Olvasmány: Gal 5,16-26
Alapige: Gal 5,22a és 1Kor 16,14

Szüretelni a Lélek gyümölcsét

Kedves testvérek! Már javában tart a szüret, ismét elérkeztünk ehhez az időszakhoz. De nem csak a szőlőben, kint a domboldalakon fogunk szüretelni, de lélekben, képletesen vasárnaponként is kicsit. Megnézzük, megvizsgáljuk a gyümölcstermő, érett keresztyén hit, az Istennel való valódi kapcsolat életünkben kimutatható következményeit.
Pál apostol felsorolja a Lélek gyümölcsét. Igen, egy gyümölcs, a Szentlélek bennünk ható munkája, aminek persze több oldala van, több része, több megnyilvánulása. A Lélek gyümölcse a szőlőfürt, rajta a szőlőszemek a felsorolás tagjai. Testvérek, ez a felsorolás a mi etikánk vezérfonala.
Egy fontos figyelmeztetés, mielőtt elkezdjük: gyümölcsökről beszélünk. Nem erőlködésről, nem kényszerről, hanem következményről. Ha a növény megkapja a megfelelő táplálékot, vizet, napfényt, ha a virágját beporozzák, akkor gyümölcsöt fog teremni. Ha az ember keresi Istenének vezetését, ha követi Krisztust, ha engedi, hogy a Szentlélek dolgozzon benne, akkor ezek a gyümölcsök megjelennek. Nekünk a megfelelő alap, a termékeny élet, az engedelmesség a feladatunk, a többi Isten munkája - bennünk és rajtunk keresztül.

A szeretetről megint?

A sor kezdetén, elsőnek a szeretet. Megmondom őszintén, megijedtem. Már megint a szeretet. Már megint itt tartunk. Felmerült bennem, igehirdetésre készülve, hogy nem lesz sok? Hogy nem koptatjuk el, mi keresztyének, ezt a fogalmat, ha beszélünk róla? Megmondom őszintén, hogy az is zavart, hogy valami újat kell mondanom róla, hisz már én is annyi mindent mondtam, tudok-e egyáltalán? Szóval zavarba hozott Pál. Már megint a szeretet.
Aztán megfordítottam a dolgot. Nem véletlen, hogy Pál ideemeli, sőt, hogy ezzel kezdi. Nem véletlen, hogy a Szentírás annyit foglalkozik vele, hogy Istennel kapcsolatban olyan sokszor megjelenik. Sőt, hogy szinte mindenhol ott van. Nem véletlen. Fontos. Még akkor is, ha valóban közhelyként hat olykor a szánkból, ha sokszor csak rövidre akarunk zárni valamit, amikor azt mondjuk, hogy ez a szeretet. Nem, valóban fontos. Valóban elengedhetetlen.
Végignézve saját életemen, újra csak oda jutok, hogy az elégedettségemhez, a boldogságomhoz, a jobb élethez szükségem van a szeretetre. A mindennapi kapcsolataim megfelelő működéséhez, a házasságomhoz, a barátaiammal való találkozásaimhoz, mindezek gyógyulásához, az Istennel való közösségemhez szükség van a szeretetre. Megint erről van szó? Igen. Mert elengedhetetlen, olyan, mint a levegő körülöttünk. Fontos, megkerülhetetlen, ideális esetben alapvető, de ha nincs, minden elromlik, ha nincs, megfulladok.

 …mínusz szeretet

Ha nincs, megfulladunk. Ha nincs, elgyengülünk, elsorvadunk. Szeretet nélkül nem megy. Ezt mindannyian megéljük. Ez általános tapasztalás. Nem kell leereszkedni komoly filozófiai mélységekbe, nem kell elvont okfejtésekbe bocsátkozni, vonjuk ki a szeretetet életünk egy részéből és baj lesz, elromlik, meggyengül. Ez mindannyiunk tapasztalata, gondoljunk csak bele.
Ha kivonjuk a szeretetet a többi emberrel való kapcsolatunkból. Fabiny Tamás modern szeretethimuszából olvasok fel pár sort:

“…A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.

