Sokorói-dombság Reformátusai

Bűnvallás - egy út lefelé

2016. február 16. 10:46 - Bella Péter

Az imádság dimenziói - első rész

Ennek az igehirdetésnek az alapja a 2015. novemberében Győrben és a 2016. februárjában Pápán elmondott sorozat. Köszönet az itt kapott gondolatokért, hozzászólásokért, amelyek tovább formálták, tisztították az üzenetet. 

 

Olvasmány: Zsoltárok 51
Alapige: 1János 1,9

Újrahúrozom a gitárt éppen…

Elmúlt év szeptemberében kezdtem el komolyabban foglalkozni az imádsággal. Várjunk, nem jó megfogalmazás, nem valami elméleti téma ez, inkább úgy fogalmaznék, hogy egyre többet foglalkoztam magammal, mint imádkozó emberrel. Nem igehirdetésre való készülés, nem teológiai vizsgálódás volt ez. Saját életemben voltam és vagyok egy olyan szakaszban, ahol úgy éreztem, hogy újra kell tanulnom imádkozni. Vagyis inkább: újrahúrozom a gitárt. Amikor a gitáron a húrok megöregednek, akkor már nem úgy szólnak, ahogy kell, a hangjuk tompább, hamar elhangolódnak, könnyen elszakadnak. Ilyenkor nem a hangszert kell kidobni, hanem  új húrokat kell feltenni. Így vagyok most, fáradt valami.
Aztán valahogy megtalált a téma, Győrben tartottam egy sorozatot, majd múlt héten Pápán. Most idehozom, immár harmadszor újragyúrva, alakítva. Mert változik, ahogy én is változom. Böjt kiváló alkalom, hogy kicsit ránézzünk az imádság néhány dimenziójára. Ma a bűnbánatra, a bűnvallásra. 

 way_down_sign_eiffel_tower_april_2011.jpg

Út

Amikor az imádságról beszélek, egy útra hívom a testvéreket. Kezdetnek, alapvetésnek, kiindulópontnak legyen itt egy nagyon bölcs imádkozó társunk, Kálvin János meghatározása: “Az imádság a szívnek az a legmélyebb törekvése, hogy feltárja magát Isten előtt … azért van ez a törekvés a szívben, mert sejti, hogy Isten jobban ismeri őt, mint ő magát.” 2X Az imádság rendkívül személyes és intim történés. Nem lehet úgy foglalkozni vele, mintha kitennék ide egy gépet, és azt alkotórészeire bontanám, aztán hideg következtetéseket vonnék le belőle. Az imádság a hit kifejeződése, azaz az Istennel való kapcsolatom következménye. Egy út valakivel együtt.
Azt mondtam, hogy kapcsolat. Bonyolult, változik, alakul. Emberek között is így van ez és milyen érdekes az, hogy valakivel épp milyen a kapcsolatom, nagyon szépen megjelenik abban, hogyan szólítom meg, milyen a beszélőviszony közöttünk. Gyerek - szülő (kedves, egyszerű / kioktató /szigorú / csendes, durcás / semmilyen / nyugodt), házaspár (kedves bókok / becéző szavak / fél szavakból egy egész novella / rövid kemény beszólások / hosszú hallgatások / síró kibékülések). Így vagyunk mi is.
Változik, mert változunk. Mert hol erősebb, hol gyengébb a hitünk. Mert fejlődik a kapcsolatunk Istennel, érik, vagy éppen elhajlunk tőle, elveszítjük. Van, hogy kiabálunk vele, dühösen. Nem tudunk megszólalni. Örömmel csicserünk neki arról, amit átéltünk. 
Ezért lesz a következő napok összekötő eleme az a szó, hogy út. Az imádság ugyanis nem valami pontszerű, mozdulatlan dolog, nem változhatatlan stabilitás. Egy kapcsolat ösvénye, ami hol ilyen, hol olyan. Az imádság egy folyamat, állomásai vannak, szakaszai vannak, letérői. Van, hogy könnyű, van hogy nagyon nehéz, van, hogy kitaposták előttünk, van, hogy nekünk kell utat törni. Ráadásul nem látjuk be az egészet, titkok övezik, nem csak tőlünk függ. Hisz ott van Isten is a történetben. 
Az imádság mindig párbeszéd, sohasem monológ és hogy az utunk milyen rajta, nagyban függ a másik féltől. Az Istentől, aki felvette velünk a kapcsolatot, újra Atyánkká lett, aki Krisztusban visszavezetett, visszaemelt magához, aki Szentlelke által megadja a csatornát, a nyelvet, a szókincset az imádsághoz. Ne legyenek illúzióink, Isten miatt imádkozhatunk. 

 
Bűnvallás - nem önvád, önmarcangolás, önostorozás

A mai vasárnap ezen a bűnbánatról, a bűnvallásról beszélnék először. És mindjárt az elején szólok, hogy vigyázzunk.
A bűnvallást ugyanis nagyon könnyen félreértheti az ember. Van, hogy összekeverjük valami mással. Van, aki számára nem más, mint folyamatosan vissza és visszatérő önvád. Tisztában vagyok elégtelenségemmel, elkövetett bűneimmel és újra és újra a fejemre olvasom őket, megakadok. Ez nem az Isten által nekünk ajándékozott lehetőség a szabadulásra. Ördögi körbe jutunk csak - ördögi, hisz azt tesszük, amit ő, vádoljuk magunkat. Ezt akarná az Isten?
A bűnvallás nem is önmarcangolás, megakadás a lelkiismeretfurdalásban. Mint egy mocsárban és csak süllyedek, ahelyett, hogy valami történne. 
Nem is önostorozás, vezeklés. Egyik sem. Hisz az önvád, az önmarcangolás, az önostorozás nem egy párbeszéd része, hanem valójában mindig monológ. Már voltam úgy, hogy valaki odajött hozzám, hogy elmondja, valamit megbánt, azzal kapcsolatban amit velem tett, és csak mondta, mondta, de nem engedte, hogy elmondjam, hogy nincs baj, kezdjük újra… Meg sem hallotta. 
A bűnvallás az út része, mozgás. Indulás lefelé egy magaslatról, ami illúzió a számunkra, nem a miénk és az onnan való megérkezés! Ez a megérkezés a különbség a hamis és valódi bűnvallás között, meg is érkezünk valahová, van értelme, van kifutása.

 

Lefelé indulni onnan, ahol nem vagyunk

Akkor mi a bűnbánat, a bűnvallás lényege? Korrigálni, helyretenni a játékszabályokat - fogalmaz Phillip Yancey amerikai keresztény író. 

Lefelé indulni a mindenhatóság magaslatából. Onnan, ahol azt hiszem, hogy mindent a kezemben tarthatok, hogy mindent kontrollálhatok. 
Lefelé indulni a tökéletesség magaslatáról. Onnan, ahol vagyok győződve arról, hogy nincs hibám, ha baj van, az a mások hibája, a világ hibája, Isten hibája.
Lefelé indulni a bűntelenség magaslatáról. Amikor vallom, hogy mindig mindenhol, mindig engem bántanak, de fordítva soha nem történik meg, én nem, ilyent nem teszek.

Amiről szó van: leszámolni az illúziókkal, amivel magunkat bíztatjuk, vigasztaljuk. A bűnvallás valójában először is őszinteség magunkkal szemben, hajlandóság a valóság elismerésére. Hogy, nem, nem vagyok mindenható, nem vagyok tökéletes, nem vagyok bűntelen. Árnyaltabban megfogalmazva - nem tartom kezemben a dolgok nagy részét sem, nem én vagyok a legrendesebb ember, sok ostobaságot kimondtam, megtettem már. Meglátni, kimondani, mielőtt a valóság fájdalmasan ránkomlik.
És még valami, azt mondtam, olyan, mint lelépni az emelvényről. Igen, hogy visszaadjuk annak, aki számára érvényes, aki mindenható, tényleg tökéletes, tényleg jó - velünk ellentétben. Elindulni lefelé - hogy közben minden elinduljon a gyógító visszarendeződés felé… 

 

A helyünkre kerülni - én, a teremtmény, rengeteg hibával és a jó Isten

Minden a helyére kerül, rend lesz, megtörténik a visszarendeződés, a szerepét tévesztett focista leveszi az edző öltönyét magáról és felveszi a mezt. És bevallja, hogy nem látja át úgy a játékot, a stratégiát, mint a mester, bevallani, hogy jónéhány gól miatta került a hálóba, hogy jogosan kaphatott volna a múlt meccsen piroslapot, hogy még sokat kell gyakorolni, de az edző jobban tudja, hogy mit. 
A bűnbánat: minden visszarendeződik, minden a helyére kerül. Én teremtmény vagyok, Isten a teremtő. Ő vezet és én követem. Én belenézek a tükörbe, amit elém tart. Én teremtmény vagyok, és még nem vagyok kész, sőt, hosszú út van hátra. Isten pedig a teremtő és muszáj, hogy formáljon rajtam. Hogy megbocsásson, hogy a kezébe vegyen. E nélkül nem megy.

A bűnbánat, a bűnvalló imádság is a kapcsolat, a párbeszéd része, két fél kell hozzá. Én, aki leindultam a sosemvolt magasságból, őszintén szembenézve elszomorító valóságommal ÉS MÉG van ott valaki. Egy Isten, aki jó. Itt van valami nagyon fontos, amit olyan sokszor elrontunk. Ami miatt bűnvallás helyett önostorozás, önvád, önmarcangolás, amit teszünk. Hogy van ott egy jó Isten, aki tud is ezzel mit kezdeni, aki tud velünk mit kezdeni
Kálvin ezt nagyon világosan és erősen aláhúzva úgy mondja, hogy a valódi bűnbánatnak két alkotóeleme van: az ember nyomorúsága ÉS Isten jósága. Mert Isten nem megbüntetni akar, hanem kezdeni velünk valamit. Ahhoz pedig valós állapotfelmérés kell és önátadás. (Házújítás/számítógép javítás) “Nem azért imádkozunk hogy tudtul adhassunk valamit Istennek, hanem ő hív maga mellé, hogy együtt nézzünk a dolgokra.” _ Yancey. Először is magamra, úgy, ahogy Isten lát. És ő nem csak a tökéletlen, bűnös embert látja, hanem a Fiát, akiben megváltott. A bűnbánat ezt jelenti, odahív maga mellé Isten, hogy együtt nézzünk rá a dolgainkra. Gyerekkoli élményem jutott eszembe, sokszor megtörtént. Alsós iskolás vagyok még, megcsinálom a feladott matekfeladatokat, jó sokat, mert gyakorlás is, majd adom ellenőrzérse édesanyámnak és futás nézni valami mesét. Majd egy-két perc múlva hív szól, hogy üljek csak vissza, mert vannak hibák, nézzünk csak rá együtt újra. Isten hív maga mellé, hogy együtt nézzünk rá az életünkre.
A bűnről beszélhetünk úgy, hogy kapcsolatok felbomlása, megromlása. A kapcsolat felbomlása - Istennel, a paradicsomi lázadás, aztán a kapcsolat megromlása a többi emberrel, a termetett világgal, sőt magammal. A kapcsolatoknak helyre kell állni, rendeződni kell - az imádság a kezdet, a kapcsolatot felvette Jézusban velünkaz Isten, őszintén, igazán válaszolnunk kell erre.
Nem ördögi kör ez, hanem felszabadítás, megoldás. Visszafogadás. A bűnbánat a tékozló fiú mondata: Atyám nem vagyok méltó, hogy a fiad legyek… és a tékozló fiú élménye, hogy minden megváltozott az életében, csak az atyja szeretete nem (Kierkegaard), és felszabadít, feloldoz, felöltöztet, megváltoztat.

 

Minden a helyén

Az imádság először is út lefelé a hamis magaslatainkból, őszinteség magunkkal szemben, elismerése annak, hogy híja van az életünknek, hogy van még mit változnunk. És mindezt nem másnak, mint a jó Istennek mondjuk el, aki tud velünk kezdeni valamit, így tud kezdeni valamit velünk. Mindenki a helyére kerül. 
Egy zárókép: a bűnbánat a hangolása a hangszernek, a gitárnak. Elfogadjuk, hogy nem az a harmónia, ami éppen van, de nem is az, amit én dúdolok, aztán igazodjon hozzám az egész univerzum, nem az alaphang megvan, nekem kell hangolnom magam őhozzá.
Ámen!

Bella Péter
Győrújbarát és Ménfőcsanak, 2016. február 14.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr418395180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása