Sokorói-dombság Reformátusai

Óévi hálaadás - 2015. december 31.

2016. január 01. 11:03 - Bella Péter

Alapige:
Zsoltárok 119,105 és Lukács 24,13-35

  

Két tanítvány sétál szomorúan az emmaus felé tartó úton, gondolkodva, tanakodva. Szomorúak, mert csalódtak. A mögöttük lévő hónapokban, talán években olyan sok mindent átéltek Jézussal: csodákat, meglepő eseményeket, hallgattak mindent megvilágosító beszédeket, homályos, később kibomló példázatokat, láttak egésszégessé tett embereket. És átélték, hogy azt, akit ők a legnagyobb úrnak gondoltak, elfogták, mert nem mutatott ellenállást és kivégezték. Ezt próbálják összerakni, a mögöttük lévő eseményeket, ott az úton, összerakni, mint egy kirakóst, értelmet keresnek, okokat és célokat, de valahogy nem megy. Így sétál, vitatkozik szomorúan a két tanítvány az emmausi úton, Jézusról beszélgetnek. Saját magukról beszélgetnek, vitatkoznak, hisz ami történt, az ő történetük is.
Aztán melléjük szegődik valaki. Valaki, akit nem ismernek fel, egy idegen, aki furamódon úgy jön velük Jeruzsálemből, hogy nem hallott arról, ami felborította az ünnepet. Nem tudja. És mégis, beszállva a beszélgetésbe, mintha ő össze tudná rakni a kirakóst, sőt az igéből, a próféták írásaiból ki is pótolja a hiányzó részeket, összekapcsolja a darabokat. Okokat ad és célokat, mindannak, ami Jézussal történt. Aztán, mintegy utolsó kirakósdarabként, leleplezi magát, ő maga a feltámadott, ő tartott velük az úton! Minden más lett vele együtt, az ő nézőpontjával, az ő személyével, a feltámadásával, minden a helyére került.
Két zavart tanítvány az úton, próbálják kibogozni a káoszt. És a melléjük szegődő harmadik, aki ezt meg is tudja tenni.

 


Természetesen ez a történet a keresztrefeszítés és a feltámadás eseményéről, a kereszt és a nyitott sír világot átfordító, életeket felszabadító győzelméről szól. Mégis jó minta ahhoz is, ahogy mi éljük meg mindazt, ami velünk, körülöttünk és közöttünk történik. Jó minta ahhoz, amit az év utolsó napján érez, él meg az ember, kicsit megállva, elgondolkodva, visszatekintve.
Hiszen mi is történik ilyenkor? Próbálunk mi is összerakni egy kirakóst, a saját elmúlt évben megélt élményeinkből, mindabból, ami velünk, bennünk történt. Próbálunk tisztán látni és értékelni, mi volt jó, mi volt rossz, mit kell gyorsan elfelejteni, mit kell továbbgörgetni. Hogy mi tett kevesebbekké és mitől lettünk többek. De a lényeg: okokat és célokat, értelmet keresünk az elmúlt évben megtett utunkra.
Valami összejön ebből, de be kell vallanunk, hogy nem megy ez teljesen. Kicsit visszatérve a kirakóshoz, feleségemnak karácsonyra egy ötezer darabos puzzle-t adtam, egy festmény, jó nagy, másfélszer egy méteres. Én ezekhez nem értek, tegnap láttam kibontva ilyent először. Ült a feleségem a fotelben, ölében a doboz, benne az a mérhetetlen pici és egyedi darab, körülötte tálak, csoportosításra, mert ez az első lépés. Na meg a sarkok megtalálása. Őszintén, én itt hagynám abba - milyen jó, hogy nem én kaptam. Aztán rájöttem, magam is valami ilyesmit csinálok, amikor értékelem a múltamat, a mögöttem lévő évet. 365 napnyi történés, élmény, találkozás, baleset, meglepetés stb. - és az, amit korábbról hozunk magunkkal. Ezek fomáltak minket.