A szeretet nélküli igazság: kemény.

A szeretet nélküli okosság: gőgös.

A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.

A szeretet nélküli rend: kicsinyes.

A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.

A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.

A szeretet nélküli adakozás: képmutató.

A szeretet nélküli vallásosság: bigott.

A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.

A szeretet nélküli remény: fanatikus.

A szeretet nélküli élet: értelmetlen…”

 A szeretet hiánya olyan sok mindent meghatároz. Azt, amikor egymásnak ugrunk, testvér a testvérnek családon belül, hívő a hívőnek, gyülekezeten belül, magyar a magyarnak, országon belül, ember az embernek, a világon belül. Megkeseredett szülők, bizonytalankodó gyermekek, kétségbeesett házastársak, megfásult dolgozók közös tapasztalata ez. Hogy ami nagyon fontos, arra nem tudunk úgy vigyázni, hogy ne szeressünk.
Nem véletlen, újra csak ezt mondom, a szeretet ott van, ott húzódik minden mögött, ami jó, ami értékes, ami fontos - köztünk. És hiányzik minden mellől, ami elromlott, szétesett - köztünk. Köztünk, emberek között. És igen, Isten és ember között is.

Minden dolgotok agapéban menjen végbe

Az igehirdetés elején azt mondtam, hogy azért hívja Pál gyümölcsnek ezt a felsorolást, mivel következmény. Mert itt egy különleges szeretetről beszél a Szentírás. Több görög kifejezés is van a szeretetre: van, amelyik a férfi és nő között megszülető szerelmet jelenti, a vágyhoz kötött, hiány betöltéséről szól, van egy másik fogalom, amelyre a legjobb példa a barátság, a megörvendeztető szeretet ez. Itt egy harmadikkal találozunk, az agapéval. Az Isten szeretetével, amelyik nem hiányból fakad, nem is az örömünkhöz kell. Egy olyan szeretet ez, ami meghaladja az emberi szeretetet, nincsenek korlátai, nincsenek feltételei.
Ha ezt a szeretetet meg akarjuk ismerni, akkor legjobb, ha Istenre figyelünk. Ő maga tanítja meg nekünk. Nem előadást tart, nem parancsokat ad nekünk, sokkal több történik. Ezt a szeretetet Isten megéli. Az Isten tettei beszélnek erről, ahogy felénk fordul, amit értünk tett.
Az agapét tanítja a teremtés. Hogy Isten akart maga mellé egy világot, bár nem lett volna rá szüksége, ő mégis megalkotta, hogy legyen kivel megosztania magát. Szeretetből, nem hasznot akart húzni belőle, nem használni akarta. Az agapét tanítja Isten kitartása a vele szembeforduló ember mellett, a csakazértis ottmaradás, hogy nem mondott le rólunk, hogy ezerszer is visszafordult hozzánk. Az agapét tanítja Jézus Krisztus egész lénye, élete, szolgálata, halála: a másikért való lemondást, a másik boldogságáért való áldozatot. Nincs ok, csak az, hogy szeretem. És mivel szeretem, mindent megteszek érte.
Hargita Pál ezt jó pár évtizede így foglalta össze: Az agapé mindent megelőző szeretet, nem kell kiérdemelni, nem kell megdolgozni érte. Az agapé áldozatos szeretet, képes fájdalamat, hátratételt is elviselni a másikért. Az agapé szélesen ölelő szeretet.
Nem válogat, mint mi. Nem csak kivenni akar belőle, mint, ahogy mi szoktuk sokszor. Nem szűkkeblű, kirekesztő, mint az ember.
Ez az a szeretet, amit Istennel közösségben tanulhatunk, egyre jobban. Persze ehhez meg kell haladni saját korlátainkat, vagy másként kifejezve: engedni kell, hogy Isten túlemeljen eddigi életünkön, hogy a Szentlélek segítségével felülemelkedjünk a meglévőn. Az, hogy erre képesek lehetünk, következmény, Isten Jézusban megjelent szeretének következménye. Ezt elfogadni, ebben maradni, átélni Isten szeretetét - a következő lépcső, hogy rajtunk keresztül is megjelenik. Megérik bennünk a gyümölcs. Képesek leszünk rá.

 …és ezt is szeretettel

Olvastam még egy sort Pál egy másik leveléből, az első korinthusi levélből. “Minden dolgotok szeretetben menjen végbe.” Testvérek, a szeretet nem csak egy választható opció, hanem a keresztyénség alapjellemzője. És nem csak bizonyos területeken, ami kedves, ahol könnyű, ahol választhatunk, hanem mindenhol. Nem választhatunk helyzeteket, személyeket, időt, hogy itt, őket és most szeretjük. Pál világos: minden dolgunkban ott kell hogy legyen.
Ettől leszünk igazán mások, ez az igazi keresztény specialitás. És amúgy is tapasztaljuk, hogy a szeret hiánya okozza gondokat. Hát vigyük be mindenhova a szeretetet. Kicsit visszatérve a már felolvasott listához: Vezetőként, szülőként felelősséget viselsz, tegyed szeretettel, ettől nem fogsz elpuhulni (nem ezt jelenti), viszont emberséges maradsz. Kiállsz az igazság mellett, nem bírod elviselni a tévedést, ez jó, de ha ezt szeretettel is teszed, nem fogsz túlzott keménységeddel felesleges sebeket okozni, sőt segítesz a másiknak, hogy megváltoztassa az útját. Barátként figyelmeztetned kell valakit, szeretettel tegyed és nagyobb tered lesz arra, hogy történjen is vele valami.
Továbbmegyek. Megbántott valaki, haragszol valakire - ha szeretet is van benned, akkor ki tudsz jönni a kátyúból. Szeretet nélkül csak pörög a kerék és egyre mélyebbre ássa magát az ember. Szeretetben kell felvenni a versenyt a vetélytárssal - tiszta lesz a győzelmünk, ha győzünk és nem kell szégyenkeznünk, ha veszítünk. Ha kell, hátra is tudunk lépni, ha kell, mindenki elé. Ha kell a másik helyére. Minden dolgunk. A politizálásunk, a sportszeretetünk, a gyermekvállalásunk és nevelésünk, a gyászunk, a sajátjaink felé fordulás, az idegen felé fordulás, minden. Az, ahogy a hitünket megéljük. A vallás csak szeretben működik, anélkül üres, halott és taszító.
Pál fontos tanácsa: bármihez is kezdünk, mindig tegyük a végére gondolatban: és ezt is szeretettel. És meg fogjuk látni, Isten kipótolja. Isten, akinek minden velünk kapcsolatos dolga szeretetből megy végbe és nem azért mert kiérdemeltük. A mi emberi, sokszor válogatós, sokszor gyengélkedő szeretetünket olyanná pótolja, mint az övé. Amikor pedig ezt átéljük, észrevesszük, megértjük majd mit jelent az a szó, hogy csoda.

Minden, de tényleg minden dolgunk szeretetben menjen végbe

Azt mondtam, hogy közös tapasztalásunk, hogy a bajok abból származnak, hogy nincs közöttünk szeretet. Most azt mondom, hogy ha Istenhez igazítjuk az életünket, amit elmond nekünk, azt meg is tesszük, akkor lesz egy újabb közös tapasztalásunk: látni fogjuk, hogyan javulnak meg, hogyan gyógyulnak meg, erősödnek meg emberek, kapcsolatok, közösségek. Legyen ez egy közös cél: tudjuk gyülekezetként megtapasztalni, hogy tényleg megtörténjen, hogy minden közös dolgunk szeretetben megy végbe és meglátjuk az ellenkezőjét a korábbiaknak. Hogy Isten konkrét és valós szeretete megújít, meggyógyít minket és mi is munkatársai leszünk ennek a munkának.
Ezért kell beszélni a szeretetről. De meg is kell élni, akkor nem lesz közhelyes, nem avul el, nem romlik meg. A cél, hogy folyamatosan teremje ezt a gyümölcsöt az életünk.

Bella Péter
Győrújbarát, Ménfőcsanak, 2015. szeptember 13.