti ezt az időt. Egyfelől levezeti az éjszakát ott, de ez nem teljes így, többről van itt szó. Felkészülés is volt, hisz látjuk majd, másnap folytatódik majd, aztán tovább, más városokba is, ugyanígy. 
Mi történik itt? Jézusnak is szüksége van erre? Ez furcsa, miért van ez így? 
Néhány valószínű indokot hadd mondjak el!

Tovább
Szólj hozzá!

A Pápai Református Kollégium tanulóinak és tanárainak látogatása

2016. április 30. 12:01 - Bella Péter

Vadász Márta lelkésznő igehirdetése és fényképek az istentiszteletről

Április 24-én Győrszemerén és gyülekezetünkben láttuk vendégül a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának és Művészeti Szakközépiskolájának nyolcadik osztályos tanulóit és tanárait. Vadás Márta lelkész és vallástanár igehirdetése meghallgatható és a továbblépés után az istentiszteletről készített fényképeket is meg lehet nézni.

papairefi16-3544.jpg

 

Tovább
Szólj hozzá!

A huszonharmadik zsoltár

2016. március 26. 11:24 - Bella Péter

Szavak a pásztorhoz, a vendéglátó gazdához

Olvasmány: Máté 21,1-11
Alapige: Zsoltárok 23
 

Dávid

Gyökössy Endrének van egy szép elmélete ezzel a zsoltárral kapcsolatban, ami nekem nagyon tetszik. Ez arról szól, hogy a címben említett Dávid király ezt az imádságot már idős korában írta. Rengeteg tapasztalattal, örömmel és fájdalommal a háta mögött, úgy foglalja össze az Istennel való közösséget, olyan gyönyörűen fogalmazza meg, ahogy azt csak egy sokat megélt ember tudja. Az idős király visszakanyarodik fiatalkorához és megszólal benne a pásztorlét élménye - és megfordul: úgy függött életes során az élő Istentől, ahogy a juhok függenek a pásztortól. Ez az egyik kép. A másik pedig a vendéglátó gazdát mutatja be, aki gazdagon, nagylelkűen fogadja az utazót, az idegent. 
Akár az idős Dávid király imádságaként is elhangozhatott volna, lehet, hogy úgy van, ahogy Gyökössy Endre elképzelte. Mindenesetre az egyik legszebb és legismertebb zsoltár úgy foglalja össze az emberi életút Istenhez való kötődését, ahogy szinte semmi más - ezért is szeretjük annyira. Ez a zsoltár nem csak Dávidé. Ez a zsoltár mindenkié, aki érezte már úgy, hogy van egy szerető és gondoskodó pásztor mögötte. Aki érezte már azt, hogy egy kegyelmes és gazdag Isten látja el azzal, amire szüksége van.
Ez a zsoltár, bár rövid, elég összetett. Összetett, akár az élet. Elmondhatja az, aki örömök között van, jó szakaszában van az életében, de elmondhatja az is, aki éppen viharok közt küzd. Elmondhatja egy egész közösség, egy gyülekezet is. 

Tovább
Szólj hozzá!

A tizenötödik zsoltár

2016. március 15. 09:51 - Bella Péter

Lelki dresszkód

Olvasmány: Efezus 4,17-32
Alapige: Zsoltárok 15


Gyere csak be…

Testvérek! Az evangélium a megnyitott kapukról szól. Az újra megnyitott kapukról. Hogy Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása szabad utat engedett Istenhez, hogy visszajuthatunk Atyánk mellé. Szabad az út, meghívót kaptunk, segítséget a visszatalálásra. Ahogy vagyunk, kegyelemből - hisz a mércét megugrani nem tudjuk. Az evangélium ezt üzeni, és a gyülekezetnek is ezt kell a világba visszhangoznia: visszavár az Isten, gyere vissza, úgy, ahogy vagy, mert lehet, mert szabad.
Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem kell törődnünk magunkkal, hogy nem kell átvizsgálnunk magunkat, hogy nem kell odafigyelni. A tékozló fiút is még rongyaiban ölelte meg és fogadta vissza az apja, majd új ruhát kapott. És erre az új ruhára vigyázni kell. A mai vasárnap arról beszélnék a zsoltár alapján, hogy mire is kell figyelnünk nekünk, akik azt mondjuk, Krisztushoz tartozunk. Hogyan leszünk alkalmasak az Istennel való találkozásra, hogyan nem hozunk rá szégyent, mi az, ami tőlünk telhető. Erről szól ez a zsoltár.

Tovább
Szólj hozzá!

Imádkozni közösen és a másikért - egy út egymás felé

2016. március 08. 11:42 - Bella Péter

Az imádság dimenziói - negyedik rész

Ennek az igehirdetésnek az alapja a 2016. februárjában Pápán elmondott sorozat. Köszönet az itt kapott gondolatokért, hozzászólásokért, amelyek tovább formálták, tisztították az üzenetet.
 

Olvasmány: Zsoltárok 133 és Apcsel 1,12-14
Alapige: Jakab 5,13-15

Egy személyes történet 

Szeretnék elmondani egy történetet. Tizenhat-tizenhét évesek lehettünk, nem sokkal megtérésünk után a friss hit lelkesedésével, tiszta útkeresésével és rengeteg hibájával. Volt egy közös barátunk, aki nagyon komoly problémákkal küzdött az életében, sokan sokféleképpen próbáltak segíteni, de semmi nem vitte előre a dolgát.
Mi pedig elhatároztuk, hogy nem csak imádkozni fogunk érte közösen, hanem böjtölni fogunk. Elterveztünk mindent. Hideg, havas tél volt, elkértük a nagymamám telkén található kis házat, hogy reggeltől estig nem nem eszünk, imádkozunk, igehirdetéseket hallgatunk, ilyenek - úgy, ahogy azt elképzeltük a böjttel kapcsolatban. Csakhogy a ház hetek óta nem volt befűtve, hihetetlenül fáztunk. Fa nem volt a kályhához - át kellett menni a szomszédba fáért. A szomszéd nagyon kedves ember, adott inkább egy hordozható gázkályhát (nem mondtuk el, mit akarunk), átmentünk érte, ahol húst sütött, és hívott az asztalhoz. El tudják képzelni a testvérek, pár tizenéves fiú mit élt át, úgy, hogy nem evett aznap semmit…
Mi próbálkoztunk, fáztunk, éhesek voltunk, de akkor is imádkoztunk. Délutánra annyira erőtlenek lettünk, hogy a kicsit melegebb szobában belealudtunk a kazettán hallgatott igehirdetésbe.
Bénáztunk rendesen. Emberileg nézve elég sok hibát elkövettünk. De Isten nem így gondolta. Nagyon szép “mellékhatásai” lettek annak a napnak. Hiszem, hogy ahhoz, hogy később a barátunk kikeveredett a saját mély problémájából, a mi imádságunk is hozzájárult (nem csak az, de az is). És még, amit nem vártunk. Nagyon jó barátok voltunk addig is - és ez az egy nap még közelebb hozott minket. Egymás felé is még jobban meg tudtunk nyílni, olyan falak dőltek le, amikről nem is tudtuk, hogy léteznek.
Testvérek, ez az én történetem, az én élményem, de benne van az, amiről szeretnék beszélni. Hogy a közös imádság, az egymásért való imádság az nem pótcselekvés, hanem feladat. Hogy az közös imádság közelebb hozza azokat, akik együtt imádkoznak. Hogy imádkozhatunk azokért, akik fontosak, van értelme. Hogy imádkozhatunk azokért, akik az ellenségeink, az ellenfeleink és van értelme.

Tovább
Szólj hozzá!

Dicsérni Istent - egy út felfelé

2016. február 29. 10:55 - Bella Péter

Az imádság dimenziói - harmadik rész

Ennek az igehirdetésnek az alapja a 2015. novemberében Győrben és a 2016. februárjában Pápán elmondott sorozat. Köszönet az itt kapott gondolatokért, hozzászólásokért, amelyek tovább formálták, tisztították az üzenetet.

 

 

Olvasmány: Efezus 1,3-14
Alapige: Zsoltárok 150

Felfelé… 

Két hete bejártunk egy lelki utat, hogy milyen lefelé ereszkedni olyan magaslatról, ami hamis, amit gyengeségeinkből, bűneinkből, tévedéseinkből építettünk, a bűnvalláson keresztül, imádságban hogyan tudunk visszakerülni a helyünkre, bevallva nyomorúságunkat annak az Istennek, aki jó, aki megvált, felszabadít és jobbat tud velünk kezdeni.
Múlt héten egy befelé tartó útról beszéltünk, az imádság belső szobájáról, a tudatosan elkerített imádságos időről, amikor kettesben maradunk Istennel, őszintén megnyitva életünket beengedjük a világunkba és közben Isten is beenged az övébe. Számbavettük, hogy tisztítja ez az imádság a lelki látásunkat, hogy jutunk így is teljesebb önismeretre és istenismeretre, hogy tudunk úgy kérni, hogy közben ráhangolódunk Isten akaratára.
Mai utunk felfelé vezet, felemel. Hisz az imádságnak van egy ilyen dimenziója is, a dicsőítés, a magasztalás.

Dicsőítés 

Valaki egyszer azt mondta, hogy az a legszebb ajándék, amit nem valamilyen apropóból veszünk a másiknak, pl. nem születésnapra, házassági évfordulóra vagy karácsonyra, hanem csak úgy. Ok nélkül, váratlanul, csak azért, mert a másik fontos. Gondoljunk bele, milyen jó az, ha különösebb ok nélkül vagyunk kedvesek párunkhoz vagy gyerekünkhöz, unokánkhoz. “Annyira örülök neked, mert megint zseniálisan főztél!” - ezt is kell mondani! De egy indokololatlan “Annyira örülök neked, mert vagy!”  - egy fokkal több, nem? “Nagyon ügyes vagy, hogy ilyen szépen összepakoltad a szobád!” - fontos, hogy elmondjuk, hogy visszajelezzük, ha valami jó történt, de egy-egy spontán “Tudod, hogy milyen fontos vagy nekem!” mondat még többet tud adni.
Istennel kapcsolatban is vannak hasonló ügyeink. Nagyon jó, ha eljutunk odáig, hogy imádságunkban dicsérjük őt és magasztaljuk azért, amit velünk tett, mert megerősített egy nehéz élethelyzetben, mert meggyógyultunk, mert helyreállt egy kapcsolatunk, mert előrébb lépett a gyülekezet. Valójában töredékét vesszük csak észre annak, amit velünk, bennünk és körülöttünk tesz az Úr. És így is, “csak úgy”, a személye miatt, nem azért, amit tett, mikor dicsőítettük az Istent? Milyen gyakran dicsőítjük “csak úgy” Isten személyét?

Tovább
Szólj hozzá!

A belső szoba - egy út befelé

2016. február 22. 19:59 - Bella Péter

Az imádság dimenziói - második rész

Ennek az igehirdetésnek az alapja a 2015. novemberében Győrben és a 2016. februárjában Pápán elmondott sorozat. Köszönet az itt kapott gondolatokért, hozzászólásokért, amelyek tovább formálták, tisztították az üzenetet.

80b682927d95a9bc68c5b73d80822840.jpg

Olvasmány: Zsoltárok 62 és Máté 6,5-9
Alapige: Máté 6,6

Az út folytatása

A múlt vasárnap arról volt szó, hogy az imádság tulajdonképpen az Istennel való kapcsolatunk része. Az, hogy milyen beszélőviszonyban vagyunk vele, függ attól, milyen épp közöttünk a viszony. Hogy épp milyen állapotvan van a hitünk, a mindennapi megtapasztalásaink, élethelyzeteink között.
Beszéltünk még az imádság egy nagyon fontos fajtájáról, a bűnbánatról, bűnvallásról is, ami egyáltalán nem önmarcangolás, nem önostorozás vagy önvád, hanem lefelé tartó út a hamis magasságainkból, abból az elképzelésből, hogy mi körülöttünk forog a világ, hogy mi rendben vagyunk, hogy jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Le kell szállni innen, vissza a az Isten által meghatározott valóságba. VIssza Isten elé, aki nem vádolni akar, hanem gyógyítani és csak úgy tud velünk bármit is kezdeni, ha a helyünkre kerülünk, és engedjük, hogy Isten Isten legyen. 
A valódi bűnbánatnak két fontos része van, felmérni, tudni a nyomorúságunkat és tudni, hogy Isten jó. És hogy ez a lefelé menő út nem végtelen, van eredménye, van célja, Isten elé kell jutni.

Innen indulunk tovább ma és az imádság egy másik részéről szeretnék beszélni, mégpedig az Isten előtti személyes, kettesben eltöltött időnkről, a magányos imádságainkról, az ott elhangzó kéréseinkről, sőt az Isten előtti csendről, arról a bizonyos belső szobáról, ahova el kell vonulni, ahol nincs más, ahol nem látnak minket. A tudatosan elkerített és védett időről és alkalomról - együtt Istennel. 

Tovább
Szólj hozzá!

Bűnvallás - egy út lefelé

2016. február 16. 10:46 - Bella Péter

Az imádság dimenziói - első rész

Ennek az igehirdetésnek az alapja a 2015. novemberében Győrben és a 2016. februárjában Pápán elmondott sorozat. Köszönet az itt kapott gondolatokért, hozzászólásokért, amelyek tovább formálták, tisztították az üzenetet. 

 

Olvasmány: Zsoltárok 51
Alapige: 1János 1,9

Újrahúrozom a gitárt éppen…

Elmúlt év szeptemberében kezdtem el komolyabban foglalkozni az imádsággal. Várjunk, nem jó megfogalmazás, nem valami elméleti téma ez, inkább úgy fogalmaznék, hogy egyre többet foglalkoztam magammal, mint imádkozó emberrel. Nem igehirdetésre való készülés, nem teológiai vizsgálódás volt ez. Saját életemben voltam és vagyok egy olyan szakaszban, ahol úgy éreztem, hogy újra kell tanulnom imádkozni. Vagyis inkább: újrahúrozom a gitárt. Amikor a gitáron a húrok megöregednek, akkor már nem úgy szólnak, ahogy kell, a hangjuk tompább, hamar elhangolódnak, könnyen elszakadnak. Ilyenkor nem a hangszert kell kidobni, hanem  új húrokat kell feltenni. Így vagyok most, fáradt valami.
Aztán valahogy megtalált a téma, Győrben tartottam egy sorozatot, majd múlt héten Pápán. Most idehozom, immár harmadszor újragyúrva, alakítva. Mert változik, ahogy én is változom. Böjt kiváló alkalom, hogy kicsit ránézzünk az imádság néhány dimenziójára. Ma a bűnbánatra, a bűnvallásra. 

Tovább
Szólj hozzá!

Mi Atyánk - a megszólítható Isten

2016. február 12. 09:25 - Bella Péter

Ez a poszt a győrszemerei reformátusok oldaláról lett átvéve.

Olvasmány: Máté 7,7-7,11                      
Textus:  Máté 6,9

 „Diegóm, éjjelem tükre!” – írja a szerelmes Frida Kahló Diego Riverának



„Tisztelt Miniszterhelyettes elvtárs! – írjaDarvas Iván Aczél Györgynek
"Tekintetes titoknok úrnak alázatos szolgája" - Magyar Imre levele Toldy Ferencnek, az Akadémia titkárának.
Ide figyelj te ökör!” – írja egy dvdmester nevű felhasználó egy online híroldal kommentelői között.

 

Mennyi mindent rejt egy megszólítás. Rejthet humort, gúnyt, szeretetet, tiszteletet, izgalmat és még annyi minden mást. Leleplezi a viszonyt, a kapcsolat minőségét a párbeszédbe kezdő felek között.

Sokszor vagyunk bajban, hogy hogyan is illő megszólítani egymást. Tanárok számolnak be róla, hogy amikor levelet vagy emailt kérnek a diákjaiktól az egyetemen, akkor szokott kilógni a lóláb, hogy ki ismeri a protokolláris formákat, vagy ki az aki bután csak lehellózza a tanárát egy emailben, vagy ki az – jellemzően az idősebb diákok között, aki pedig túl körülményeskedi és még magasabb pozícióban szólítja meg, mint amiben a címzett van, például a tanársegédet máris a professzor címmel illeti. És valljuk be, néha mi is bajban vagyunk, hogy kit is szólítsunk meg és hogyan, amikor például egy hivatallal kell leveleznünk és nem tudjuk azon belül milyen pozíciót foglal el az, aki megnyitja, felnyitja a levelünket. Jól jönnek ilyenkor a fellelhető tanácsok, protokoll könyvek, vagy ha van kitől kérdezni. Valószínűleg nagy bajban lennénk Isten megszólításánál is, de Isten maga gondoskodott arról, hogy ne ijedjünk el, hogy ne akadjunk meg itt.

Jézus, amikor mintát akar nekünk adni arra, hogyan imádkozzunk, hogyan közelítsünk Istenhez a botladozó saját nyelvünkkel és gondolatainkkal, akkor ezt mondja, kezdjük így: Mi Atyánk. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.

Tovább
Szólj hozzá!

A nyolcadik zsoltár

2016. február 01. 10:38 - Bella Péter

Rácsodálkozni teremtményre és a Teremtőre

Zsoltárok 8 Ménfőcsanak 2016. 01. 31. (igehirdetés) by Bella Péter on Mixcloud

 

Olvasmány: 1Mózes 1,26-2,1
Alapige: Zsoltárok 8

 


Gyermek a planetáriumban

Testvérek, felnövekedve, felnőtté válva sok mindent elveszít az ember, sok minden megváltozik az életünkben, de az egyik legfájdalmasabb talán, hogy olyan kevésszer tudunk úgy igazán rácsodálkozni valamire. A zsoltárt olvasva egy kép villant be: egy kisfiú életében először belép a planetáriumba, a sötétben megjelennek a csillagok, körülveszi a valószínűtlenül gazdag csillagos égbolt, és csak áll, mozdíthatatlanul, tátott szájjal.
Feleségem unokaöccse két-három éves volt, a családdal nyaralni volt Horvátországban. Aktív kisgyerekként élvezte az ott töltött időt. Aztán, egyszercsak történt valami. Életében először meglátott egy kompot. Teljesen lefagyott, meredten nézte lenyűgözve a hatalmas járművet, ami nem csak hajó, de ráadásul autók is vannak rajta. Annyira elvarázsolta a látvány, hogy ott kellett maradni még pár fordulót megnézni. Nekünk csak egy jármű, egy használati tárgy, neki maga volt a csoda. Nem tudom, a testvérek hogy vannak ezzel, de én nagyon sajnálom, hogy már nagyon-nagyon ritka az ilyen gyermekien őszinte, teljes valómat berántó rácsodálkozás. Szerintem kevesebb lettem így. 
A zsoltáros így csodálkozik rá a világ szépségére, az ember értékére és az Isten nagyságára. És leírja, erről szól ez az imádság.

Tovább
Szólj hozzá!

A harmadik zsoltár

2016. január 24. 18:29 - Bella Péter

A kétségbeeséstől a győztes bizalomig

Zsoltárok 3., Győrújbarát 2016. 01. 24. (Igehirdetés) by Bella Péter on Mixcloud

 

Olvasmány: Márk 4,35-41
Alapige:  Zsoltárok 3

 


Az embert formáló imádság

Testvérek, nagyon sokan úgy gondolnak az imádságra, hogy az az Isten meggyőzésére van, manipulálni az Urat, rákényszeríteni rávenni, hogy változtassa meg az akaratát. Nem, az imádság nem varázslás, nem Isten befolyásolása. Párbeszéd Istennel, hangolódás Isten akaratához, a szívünk feltárása - ez az imádság. 
Az érdekes az, hogy pont fordítva történik a dolog imádság közben. Nem Isten szándékát változtatjuk meg, hanem, ha jól imádkozunk, mi magunk változunk, mi magunk formálódunk át. Aközben, hogy őszintén átgondoljuk és feltárjuk a dolgainkat Isten előtt, hogy végiggondoljuk, milyen szerepet is tud vállalni mindebben Isten - ez hat ránk, ez változtat rajtunk. Nem Istent formáljuk át imádság közben, hanem mi formálódunk közben. Elkezd imádkozni egy kétségbeesett ember és az áment már egy olyan mondja, aki reménykedik. Elkezdi feltárni a fájdalmát az ember és mire a végre ér, már érzi, hogy Isten törödik vele. Utolsó lehetőségként imádkozunk, mert nem tudunk merre továbbindulni, aztán közben felsejlenek a megnyíló utak.
Egy ilyen embert formáló imádságot szeretnék ma megmutatni, a harmadik zsoltárt. Az imádságot egy sarokbaszorított, kétségbeesett ember kezdi el, aztán egy erős, Isten győzelmében biztos, reményteli ember hagyja abba. Teljes az átalakulás!

Tovább
Szólj hozzá!

Az első zsoltár

2016. január 19. 11:14 - Bella Péter

A boldogság útja

Olvasmány: 5Mózes 30,11-20
Alapige: Zsoltárok 1

 

 A zsoltárokról

Testvérek, a mai vasárnappal egy új sorozatba kezdünk, aminek a témája a Zsoltárok könyve. Nem fogunk mind a százötven zsoltárral foglalkozni, de néhányat megnézünk majd közelebbről. Mondom ezt úgy, hogy elég jól ismerjük ezt a részét a Szentírásnak. Ráadásul felekezetektől függetlenül, mindenhol felbukkannak a zsoltárok az imádságainkban, az istentiszteleteinken, nem véletlenül. A bencés zsolozsma a zsoltárok könyvéhez kötődik, a református énekeskönyvben ott van az összes a genfi dallamokkal, az anglikán liturgia erre épül, rengeteg zsoltárokon alapuló kortárs ének van. Közös kincs.
Különleges kincs, mert változatos és nagyon gazdag. Van olyan zsoltár, ami kicsattan az örömtől és van olyan, amelyik halálfélemben íródott. Van, amelyik győzelmet ünnepel és van, amelyikben megszólal a fájdalmas gyász. Van zsoltár a természet szépségéről, de van olyan, ami a történelem tanítását veszi sorra. Van, amelyiket dühös, haragvó ember írt és van, amelyik a megbocsátásról szól. Nappal és éjszaka, fájdalom és hálaadás, jó és rossz. Isten közelsége és Isten hiánya - ez mind a zsoltárok könyve. Olyan, mint az élet - ezért is szeretjük. Kálvin János írta találóan: a Zsoltárok könyve az emberi lélek anatómiaatlasza.

Közel van hozzánk, mert embertől indulnak a zsoltárok. Imádságok és énekek - és mégis Isten üzenete. Hogy lehet ez? Paul Ricoer francia református filozófus úgy fogalmazta meg, hogy annyira közel voltak a zsoltárok szerzői Istenhez, hogy amit mondtak, Isten üzenetévé is válik. Nekem ez a magyarázat tetszik. Ami biztos, hogy a Zsoltárok könyve nem úgy tanít az emberről és Istenről, mint a próféták kívülről, felülről kapott kijelentései, itt tapasztalatokon, következtetéseken, gondolatokon leszűrt igazságok vannak. Ez a bölcsesség. 
Ezt a gyönyörű és gazdag könyvet indulunk még közelebb hozni magunkhoz és az első fejezettel kezdjük ezt az utat. Azzal a zsoltárral, ami a bevezetés. A kapuja egy csodálatos palotának - mondja Ravasz László. Lépjünk be ezen a kapun és tegyük meg az első lépéseket.

Tovább
Szólj hozzá!

Nem hiábavaló, nem értelmetlen!

2016. január 05. 09:52 - Bella Péter

- igehirdetés 2016. első istentiszteletén

Olvasmány:
1Korinthus 15,1-20.54-58
Alapige:
“Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”
1Korinthus 15,58

 

 

Egy ige erre az évre

Hasonlóan az előző évhez, az év első istentiszteletére azt a bibliai igét választottam a prédikációhoz, ami a református bibliaolvasó kalauzban, mint az év igéje van kiemelve. Egy mondat, amiről - amiről, mint tavaly - szintén el lehet mondani, hogy nem légüres térben áll, hanem egy fejezet, egy levél része, lehetetlen az összefüggések nélkül helyesen elindulni az üzenetet keresve. 
Alapigénk egy nagyon fontos fejezet végén található buzdítás, előtte Pál apostol ír a feltámadás tanáról, hogy a feltámadott Jézusban való hit nélkül nincsen keresztyénség, nem működik az, amit hirdet. Az evangélium azon áll vagy bukik, hogy a feltámadott Jézus Krisztust követjük-e, rábízzuk-e magunkat, vagy valami másról van szó. Jézus Krisztus feltámadása a megváltásunk ereje, az Isten győzeme az ember mellett és az emberért, a feltámadás a halál halála és a mi örökkévalóságba néző élettávlatunk. Ezt a fejezetet zárja mai mondatunk, elválaszthatatlanul onnan, egy győzelemhez kapcsolva. Hogy a keresztény hit sarokpontja: “Krisztus meghalt a bűneinkért az írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az írások szerint”. “Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” Igénk nem általános igazság, hanem a Krisztus feltámadásának hétköznapokba átvezetett következménye.

Tovább
Szólj hozzá!