Összeáll-e egy képpé, ad-e valami rajzolatot? Egyáltalán, mit emelünk ki? Ugye, milyen nehéz? Pedig annyi minden történt, túl az időpazarló, illékony dolgokon, ha azokat kiválogatjuk, és úgy nézünk vissza az utunkra, még mindig mennyi minden marad. Nem várt örömök, meglepetések, amik megváltoztattak minket. Beteljesült örömök, hosszú tervezések, küzdelmek utáni célbaérkezés. Bátorsággal beleálltunk valamibe és sikerült, vagy úgy néz ki, hogy jó uúton vagyunk a siker felé. Utazások, pihenések, élmények, amiket összegyűjtöttünk. A munkánkban való továbblépés, valódi eredmény, győzelem. A családban, a szerepeimben tudtam erősödni, az önismeretem lett tisztább valami kapcsán. Valakinek valódi segítséget tudtunk nyújtani, jobbá tudtuk tenni az életét, a szavainkkal, a segítségünkkel, a tetteinkkel, a döntéseinkkel, a hűségünkkel. Valakivel sikerült végre kibékülni, rendezni a sorokat. Valaki megszületett ebben az évben. 
És a másik oldal. A kudarcok és bukások - azok, amik nem várt időben vagy nem várt irányból érkeztek és az azok is, amiket előre láttunk. Csalódások - valakiben megingott a bizalmunk vagy éppen magunkban csalódtunk. Valamilyen betegség, gyengeség. Hogy nem tudtunk elmozdulni, kimozdulni valahonnan, akár valóságosan, akár kapcsolatainkban, akár valamilyen szenvedélyből, életünket megkötöző dologból - pedig annyira akartunk és kevésnek bizonyultunk. Bedőlő tervek. Konfliktusok, viták, harag. A külső körülmények megváltozása, valami vagy valaki keresztülhúzta a számításunkat. Valakit megbántottunk, megsértettünk. Valakit elvesztettünk ebben az évben.
Sok minden történt, ezekre kell ránézni, számbavenni, összeszedni, és egy képpé összettenni. Úgy, hogy közben mi sem egyedül tettük meg az utat, ott vannak mellettünk az útitársak. A házastársunk, párunk, a gyermekeink, szüleink, a testvéreink, barátaink, a munkatársaink, a beosztottaink. A közös kép még nehezebb, értelmet találni, okokat és célokat. Pedig megvannak az élmények, az időpontok, a helyek, a személyek. Az érzések, nyomok bennünk. És mégis annyira nehéz összerakni.

 


“Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” - így szólt az év igéjének választott mondat a 119. zsoltárból. Év elején, az első vasárnapi istentiszteleten arra jutottunk (itt elolvasható az igehirdetés), hogy Isten igéje, az őáltala elénk adott útiterv az jó, és a kezünkben ott van az ő szava, naponként, a következő lépéseket megvilágító lámpásként. Az Isten igéje élő szó, a Biblia üzenetének párbeszéde, a Szentírás gondolatainak dialógusa mindennap megélt dolgainkkal. Egyfelől. Másfelől az Ige egy személy, maga Jézus Krisztus. Aki mellénkszegődött, ott volt mellettünk, kísért, velünk tartott, még akkor is, ha erre nem is gondoltunk - végig az egész évben.
Az emmausi tanítványoknak ő rakja ki a képet saját magáról - ezzel együtt a tanítványok hitéről, reménységéről és ad új erőt és irányt a küldetésükhöz. De így van ez velünk is. Az életutunkon velünk vándorló Úr kész arra, hogy segítsen helyrerakni a darabokat, hogy összeálljon a kép.
Gimnáziumi matekórák jutottak eszembe. Vagyis azok következményei. Nem voltam túl erős - erről már volt szó, más volt az én utam. Jóbarátom, aki azóta már gitárművész (ősem lett matematikus), szintén hasonló cipőben járt és elhatároztuk egyszer, hogy közösen felkészülünk egy fontos dolgozatra. Elmentem hozzájuk és éjszakába hajlóan próbáltuk az épp aktuális geometriafeladatokat a helyükrefeszegetni, szó szerint. Elenyésző kisebbségnél - véletlenül - ráhibáztunk, de a többi nem működött. Pedig ott volt a tankönyv, a számok, az akarattal sem volt hiány. Csak némi ismeret és tapasztalat hiányzott. Aztán kézbevette a dolgot egy nagyon-nagyon jó matekos ismerősünk és végigvéve minden értelmet nyert. Neki volt ismerete, rálátása és tapasztalata. Na így áll meg Jézus mellettünk most is.
Új nézőpontot akar adni - hitben - az, aki ismeri az egész utat, aki tudja az okokat, a célokat, aki össze tud kapcsolni mindent. Új rálátást akar adni nekünk - hogy minden a helyére kerüljön. Ami jó és ami rossz, ne keverjük össze - mert össze tudjuk. Segít elengedni azt, amit el kell, azokat a kudarcokat, amiken nem kellett volna keresztülmenni, ha mi nem vagyunk annyira kemény fejűek. Segít elengedni a csalódást, hogy újra tudjuk kezdeni. Segít a válogatásban, mi a fontos, amivel tovább kell dolgoznunk és mi ami nem. Hogy miért kell tovább küzdeni és miért nem. Megbocsátja azt, amit meg kell és segít, hogy megtaláljuk a módját, hogy kiengeszteljük azt, akivel kapcsolatban valami rosszat tettünk. De ehhez magyarázat kell, a meglévő dolgok értő összerakása - mint az emmausi tanítványoknál. 
Ezt kapjuk, ha elfogadjuk társnak az Urat. Ha nem csak sóhajtozva vagy morfondírozva nézünk végig az elmúlt év eseményeink, járjuk végig az elmúlt évi utat, hanem imádságban. Ez egy lehetőség. Ösvényünk világossága a velünk együtt haladó Jézus, aki új megvilágításba helyez mindent.

 

 


Úgy mondom ezt, hogy ez nem csak az év utolsó napjára vonatkozik ez. Ő állandó társunk és segítségünk akar lenni. Jó dolog pár havonta, meghatározott időnként átvizsgálni a számítógépünket, hogy vannak-e rajta vírusok, de még jobb, ha van egy folyamatosan dolgozó védőprogramunk, ami folyamatosan frissül. Jó pár évente orvosi szűréseken átesni, de még jobb, ha vigyázunk az egészségünkre, és megkérjük az orvosunkat, hogy lásson el tanáccsal, hogyan vigyázhatok magamra - és a tünetek felismerésénél azonnal lépek. Jobb, ha folyamatosan élünk Isten nézőpontjával és engedjük, hogy ő segítsen rávezetni, mi a jó lépés, irány, döntés, szó és tett.
Készülés közben gondolkodtam azon, mennyire más lenne egy második emmausi út, amikor már Kleopásék tudják, ki van velük együtt. Aztán rájöttem, hogy ez történt velük, pünkösd után mindenképp, hisz a Szentlélek Jézus folyamatos jelenlétét és érthető közelségét hozta el.
Így van ez velünk is. Így volt 2015-ben és 2016-ban is így lesz. Egyéni életünkben és gyülekezetként is. Velünk vándorol útúnkon Jézus. Aki a világ világossága - ösvényünk világossága.

Zárásképpen hadd olvassak fel egy finn evangéliumi éneket, ami erről szól:

1. Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő, a győzelmes, hű vezér,

Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény.

Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

4. Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét.

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

5. Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én,

Nevét végtelen áldom én.

(Szöveg: Finn ének, ford.: Túrmezei Erzsébet

Dallam: A. Maasalo)

 

Ámen.
Bella Péter, Győrújbarát, 2015. december 31.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr308219874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása